Nem kis bravúrt hajtott végre már a szombati időmérő edzésen sem, hiszen fantasztikus pályacsúccsal: (1:13,333) szerezte meg a pole-pozíciót Michael Schumacher előtt. Már tizenegy éve nem fordult elő ugyanis, hogy brazil pilóta foglalja el az egyes rajtkockát, legutóbb 1991-ben Ayrton Senna állt a rajtrács elején. Barrichello produkciója előtt még az ötszörös világbajnok csapattárs is kalapot emelt, M. Schumacher kénytelen volt elismerni: „Rubens remek munkát végzett, ma képtelen voltam legyőzni.” Schumi ezután már azon füstölgött, hogy a pálya jobb oldala, ahonnan rajtolni kényszerült, nagyon poros, így kapaszkodnia kell, hogy a startnál megőrizhesse pozícióját.
Félelme nem volt alaptalan, ez másnap 14 óra után néhány másodperccel ki is derült. A harmadik helyről induló öccse, Ralf ugyanis kis híján befurakodott elé, de aztán – talán az idősebb testvér jogán – Michael fordult be Barrichello mögött az első kanyarba. A legroszszabbra Juan Pablo Montoya rajtja sikeredett, hiszen a negyedikről a hetedik helyre csúszott vissza, miközben a hármas kanyar előtt össze is koccant Jenson Buttonnal (Renault). Volt is riadalom az első néhány körben a Williams garázsában, a szerelők fel-felugráltak, hátha cserélni kell a 6-os számú autó orrkúpját. Montoya azonban kint maradt és a finn Kimi Räikkönennel (McLaren-Mercedes) csatázott. Meglehet, a kolumbiai pilóta nem hangolódott rá kellőképpen erre a versenyre, kissé meglepő volt ugyanis, hogy 13 perccel a rajt előtt unott arccal lépett ki a mellékhelyiségből, majd lassan a rajtrács felé baktatott. (Az meg sem fordult senki fejében, hogy az idegességtől kellett kimennie – nem az típus.)
Kellemes meglepetést szerzett az olasz Fisichella (Jordan-Honda) és a brazil Massa (Sauber) hiszen előbbi az ötödik helyről rajtolt, s az első kört már a negyedik helyen zárta, míg a húszéves dél-amerikai a hetedik kockából az ötödik pozícióba tört előre.
A szombati kvalifikációs idők alapján számítani lehetett arra, hogy ha az első sorból induló két Ferrari nem rontja el a rajtot, akkor a többiek legfeljebb a maguk külön versenyét vívhatják, az első két hely sorsába nem nagyon szólhatnak bele. Nem is történt meglepetés, a Ferrarikkal senki nem tudta tartani a lépést, a tűzpiros autók azonnal eltűntek a többiek orra elől. Mielőtt azonban még bárki elbóbiskolt volna a fotelban, Räikkönen villantott fel valamit a tehetségéből: a 22. körben a kettes kanyarban körbeautózta Montoya szitáló, bizonytalankodó Williamsét, majd „kirakta a könyökét”, és a következő hajlatnál kiszorította a kolumbiait, átvéve ezzel a hetedik helyet. Montoya bánatában gyorsan fel is kereste szerelőjét; a 17. Magyar Nagydíjat bizonyára nem arany betűkkel írja majd be a naplójába. Räikkönen viszont „megtorolta” a három héttel ezelőtti sérelmeit, amikor ő maradt alul a dél-amerikaival szemben, hasonlóan kemény csatában.
A harmincadik körben megelevenedett a Ferrari depókülönítménye, M. Schumacher kapott 26 körre elegendő üzemanyagot, majd Barrichello is tankolt és még éppen visszaért csapattársa elé. Közben Button megoldotta Räikkönen problémáját: az angol kicsúszása után az ifjú finnek már nem kellett azon mesterkednie, hogy valamilyen módon legyűrje renault-s kollégáját. Kerékcseréje után Räikkönen már az ötödik helyen autózó Massát vehette üldözőbe.
Az 55. körben előbb M. Schumacher, egy körrel később Barrichello jött ki másodszor is tankolni, majd változatlan sorrendben folytatták a száguldást. A Ferrari 12. csapat-világbajnoki címe immár kézzelfogható közelségbe került.
A katasztrofális teljesítményt nyújtó McLaren-Mercedesek közben folyamatosan gyorsultak, így Räikkönen a második kerékcseréje után már a negyedik helyre térhetett vissza, miközben David Coulthard is Fisichella és Massa elé került. Ebben az időszakban a két ezüst nyíl autózta a leggyorsabb köröket. Időközben Michael Schumacher föladta Barrichello üldözését, és három-négy másodperces távolságból biztosított díszkíséretet csapattársának. Aztán gondolt egyet, és a maga szórakoztatására repesztett egy hihetetlenül gyors kört (1:16,207), amellyel egy csapásra 3,2 mp-et faragott a hátrányából. Csak hogy lássák, mit tud, ha nem sétakocsikázik.
Ez volt egyben a slusszpoén is, a befutónál pedig Barrichello győzelmével és M. Schumacher 2. helyével a Ferrari 12. konstruktőr-világbajnoki címét szerezte a brazil pilóta harmadszor nyert futamot, míg a tűzpiros autóknak ez volt a 155. nagydíjelsősége.
***
A Magyar Nagydíj végeredménye: 1. Rubens Barrichello (brazil, Ferrari) 1:41:49.001 ó. 2. Michael Schumacher (német, Ferrari) 1:41:49.401, 3. Ralf Schumacher (német, BMW-Williams) 1:42:02.756, 4. Kimi Räikkönen (finn, McLaren-Mercedes) 1:42:18.480, 5. David Coulthard (skót, McLaren-Mercedes) 1:42:26.801, 6. Giancarlo Fisichella (olasz, Jordan-Honda) 1:42:57.805.
A pontversenyben. Pilóták. 1. és már világbajnok: M. Schumacher 112 pont, 2. Barrichello 45, 3. R. Schumacher 40, 4. Montoya (kolumbiai, BMW-Williams) 40, 5. Coulthard 34, 6. Räikkönen 20. Konstruktőrök. 1. és már világbajnok: Ferrari 157 pont, 2. BMW-Williams 80, 3. McLaren-Mercedes 54, 4. Renault 15, 5. Sauber-Petronas 11, 6. Jordan-Honda 7.
***
RUBENS BARRICHELLO: „A rajtnál tiszta volt a pálya az én oldalamon, remekül sikerült kilőnöm. Nem volt semmiféle problémám, a motor, a gumik, egyáltalán minden tökéletesen működött, fantasztikus verseny volt. Amikor néhány körrel a vége előtt Michael hirtelen a semmiből feltűnt mögöttem, azt kérdeztem magamtól: Hogyan került ide? Aztán megnyugtattam magam, hogy már csak néhány kör van hátra…”
MICHAEL SCHUMACHER: „Megkérdeztem rádión, mennyi az eddig futott leggyorsabb kör, aztán ráléptem a gázra. A magam szórakoztatására tettem. A második hely volt a legtöbb, ami szóba jöhetett, előzni nem tudtam volna. Az autó tökéletesen működött, ez a verseny csodálatos lezárása a csapat-világbajnoki címért folyó versenynek.”
Gál András
Magyar Péter egyik legbelső bizalmi embere bukkant fel a Matolcsy-kör képviseletében
