Figo, Zidane, Ronaldo: a Real-trilógia

A Real Madrid az utóbbi két nyáron kínosan ügyelt arra, hogy hónapokra való beszédtémát kreáljon, és ezzel idén sem volt másként. Ráadásul ha abból indulunk ki, hogy két éve Luis Figóval, tavaly pedig Zinedine Zidane-nal alakított az ideihez hasonló kusza szituációt, akkor a mostani Ronaldo-sztori csak egyféleképpen végződhet: vagyis a brazil Madridban köt ki.

A Real 2000 nyarán Luis Figót, tavaly pedig Zinedine Zidane-t szerezte meg, de nem ám akárhogy. Mindkét esetben naponta jelentek meg az egymásnak ellentmondó nyilatkozatok, egyszer cáfolták, másszor megerősítették a klubcserét, ami egyik este biztosnak tűnt, az másnap reggelre ködbe veszett. Figo és Zidane is óriási hercehurca végén kanyarította a nevét a Real szerződésére, így az előzmények ismeretében ez a Ronaldo-sztori csupán trilógiává bővíti a korábbi műveket.
Pedig úgy tűnt, az idén a Real csöndben átvészeli a nyarat. Jorge Valdano sportigazgató a világbajnokság után kijelentette, hogy a csapat kerete kellően erős ahhoz, hogy megvédje Bajnokok Ligája-beli elsőségét és nem látja szükségesnek az erősítést. Eközben a vb gólkirálya, a brazil Ronaldo nyaralás közben elkotyogta, hogy nem igazán érzi jól magát Milánóban az Internél. Sőt állítólag a brazilok bal bekkje, Roberto Carlos az egész ázsiai vb alatt fűzte „Ronnie-t”, hogy menjen a Realba. Augusztusban aztán „robbant a bomba”. Valdano rendkívüli sajtótájékoztatón bejelentette, hogy ha Ronaldo valóban elvágyódik az Intertől, akkor a Real tárt karokkal várja. Lett is ebből nagy veszedelem, a spanyol lapok másnap kész tényként közölték, hogy Ronaldo Madridba akar szerződni, és a miértre azt a választ adták, nincs jó viszonyba Hector Cuper vezetőedzővel. A forró hangulatot azonban néhány nap múlva az hűtötte le, aki kreálta; Valdano elmondta: nem lát sok esélyt arra, hogy Ronaldo a Realban folytassa.
Persze azért ilyen könnyen nem lett vége a sztorinak, Alexandre Martins, a brazil menedzser világgá kürtölte: „Ronaldo nem akar az Interben játszani, s csak akkor marad, ha kényszerítik.” Ez nem tett jót a brazil népszerűségének, úgy járt, mint Figo két éve Barcelonában, a szurkolók azonnal árulónak és hálátlannak bélyegezték. Utóbbit azért sütötték rá, mert az Inter két évet várt arra, hogy Ronaldo felépüljön a sérüléséből. Az ügyben sokáig senki sem foglalt állást hivatalosan, míg végül Massimo Moratti, az Inter elnöke elmondta: „Ronaldo marad, a megbeszélések nem vezettek eredményre, az Inter nem válik meg a csatártól.”
Úgy tűnt, ezzel valóban vége, mert Valdano is lemondott a brazilról: „A Real is lezárta az ügyet, már akkor sem kellene, ha az Inter mégis elengedné.” Tiszta és érthető vége lett volna a történetnek, de az egész mégis ekkor kezdett bonyolódni. Egy hét múlva Moratti megcáfolta magát és úgy nyilatkozott, hogy ha a Real vagy bárki jó ajánlatot tesz, akkor Ronaldo mehet. A spanyolok azonnal megtették a tétjüket, kezdésként Makelelét plusz 48 millió eurót ajánlottak. Utána naponta bukkantak fel új nevek, Morientes, Solari és Flavio neve került a kalapba. Morattinak azonban nem tetszett az üzlet, elmondta, a Real nem kínált megfelelő pénzt, csak olyan játékosokat, akikre nincs szüksége az Internek, így másodszor is lezárta a Ronaldo-ügyet.
De hogy az egész történet végül egymaga überelje a Figo–Zidane sztorit, arról a felek az előző héten gondoskodtak. A két elnök, Florentino Perez és Moratti egy luxusjachton tartott megbeszélést Ronaldo sorsáról. A két fél ötven-ötven százalékra taksálta, hogy az üzlet megköttetik, és úgy tűnt, ezúttal tényleg lehet valami a dologból. A diskurzus azonban másnap mégis érvényét vesztette, Valdano elmondta: „A feloldhatatlan ellentétek miatt lezárultak a tárgyalások”. Az Inter szurkolói azonnal „Kérj bocsánatot!” feliratú táblákkal jelentek meg a milánói repülőtéren, ezzel „köszöntve” a Brazíliából Olaszországba érkező Ronaldót. Feltehetően nincs vége a történetnek, Ronaldo internetes honlapján elárulta: reméli, a Real újabb ajánlattal áll majd elő…