Olaszország: örök hála Ecuadornak

A 17. labdarúgó-világbajnokság tizennegyedik játéknapján a C és a G csoportban került sor két-két találkozóra. A C-ben a négyszeres világbajnok Brazília Costa Rica ellen mérkőzött. A dél-amerikaiak ismét örömjátékot bemutatva nyertek 5-2-re, jelezve, hogy akár az ötödik vb-címüket is megszerezhetik. Törökország Kínával találkozott, s az európai csapat magabiztosan, félgőzzel is 3-0-ra nyert. A G csoportban az Olaszország– Mexikó találkozó 1-1-es döntetlennel ért véget. A másik összecsapáson az eddig pont nélkül álló Ecuador meglepetésre 1-0-ra legyőzte Horvátországot, s így az olasz és a mexikói csapat lépett tovább.

Akárcsak egy nappal korábban a spanyol válogatott esetében, ezúttal is gyanús hangokat lehetett hallani. Olyanokat, hogy a brazilok „szívesebben látnák” a nyolcaddöntőben a karibiakat, mint a számukra az első csoporttalálkozón oly sok kellemetlenséget okozó törököket. A feltételezésnek lehetett is alapja. A megvalósulásához az kellett volna, hogy a dél-amerikaiak ne győzzenek a náluk jóval gyengébb ellenféllel szemben. Számukra – a blamát és a futballvilág megvetését nem számítva – mindegy lett volna, hiszen már korábban továbbjutottak. Nos, a labdazsonglőrök nem tudták, s nem is akarták megtagadni önmagukat, nem segítették a továbbjutáshoz Costa Ricát. Elnézve a játékukat, tökéletesen mindegy, melyik csapattal kerülnek szembe a sárgák.
Ezek a bizonyos gyanús hangok már a 13. percben elnémulhattak, hiszen ekkor már az állt a szuvoni stadion eredményjelzőjén, hogy
2-0-ra vezet Brazília. Két gyors gól, s máris eltűnt a bunda gyanúja. Az első találatot Marin öngóljaként könyvelték el, ám a legfrissebb hírek szerint Ronaldo – ő jöhetett még szóba, mint gólszerző – saját magának követeli a találatot, mondván, az ő lábát érte utoljára a labda. A végső szót pénteken mondja ki a FIFA.
Az első félidőben ezek után igazából már csak az volt említésre méltó, hogy a 38. percben Edmilson belőtte, beollózta a vb eddigi legszebb gólját, amelyre – íme, amikor van tartás egy csapatban – Wanchope válaszolt két perccel később.
A Costa Rica-i remények a szünet után néhány percre jöhettek vissza csupán, amikor Gomez fejelt közelről a kapuba –, hogy azután ismét egy csapat legyen az úr a gyepen. A brazil, amelyik előbb Rivaldo, majd Junior találatával megint vastaggá tette az előnyt, s láthatatlanul vékonnyá a megbeszélt eredmény gyanúját.
Ugyanebben az időben, egy másik városban, Szöulban, a törökök hasonlóan cselekedtek. Ők is rúgtak két gyors gólt – Hasan Sas és Bülent volt eredményes –, gyakorlatilag el is döntve ezzel az összes vitás kérdést. Kína – bár dicséret illeti a labdarúgóit már a vb-szereplésért is – nem sok vizet zavart a fociszínpadon, hiszen pont és rúgott gól nélkül utazhat haza. Igaz, ha a rúgott gólokat nézzük, ugyanott tartanak, ahol az egyik nagyhatalom, Franciaország…
A nap kérdésére Oitában kellett megadniuk a választ az olasz és a mexikói futballistáknak. Az olaszoknak – ha nem akartak számolgatni, s függni a másik meccs eredményétől – le kellett győzniük a mexikóiakat, akiknek ezzel szemben elég volt az iksz is, de ki mer, ki tud erre játszani Európa egyik legjobb válogatottja ellen? Nos, a mexikóiak biztosan nem. Ők ugyanis a győzelemért hajtottak, s tettek is érte. Az önkéntes főszerepet azonban a brazil bíró, Carlos Simon vállalta magára a meccs elején. Tíz perc alatt három sárgát osztott ki. Ahogy teltek a percek, úgy juttathatták eszünkbe a látottak az előző napi Argentína–Svédország mérkőzést. Az olaszok támadtak, de semmi nem sikerült nekik, csak az ordító gólhelyzetekig jutottak, míg a közép-amerikaiak jószerivel már az első kapu felét tartó labdából megszerezték a vezetést. Talán Borgetti csodálkozott a legjobban, amikor a fejéről az olasz kapu bal oldalába hullott a labda. A mexikói ugyanis nem oda akarta helyezni, hanem le akarta fejelni az érkező csatárok elé…
A második játékrész is az „argentin szindróma” jegyében telt el, azzal a különbséggel, hogy az olasz sztárok mintha elvesztették volna kedvüket, a lelkesedésüket. Végül Trapattoni kapitány kissé kései csodacseréje gólt ért a 85. percben. A Totti helyére beált Del Piero a hálóba fejelt – ő oda is akart… –, ami azt jelentette, hogy…
De mit is? A 89. percben hirtelen mind a huszonkét pályán lévő játékos leállt. Olyannyira, hogy az éppen a mexikóiaknál lévő labdának még a közelébe sem ment olasz focista. Az ő szemszögükből nézve igazuk volt, hiszen a kispadon ülők időközben a „táskarádióból” megtudták a másik találkozó végeredményét. Azt, hogy az addig pont nélkül álló Ecuador Mendez góljával legyőzte Horvátországot, ami pontosan arra volt jó és elegendő, hogy az időközben Szöulban alibiző két csapat, az olasz és a mexikói lépjen tovább a nyolcaddöntőbe.
Ennek a mérkőzésnek a vége tehát másként alakult, mint az előző napi, ám ettől függetlenül az olasz csapat nem teheti ki az ablakba a döntetlent. A mexikóiak még csak-csak, mert 85 percen keresztül állták a rohamokat, meg találtak egy gólt, miközben a számukra már jó volt a döntetlen is. Olaszország, Trapattoni kapitány, meg a csapata nagy-nagy hálával tartozik a kis Ecuadornak, közelebbről Mendeznek. Neki köszönhetik ugyanis, hogy nem jutottak a franciák és az argentinok sorsára. A folytatásban azonban már kiiktathatják a hálát, meg a köszönetet, az egyenes kieséses rendszerben ugyanis már az a mondás érvényesül, miszerint: magad uram, ha szolgád nincsen…
***
Öröm és bánat. Senol Günes, a török válogatott szövetségi kapitánya: „Boldogok vagyunk, hogy sikerült betartani a török népnek tett ígéretünket, s továbbjutottunk. A braziloktól elszenvedett vereség után nagy nyomás nehezedett a játékosaimra, de megoldották a feladatot.”
Luiz Felipe Scolari, a brazil válogatott szövetségi kapitánya: „Nem szabad túlértékelnünk a győzelmet. Tudom, sokan a vb egyik legnagyobb esélyeseként emlegetnek minket, de én azt mondtam a játékosoknak, hogy maradjanak szerények. Minden válogatott, amelyik bejut a nyolcaddöntőbe, nagyon erős. Ismerjük a hibáinkat, tudjuk mi az, amin javítani kell.”
Alexandre Guimaraes, Costa Rica-i szövetségi kapitány: „Nagyon jó mérkőzést játszottunk. Szomorú, hogy haza kell utaznunk, másfelől viszont büszke vagyok a játékosokra. Meg akartuk mutatni a világnak, hogy az elmúlt években mennyit fejlődött az ország labdarúgása. Tudom, szép jövő áll a csapat előtt.”
Giovanni Trapattoni, az olasz válogatott szövetségi kapitánya: „Boldog vagyok, mert ha a vártnál nehezebben is, de kiharcoltuk a továbbjutást. Óriási nyomás volt rajtunk, az otthoni közvélemény természetesnek vette, hogy sikerrel lépünk túl az első szakaszon. Több hatalmas gólhelyzetünk is volt, amelyek közül szerencsére az egyiket sikerült értékesíteni.”
Javier Aguirre, a mexikói válogatott szövetségi kapitánya: „Megérdemelten jutottunk előnyhöz, de mégsem tudtunk nyerni. Az olaszok több nagy lehetőséget is elszalasztottak, míg végül sikerült betalálniuk. Igazságos eredmény született.”
Hernán Dario Gomez, az ecuadori válogatott szövetségi kapitánya: „Büszkeséggel tölt el, hogy ilyen kis ország válogatottja, mint a miénk, három pontot tudott szerezni. Elégedett vagyok a csapat teljesítményével, fegyelmezetten játszottunk. Gyakran cserélgettük a posztokat, ezzel megzavartuk az ellenfelet.”
***
JEGYZŐKÖNYV
G csoport, 3. forduló: MEXIKÓ–OLASZORSZÁG 1-1 (1-0). Oita, 39 291 néző, vezette: Simon (brazil). MEXIKÓ: Pérez – Vidrio, Márquez, Carmona – Morales (García, 76.), Torrado, J. Rodríguez (Caballero, 76.), Luna, Arellano – Borgetti (Palencia, 80.), Blanco. OLASZORSZÁG: Buffon – Panucci (Coco, 63.), Cannavaro, Nesta, Maldini – Zambrotta, Tommasi, C. Zanetti – Totti (Del Piero, 78.) – Inzaghi (Montella, 55.), Vieri. Gólszerző: Borgetti (34.), illetve Del Piero (85.).
ECUADOR–HORVÁTORSZÁG 1-0 (0-0). Jokohama, 65 ezer néző, vezette: Mattus (Costa Rica-i). ECUADOR: Cevallos – De la Cruz, Hurtado, Porozo, Guerron – M. Ayovi, Obregon (Aguinaga, 40.), Chala, Mendez – C. Tenorio (Kaviedes, 76.), Delgado. HORVÁTORSZÁG: Pletikosa – Saric (Stanic, 68.), R. Kovac, Simunic, Jarni – Tomas, Simic (Vugrinec, 52.), N. Kovac (Vranjes, 59.), Olic – Rapaic, Boksic. Gólszerző: Mendez (48.).
A CSOPORT VÉGEREDMÉNYE: 1. Mexikó 7 pont, 2. Olaszország 4, 3. Horvátország 3 (2-3), 4. Ecuador 3 (2-4).
C csoport: BRAZÍLIA–COSTA RICA 5-2 (3-1). Szuvon, 40 ezer néző, vezette: Ghandour (egyiptomi). BRAZÍLIA: Marcos – Lucio, Anderson Polga, Edmilson – Cafu, Gilberto Silva, Junior, Juninho Paulista (Ricardinho, 61.), Rivaldo (Kaka, 72.) – Ronaldo, Edilson (Kleberson, 57.). COSTA RICA: Lonnis – Martinez (Parks, 74.), Wright, Marin – Wallace (Bryce, 46.), Solis (Fonseca, 65.), Lopez, Castro, Centeno – Wanchope, Gomez. Gólszerzők: Marin (öngól, 10.), Ronaldo (13.), Edmilson (38.), Rivaldo (62.), Junior (65.), illetve Wanchope (40.), Gomez (56.).
TÖRÖKORSZÁG–KÍNA 3-0 (2-0). Szöul, 50 ezer néző, vezette: Ruiz (kolumbiai). TÖRÖKORSZÁG: Rüstü (Ömer, 35.) – Fatih, Emre Asik, Bülent, Hakan Ünsal – Tugay (Tayfur, 84.), Emre Belözoglu, Ümit Davala, Bastürk (Ilhan, 70.) – Hasan Sas, Hakan Sükür. KÍNA: Csiang Csin – Du Vej, Li Vej-feng, Vu Cseng-jing (Szao Csia-ji, 46.), Hszü jün-lung – Li Hsziao-peng, Jang Pu, Lie Tie, Csao Csün-csö – Hao Haj-tung (Csü Po, 73.), Jang Csen (Jü Ken-vej, 73.). Gólszerzők: Hasan Sas (6.), Bülent (9.), Ümit Davala (85.). Kiállítva: Szao Csia-ji (58.).
A CSOPORT VÉGEREDMÉNYE: 1. Brazília 9 pont, 2. Törökország 4 (5-3), 3. Costa Rica 4 (5-6), 4. Kína 0.
A MAI PROGRAM
H csoport: Tunézia–Japán, 8.30, Oszaka, vezeti: Veissiere (francia); Belgium– Oroszország, 8.30, Sizuoka, v.: Nielsen (dán). D csoport: Portugália–Koreai Köztársaság, 13.30, Incsön, v.: Sanchez (argentin); Lengyelország–Egyesült Államok, 13.30, Tedzsön, v.: Lü-csün (kínai).
NYOLCADDÖNTŐ. Szombat: Németország–Paraguay (8.30, Szögvipo); Dánia–Anglia (13.30, Niigata). Vasárnap: Svédország–Szenegál (8.30, Oita); Spanyolország–Írország (13.30, Szuvon). Hétfő: Mexikó–D2 (8.30, Csönzsu), Brazília–H2 (13.30, Kobe). Kedd: Törökország–H1 (8.30, Mijagi); Olaszország–D1 (13.30, Tedzsön).
GÓLLÖVŐLISTA. 5 gólos: Miroslav Klose (német); 4: Jon Dahl Tomasson (dán); 3: Ronaldo, Rivaldo (mindkettő brazil), Raúl (spanyol), Christian Vieri (olasz), Pauleta (portugál) és Papa Bouba Diop (szenegáli); 2: Marc Wilmots (belga), Henrik Larsson (svéd), Ronald Gomez (Costa Rica-i), Jared Borgetti (mexikói), Nelson Cuevas (paraguayi), Robbie Keane (ír), Junicsi Inamoto (japán), Fernando Hierro és Fernando Morientes (mindkettő spanyol) és Hasan Sas (török).