Kifosztják a vidéki focisulikat

Az országban elsők között 1993-ban Szegeden hozta létre a Tisza Volán SC az egyik legnagyobb focisulit, azzal a céllal, hogy a helyi labdarúgás utánpótlása biztosítva legyen. A jövőre a jubileumhoz érkező iskola mégis olyan gondokkal küszködik, mintha tegnap nyitotta volna kapuit. Gyorsan elszálltak a szép remények.

- Labdarúgás -

A háromszázötven fiatalt tizennégy csoportban foglalkoztató intézményt ma is a Tisza Volán SC tartja fenn, amelynek elnöke, Kővári Árpád nem titkolja keserűségét. Többször fordult azzal a kéréssel az MLSZ-hez, hogy változtassanak a működés rendjén, mert különben a vidéki focisulikat kifosztják a fővárosi egyesületek, a vidéki bázisok ellehetetlenülnek, fenntartásuk értelmetlenné válik.
Máig nem simultak el a Szabics-ügy hullámai. Azért említi Kővári Árpád ezt az esetet, mert hasonlítható az állatorvosi lóhoz, amelyen az utánpótlás-nevelés valamennyi baja tanulmányozható. A rendkívül tehetséges, tizenhat éves Szabics Imrét háromszázezer forintért vette meg az FTC a szegedi focisulitól, majd 1999-ben Kővári szerint százhetvenmillió forintért adta el a Sturm Graznak. Ekkor a Tisza Volán SC az átigazolási szabályzatra hivatkozva a vételár harminc százalékát kérte a Ferencvárostól. A szegediek szerint ez a pénz azért járt volna, mert a fővárosi klub három éven belül eladta Szabicsot, s ebben az esetben a nevelő egyesület jogot formálhat a már említett harminc százalékra. Éveken keresztül tartott a jogszabály-értelmezés, amelyben a Tisza Volán SC alulmaradt.
Arról szólt a vita, hogy Szabicsot a Szeged SC tizenegy évesen, 1992-ben igazolta, majd néhány hónap után, amikor a klub 1993-ban megszűnt, három évig a focisuli nevelte. E néhány hónapos közjátékra hivatkozott az FTC. A fővárosi klub szerint nem lehet a Tisza Volán Szabics anyaegyesülete, és ezért nem fizetett. Kővári Árpád ekkor hívta fel először az MLSZ figyelmét a szabály buktatóira. Mert az előírásokat sokféleképp lehet értelmezni, de ha a focisuli nem kapja meg a játékosok nevelési önköltségét, ami minimum másfél-két millió forint, akkor nincs értelme munkájuknak. Jellemző a szegedi iskola kifosztására, hogy Szabics mellett a fővárosi klubok még tíz korosztályos válogatott játékost vittek el szinte fillérekért, fejenként 40–90 ezer forintért. A szegediek pedig tehetetlenül szemlélték a tranzakciókat.
A focisuli évi működési költsége 15 millió forint, s ezt a pénzt a városi önkormányzat, a Tisza Volán Rt. és alapítványok adják össze. Nagyon szerény ez a költségvetés, az összeget azért nem tudják növelni, mert a magánbefektetők nem látnak üzletet az utánpótlás-nevelésben, s ezért még azok is kivonultak, akik eddig támogatták a focisulit. A Szabics-ügy ugyanis csak a jéghegy csúcsa. Szomorú igazság: ha az utánpótlás-nevelésre nem költenek, a feltételek alacsony színvonalúak maradnak. A kőkorszaki állapotokat Kővári Árpád kétségbeesetten magyarázza. A szegediek egyebek mellett nem tudnak olyan centrumot kiépíteni, ahol a színvonalas alapoktatást biztosíthatnák. Rossz minőségű pályákon edzenek a gyerekek, ráadásul mindenütt megtűrt vendégek, nincs elegendő idő a fiatalok felkészítésére, így kölyökkorukban nem sajátítják el a szükséges technikai és taktikai alapismereteket. Az elnök szerint ezért sincsenek Magyarországon igazi klasszisok.
Ez csak az érem egyik oldala. Kővári Árpád azt is hangsúlyozza, legjobban a kiöregedett ifjúsági játékosok tudásán látszik az alulképzettség. Sajnos ebben nemcsak a pályahiány játszik közre, hanem az is, hogy az utánpótlásedzők felkészültsége nem megfelelő. Ráadásul tizenhat éves koruktól a fiatalok általában nem vállalják a nagyobb terhelést, úgy érzik, kevés munkával is eredményesek lehetnek. Ekkor kezdődik igazán a lemaradás a nemzetközi mezőnytől. Ehhez ha hozzávesszük a szülők türelmetlenségét – már a tizenhét éves gyerekük után jelentős összeget követelnek –, akkor a káosz totális.
A szegedi focisuli szakosztályvezetője, Halkó Pál úgy látja, még az elégtelen nevelési feltételek mellett is felbukkanhatna véletlenül egy-egy világklasszis, de csak abban az esetben, ha a labdarúgás sokkal több gyereket vonzana. Sajnos a fiatalokat lassan lasszóval fogják, így a csoportba olyan srácokat is kénytelenek befogadni, akik ügyetlenek, s ezért a csapaton belül nem alakulhat ki komoly konkurencia- és presztízscsata.
Ennek tükrében érthető, hogy a focisuli hiába állított ki felnőttcsapatot FC Szeged néven, az nem tud továbblépni az NB II-ből. Kővári Árpád szerint amíg az átigazolási szabályok nem védik, nem segítik az utánpótlás-nevelő bázisokat, addig a magyar labdarúgásban nem lesz előrelépés.