-VÍZILABDA-
Mi, magyarok már tudjuk, milyen érzés, amikor az előzetesen favorizált, verhetetlennek hitt csapatunkat a szemünk előtt leckéztetik meg a nagy riválisok. A tavalyi budapesti Európa-bajnokságon a hét-nyolcezres publikum sem segített: nem volt esélyünk a jugoszlávok ellen, akik 8-5-re győztek a csoportmérkőzésen. Ezúttal fordult a kocka: a délszláv együttes – amely 2001-ben a világ legjobb formában lévő csapata volt – saját fanatikus közönsége előtt kétszer is tehetetlen volt a magyar válogatott ellen, amely a sydneyi olimpia óta nem játszott olyan jól, mint az utóbbi négy napban.
A szombati négyszer hét percben Kásás ugyanazt művelte a jugókkal, mint 1997-ben, a sevillai Eb döntőjében, amikor mindhárom gólunkat ő szerezte s ezzel nyert 3-2-re a magyar gárda. Ezúttal négy gólt szerzett a 26 éves klasszis. Olyan gólokat, amilyeneket mástól nem látni. A titok talán a fantasztikus váll és csukló és az e két ízületnek köszönhető különleges mozdulat, amelyre nem lehet készülni, amely kiszámíthatatlan, a szerencsétlen kapus észre sem veszi s a labda már a hálóban táncol. A tökéletes kivitelezést pedig segíti Kásás kiváló periferikus látása és játékintelligenciája.
„A győzelmünk nem azt jelenti, hogy mi vagyunk a világ legjobb csapata, hanem csak azt, hogy most kicsivel jobbak voltunk” – mondta a meccs után az olasz Posillipo átlövője, figyelmeztetvén arra, milyen veszélyekkel jár, ha ezek után ismét verhetetlennek kiáltják ki a mieinket.
Kásás nemcsak góljaink többségét szerezte, hanem néhányszor remekül el is halászta a hazaiak átadásait, blokkolt, lelopta a labdát az ellenfél kezéről. De a többiek is megtették a magukét. Az nem kifejezés… Fantasztikus védekezésünknek – és a kapufának, meg Szécsinek – hála, hiába szórta ki a török Tulga játékvezető egymás után az embereinket – miközben a pankrátorként viselkedő jugoszlávokkal sokkal elnézőbb volt –, a hátrányok nagy részét (tízből hetet) megúsztuk. Még két, gólt eredményező figyelmetlenség is belefért.
Jöhettek hát az oroszok, akiktől az első csoportmérkőzésen 6-3-as, biztosnak tűnő előnyből kaptunk ki 7-6-ra. Kemény Dénes szövetségi kapitány a meccs délelőttjén kijelentette: „Még egyszer ilyesmi nem fordulhat elő!”
Kilenc év alatt, amióta az egykori Szovjetunió legnagyobb utódállamát újra Oroszországnak hívják, 27. alkalommal mérkőzött meg a két válogatott. Az első ráúszás előtt a mérleg magyar szempontból: 20 győzelem, egy döntetlen, öt vereség volt.
Úgy indult a meccs, ahogyan szerettük volna, hiszen Benedek szerzett előnyt, de az oroszok Sztratan révén azonnal válaszoltak emberelőnyben. Mi szebb gólt lőttünk létszámfölényben, Benedek passzát Molnár húzta be (2-1). Zinnurov góljánál hibázott a védelem (Szécsi feje fölé lőtt, ahogyan kell, 2-2), de Kiss Gergely bődületes erővel bombázott a léc alá, kár, hogy a negyed végén nem sikerült átpréselnie a labdát Makszimov kapus hasán.
Hamarosan Kásás bizonyította, hogy nem csak a lövései jelentenek rejtélyt a kapusok számára, hanem ejtései is: pazarul „esernyőzte meg” Makszimovot (4-2). Ettől kezdve a kétgólos előnyt kellett tartani, az oroszokon a magyarok ellen ítélt temérdek kiállítás sem segített. Megnyugtató, 6-4-es előnynyel kezdődhetett a meccs második része. Talán nem rossz ómen ez a hatos szám – gondolhattuk. Nem úgy tűnt, mert egyenlítettek az oroszok (6-6), sőt Csomakidze húzása után már ők vezettek 7-6-ra. Na, nem sokáig, Kiss Gergely, majd Benedek jóvoltából ismét fordult a kocka, de Zinnurov két mp-cel a negyed vége előtt kihasználta az orosz emberelőnyt (8-8).
A rendkívül feszült légkörű utolsó hét percben megremegtek a magyar kezek, félelem költözött a szívekbe. Kihagytunk egy kulcsfontosságú emberelőnyt 1:35-tel a vége előtt. Öt másodperc volt hátra, amikor Csomakidze centerben lerázta magáról a védőjét és megszerezte a győzelmet jelentő találatot (10-9). Oroszország harmadszor szerezte meg a Világkupát, a mieinknek az ezüstérem maradt.
Világkupa, Belgrád. Az 5. helyért: Spanyolország–Görögország 4-3. Az elődöntőben: Magyarország–Jugoszlávia 7-5 (2-2, 3-1, 1-1, 1-1) Gólszerzők: Kásás 4, Molnár, Kiss G., Bárány 1-1, illetve Szavics, Ikodinovics 2-2, Zlokovics 1. Oroszország–Olaszország 5-4. A 3. helyért: Jugoszlávia–Olaszország 6-4. A döntőben: Magyarország–Oroszország 9-10 (3-2, 3-2, 2-4, 1-2).
A Fradi tizennégy játékosa, köztük kulcsemberek nélkül kezdte meg az edzőtábort
