Sztárokkal a bajnoki címért

Az elmúlt évtizedben egymást váltogatta itthon a női kézilabdázás trónján a Dunaferr és a Herz-FTC csapata. A Vasas 1993-as bajnoki sikere óta tartó sorozat azonban jövőre megszakadhat, de az már biztos, hogy az utóbbi idők legizgalmasabb bajnoksága elé nézhetnek a szurkolók, hiszen a Győr mellett az alaposan megerősödött székesfehérvári együttes, a Cornexi-Alcoa is képes lehet a csúcsra feljutni.

-KÉZILABDA-
Szenzációnak számított, hogy három sokszoros válogatott játékos – Deli Rita, Farkas Andrea, Siti Beáta – külföldről hazatérve a székesfehérvári klubhoz igazolt. Így a Zsiga Gyula által irányított csapat, amelyben Németh Helga, Kulcsár Anita, Kenyeres Fanny révén eddig is játszottak klasszisok, az egyik legerősebb játékosállománnyal rendelkezik a rajt előtt. A legutóbbi sorozatot 4. helyen záró együttestől érthetően legalább érmet várnak a klub vezetői. Az edző, Zsiga Gyula szerint hiába a sok rutinos klasszis, első nekifutásra nehéz lenne elhódítani a bajnoki címet.
– Amikor egy éve elfogadta a fehérváriak invitálását, már tudatában volt annak, hogy hamarosan sztárcsapatot irányíthat?
– Korábban úgy terveztem, hogy a Vasasnál szeretnék hoszszabb távon dolgozni – magyarázza Zsiga Gyula –, s ott akartam kialakítani egy hírnevéhez méltó együttest, de azóta bebizonyosodott, a klubnál hiányoztak ehhez a megfelelő feltételek. Tavaly a Dunaferr férfi csapatához és a Cornexihez hívtak, végül az utóbbi vált valóra. Azzal, hogy hároméves szerződést kínáltak, egyértelműen kifejezték, komoly terveik vannak, s az elmúlt szezon csupán a kezdet, a harmadik év végére kell meghatározó csapattá válnia a Cornexinek.
– Székesfehérvárott eddig a jégkorongozók és a férfi kosárlabdázók szerepeltek a legjobban, de a labdarúgócsapat is az élmezőnyben van. Nem tartott attól, hogy a jelentős konkurencia miatt igazi kézilabda-sztárcsapat nem alakulhat ki a városban?
– Mindegyik klub teljesen önálló, s miután Székesfehérvár a legdinamikusabban fejlődő város, ráadásul az önkormányzat kifejezetten sportbarát, fel sem vetődött, hogy ez akadálya lehet az előrelépésnek. Az önkormányzat szigorúan eredménycentrikus, de hosszú távú szerződéseket köt a klubokkal, s ez biztos alapot jelent, amelyre jól lehet építeni, s a szponzori oldal, éppen a gyors fejlődés miatt még erősíthető is.
– Az előző bajnokság alapszakaszában otthon legyőzték ugyan a Ferencvárost, majd a rájátszásban, idegenben döntetlent játszottak a Dunaferr-rel is, de valójában az éremszerzéstől messze voltak, s a Debrecennel harcoltak a negyedik helyért. Elégedett volt ezzel a teljesítménnyel?
– Számos oka volt annak, hogy nem tudtunk jobban szerepelni. Kifejezetten balszerencsénk volt, hiszen rengeteg sérülés hátráltatta a munkánkat, ráadásul sok meccset veszítettünk el szoros csatában, egy-két góllal. Ez azt jelentette, hogy – főleg hazai pályán – képesek voltunk felvenni a versenyt bárkivel, de egy kis plusz hiányzott a még nagyobb sikerekhez. Most lehetőség van a nyitásra, s ezzel igyekszünk is élni. Az ősztől az új csarnokban, a nagy nevekkel megerősített csapat már nem követheti az élbolyt, hanem abban kell lennie.
– A balátlövő Deli Ritával, az irányító Siti Beával és a jobbátlövő Németh Helgával olyan erősnek tűnik a csapat középső része, amilyen hármassal talán egyik rivális sem rendelkezik. Ez a csapatrész lesz a meghatározó az új Cornexiben?
– Inkább úgy fogalmaznék, hogy most van hét válogatott szintű játékosunk, és éppen az a lényeg, hogy ne egysíkúan, könnyen kiismerhetően kézilabdázzunk, hanem valamennyi poszton eredményesek legyünk, s akkor az ellenfelek dolgát is megnehezíthetjük.
– A klasszisok többsége az utóbbi években vagy lemondta a válogatottságot, vagy különböző okokból kimaradt Mocsai Lajos együtteséből. Lehet, hogy a bennük dolgozó bizonyítási vágy éppen az ön munkáját könnyíti meg?
– Azzal nem szeretnék foglalkozni, hogy ki, miért nem válogatott. Sokkal fontosabb a számomra, hogy olyan klasszisokkal dolgozhatok, akik valamilyen okból itthon akarják befejezni a pályafutásukat, de egyáltalán nem kiégett, elfásult kézilabdázók. Az eddigi edzések éppen azt mutatják, hogy zokszó nélkül végzik a legkeményebb munkát is, a fiatalokat elfogadják, segítenek nekik, akik viszont valósággal bámulják őket. Egyelőre úgy tűnik, egységes, jó csapat alakulhat ki.
– Nem lesz túl nagy teher, hogy ennyi klasszistól egyből mindenki aranyérmet vár?
– A rutinos, képzett játékosok már megszokták a terheket, hiszen évek óta mindig kulcsszerep jutott nekik a klubcsapatukban vagy a válogatottban, de nagyon fontos, szó sincs arról, hogy csak az aranyérem az elfogadható. A célkitűzés egyértelműen a dobogós hely megszerzése, illetve egy európai kupasikert kell megalapozni. Sok csapat volt már hasonló helyzetben, ám egyáltalán nem törvényszerű, hogy az első esztendőben sikerül is a csúcsra jutni. Négy közel egyforma képességű csapat lesz az idén, még a dobogóért is keményen meg kell majd küzdeni. A Dunaferr női csapata éveken keresztül ott volt a tűz közelében, végül akkor sikerült elhódítania a bajnoki címet, amikor én irányítottam az együttest.
– Jövő júniusban, a bajnokság végén elégedett lenne azzal, ha csak bronzérmes lenne a Cornexi?
– Erre a kérdésre térjünk vissza jövőre. Azért azt elárulom, hogy fényesebb éremről álmodom.