Döntetlen Puskás Ferenc ünnepén

Nyolc nap alatt másodszor indult népvándorlás az ország legnagyobb futballarénája, a most már hivatalosan is Puskás Ferenc-stadion felé, s ez akkor is nagy szó, ha egyik esetben sem kizárólag legjobb focistáink váltották ki az érdeklődést. Múlt szerdán a Manchester fellépése volt az attrakció, ezúttal pedig a spanyol válogatott vonzotta a közönséget. Raúl, Morientes, Mendieta és társai érkeztek Budapestre, hogy tisztelegjenek a 75 esztendős Puskás Ferenc előtt.

Puskásról nem csupán itthon, hanem Spanyolországban is a mai napig ódákat zengenek, a két országban elhangzó történetek között legfeljebb annyi a különbség, hogy amíg nálunk Öcsi bácsiról, addig ott Panchóról szól a mese. Azokból pedig van bőven.
Puskás Ferenc, ha kis segítséggel is, de tegnap ismét kijött a pályára, újra ráirányult tízezer szurkoló figyelme, hogy aztán néhány perc múlva ő méregesse az utódokat. Bár Raúl vagy Morientes, netán Mendieta vitathatatlanul óriási klasszis, ám aligha kétséges, még ők sem ütik meg azt a szintet, amit egykor az ötvenes években Puskás képviselt. Hogy a hazai utódairól már ne is beszéljünk.
Nem véletlen, hogy az erőviszonyokat tökéletesen felmérő szövetségi kapitány, Gellei Imre óvatos taktikát dolgozott ki: kettős szűrővel igyekezett elejét venni annak, hogy a spanyolok ünneprontók lehessenek a gálamérkőzésen, amelyen 14 ezer néző előtt, így álltak föl a csapatok: Magyarország: Király – Urbán, Dragóner, Gyepes – Bodnár, Sebők, Miriuta, Lisztes, Lőw – Gera, Tököli. Spanyolország: Casillas – Puyol, García Calvo, Marchena, Raúl Bravo – Xavi, Orbaiz – Mendieta, Raúl, Vicente – Morientes.
Az első félidőben úgy tűnt, a védelmet sikerült megszervezni, ám annál nagyobb bajban voltak játékosaink, amikor nekik kellett volna támadást vezetni. Pontosan fél órát vártunk arra, hogy első alkalommal veszélybe kerüljön a vendégek kapuja. Ekkor Miriuta ívelt be balról egy szabadrúgást, s Gera nem sokkal fejelt a léc fölé. Ezen az egy megmozduláson kívül többre nem futotta, igaz, a spanyolok sem dicsekedhettek sokkal több lehetőséggel.
Raúl ugyan már a 9. percben megvillant, ám 17 méterről kapura küldött labdáját Király a megszokott könnyed eleganciával tolta a léc fölé. Negyedórával később ismét Raúl próbálkozhatott volna, ám amikor a kaputól hat méterre lőni próbált, Gyepes volt jó helyen, önfeláldozóan blokkolta a lövést. Ezzel lényegében el is mondtunk mindent az első félidőről, ami persze dicséret is lehet a magyar válogatott számára, hiszen a nulla-nullás döntetlent tartani tudta.
A második félidőre szinte sort cserélt a spanyol szövetségi kapitány, Inaki Sáez öt fiatal játékosnak adott lehetőséget, akik a sztárok helyére állva mindjárt pörgősebben fociztak. Gellei Imre is sorra küldte be az új fiúkat: a szünet után pályára léphetett Korolovszky, Böőr, Fehér Miklós, Fehér Csaba és Halmosi. Felgyorsult az iram, s jött a spanyolok vezető gólja: Joaquin ment el a jobb szélen, keményen kapu elé lőtt labdáját Tamudo fejelte a jobb alsó sarokba (0-1). Néhány perces bénultság után előbb Gyepes egyenlíthetett volna, ám lemaradt Dragóner csúsztatott fejeséről, majd a rosszul kifutó spanyol cserekapus, Ricardo Lopez mellett Lőw emelt 25 méterről kapura.
A labda a kapufáról kipattant, s Fehér Miklós már nem tudta a hálóba lőni. Lendületbe jött a magyar csapat, olyannyira, hogy egy szép Miriuta, Kenesei háromszögelés végén Miriuta 12 méterről bombázott Ricardo Lopez kapujába (1-1).
***
Kitüntetés. Magas spanyol állami kitüntetést kapott 75 éves születésnapja alkalmából Puskás Ferenc Carlos Blancótól, a Legfelsőbb Sporttanács főigazgatójától vehette át a Sport Érdemérem arany fokozatát. Spanyolországban ez a sporttevékenységért adható legmagasabb állami elismerés.