Oroszország nyerte a Világkupát

Nem sikerült megismételnie a magyar válogatottnak a jugoszláv csapat ellen a belgrádi Világkupa elődöntőjében nyújtott kitűnő teljesítményét, mert a 7-5-ös győzelem után a fináléban 10-9-es vereséget szenvedett az orosz együttestől. Az oroszok az idén a Világliga után tehát a Világkupát is megszerezték.

2002. 08. 25. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

-VÍZILABDA-
Mi, magyarok már tudjuk, milyen érzés, amikor az előzetesen favorizált, verhetetlennek hitt csapatunkat a szemünk előtt leckéztetik meg a nagy riválisok. A tavalyi budapesti Európa-bajnokságon a hét-nyolcezres publikum sem segített: nem volt esélyünk a jugoszlávok ellen, akik 8-5-re győztek a csoportmérkőzésen. Ezúttal fordult a kocka: a délszláv együttes – amely 2001-ben a világ legjobb formában lévő csapata volt – saját fanatikus közönsége előtt kétszer is tehetetlen volt a magyar válogatott ellen, amely a sydneyi olimpia óta nem játszott olyan jól, mint az utóbbi négy napban.
A szombati négyszer hét percben Kásás ugyanazt művelte a jugókkal, mint 1997-ben, a sevillai Eb döntőjében, amikor mindhárom gólunkat ő szerezte s ezzel nyert 3-2-re a magyar gárda. Ezúttal négy gólt szerzett a 26 éves klasszis. Olyan gólokat, amilyeneket mástól nem látni. A titok talán a fantasztikus váll és csukló és az e két ízületnek köszönhető különleges mozdulat, amelyre nem lehet készülni, amely kiszámíthatatlan, a szerencsétlen kapus észre sem veszi s a labda már a hálóban táncol. A tökéletes kivitelezést pedig segíti Kásás kiváló periferikus látása és játékintelligenciája.
„A győzelmünk nem azt jelenti, hogy mi vagyunk a világ legjobb csapata, hanem csak azt, hogy most kicsivel jobbak voltunk” – mondta a meccs után az olasz Posillipo átlövője, figyelmeztetvén arra, milyen veszélyekkel jár, ha ezek után ismét verhetetlennek kiáltják ki a mieinket.
Kásás nemcsak góljaink többségét szerezte, hanem néhányszor remekül el is halászta a hazaiak átadásait, blokkolt, lelopta a labdát az ellenfél kezéről. De a többiek is megtették a magukét. Az nem kifejezés… Fantasztikus védekezésünknek – és a kapufának, meg Szécsinek – hála, hiába szórta ki a török Tulga játékvezető egymás után az embereinket – miközben a pankrátorként viselkedő jugoszlávokkal sokkal elnézőbb volt –, a hátrányok nagy részét (tízből hetet) megúsztuk. Még két, gólt eredményező figyelmetlenség is belefért.
Jöhettek hát az oroszok, akiktől az első csoportmérkőzésen 6-3-as, biztosnak tűnő előnyből kaptunk ki 7-6-ra. Kemény Dénes szövetségi kapitány a meccs délelőttjén kijelentette: „Még egyszer ilyesmi nem fordulhat elő!”
Kilenc év alatt, amióta az egykori Szovjetunió legnagyobb utódállamát újra Oroszországnak hívják, 27. alkalommal mérkőzött meg a két válogatott. Az első ráúszás előtt a mérleg magyar szempontból: 20 győzelem, egy döntetlen, öt vereség volt.
Úgy indult a meccs, ahogyan szerettük volna, hiszen Benedek szerzett előnyt, de az oroszok Sztratan révén azonnal válaszoltak emberelőnyben. Mi szebb gólt lőttünk létszámfölényben, Benedek passzát Molnár húzta be (2-1). Zinnurov góljánál hibázott a védelem (Szécsi feje fölé lőtt, ahogyan kell, 2-2), de Kiss Gergely bődületes erővel bombázott a léc alá, kár, hogy a negyed végén nem sikerült átpréselnie a labdát Makszimov kapus hasán.
Hamarosan Kásás bizonyította, hogy nem csak a lövései jelentenek rejtélyt a kapusok számára, hanem ejtései is: pazarul „esernyőzte meg” Makszimovot (4-2). Ettől kezdve a kétgólos előnyt kellett tartani, az oroszokon a magyarok ellen ítélt temérdek kiállítás sem segített. Megnyugtató, 6-4-es előnynyel kezdődhetett a meccs második része. Talán nem rossz ómen ez a hatos szám – gondolhattuk. Nem úgy tűnt, mert egyenlítettek az oroszok (6-6), sőt Csomakidze húzása után már ők vezettek 7-6-ra. Na, nem sokáig, Kiss Gergely, majd Benedek jóvoltából ismét fordult a kocka, de Zinnurov két mp-cel a negyed vége előtt kihasználta az orosz emberelőnyt (8-8).
A rendkívül feszült légkörű utolsó hét percben megremegtek a magyar kezek, félelem költözött a szívekbe. Kihagytunk egy kulcsfontosságú emberelőnyt 1:35-tel a vége előtt. Öt másodperc volt hátra, amikor Csomakidze centerben lerázta magáról a védőjét és megszerezte a győzelmet jelentő találatot (10-9). Oroszország harmadszor szerezte meg a Világkupát, a mieinknek az ezüstérem maradt.
Világkupa, Belgrád. Az 5. helyért: Spanyolország–Görögország 4-3. Az elődöntőben: Magyarország–Jugoszlávia 7-5 (2-2, 3-1, 1-1, 1-1) Gólszerzők: Kásás 4, Molnár, Kiss G., Bárány 1-1, illetve Szavics, Ikodinovics 2-2, Zlokovics 1. Oroszország–Olaszország 5-4. A 3. helyért: Jugoszlávia–Olaszország 6-4. A döntőben: Magyarország–Oroszország 9-10 (3-2, 3-2, 2-4, 1-2).

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.