Kis országok, nagy tervek

Annyira talán soha nem lesz mélyen a magyar foci, hogy egy ciprusi, avagy egy feröeri ellenféllel szemben izgulni kelljen a továbbjutást illetően. A két ország klubszinten még nem alkotott maradandót, habár tavaly a Dunaferrt szégyenszemre éppen egy ciprusi egyesület, az Olympiakos Nicosia búcsúztatta el. Ez idén nem ismétlődhet meg, hiszen a Ferencváros már az első meccsen elintézte az AEL Limassolt (4-0); az Újpest is jó helyzetben (2-2) fogadja a KI Klaksvikot.

- Labdarúgás -

Cipruson a labdarúgás a harmincas években indult fejlődésnek, ami természetesen főképp az angoloknak volt köszönhető, lévén a sziget brit gyarmat. A Ciprusi Labdarúgó-szövetség 1948-ban csatlakozott a brit szervezethezhez, utána megkapta a FIFA-tagságot is. Az ország azonban nemcsak a földrajzi, hanem a futballtérképen is kis pontnak bizonyult, ráadásul a fejlődési reményeket súlyosan aláásta, amikor 1974-ben a törökök megszállták a sziget északi részét. A válogatott rendre távol maradt a nagy versenyektől, sőt első győzelmét csak 1992-ben érte el, amikor 2-0-ra győzött a Feröer-szigetek csapata ellen. A kilencvenes években külföldi játékosokat szerződtettek, így került az APOEL Nicosiához Kiprich József is.
– Cipruson a gyengébb eredmények ellenére is népszerű a futball – meséli Kiprich. – Az ötévestől a nyolcvanévesig mindenki rajong a játékért. Amikor Kozma Istvánnal és Kovács Kálmánnal kint játszottunk, akkor rajtunk kívül főleg jugoszláv játékosok jelentették az idegenlégiót. Kiprichék valódi sztárok voltak arrafelé, ráadásul a klubjuknak sem ment rosszul, ottani léptékkel mérve nemzetközi szinten is vitték valamire.
– Följutottunk az UEFA-kupa főtáblájára, ami, ismerve a ciprusi klubok előéletét, nem volt kis dolog.
Később a válogatott is felhívta magára a figyelmet. Az 1998-as Eb-selejtezőkön például 3-2-re legyőzték a Raul vezette spanyolokat, a ciprusiak abban a sorozatban ötvenszázalékos teljesítménnyel zártak.
A Feröer-szigetek csupán 1988-ban lett a FIFA tagja, noha a szigeteken már a második világháború előtt is játszottak. A bajnokságot 1942-ben hívták életre, a kupát pedig 1967-ben írták ki először. A válogatott csak ritkán mérette meg magát, hiszen a Feröer-szigetek földrajzi elszigeteltsége és a füves pályák hiánya miatt csak elvétve kerülhetett sor nemzetközi tétmecscsekre. Kivételt csupán a többi szigettel vívott összecsapások jelentettek, ám ezek nem voltak valódi erőpróbák. A válogatott először az 1992-es Eb selejtezőin kapcsolódott be a kontinens futballvérkeringésébe, belépése látványos és megdöbbentő volt: első selejtezőjükön, 1990. szeptember 12-én 1-0-ra győztek Ausztria ellen. Az egész mérkőzésről leginkább egy fehér, bojtos sapkás kapus maradt meg az emberek emlékezetében, habár Bécs környékén biztos többet tudnának mesélni a történtekről. A feröeri válogatott a a diadallal az újságok címlapjára került, a siker jelentősen hozzájárult a játék további fejlődéséhez. Sikerült pénzt szerezni egy füves pálya kialakítására Toftirban, és a klubcsapatok attól fogva már neveztek az európai versenyekre. A válogatott élén jelenleg az a Henrik Larsen dolgozik, aki 1992-ben játékosként Európa-bajnoki címet nyert a dán válogatottal. Meghívása azt sugallja, hogy ahhoz képest, hogy csupán tizennégy éve FIFA-tagok a feröriek, igazán nem tétlenkednek.