Egyre inkább divat a futás

Rosszul, de egyben jól is állunk a maratoni futásban. Az atlétika legklasszikusabb versenyszáma 1896 óta szerepel az olimpiák műsorában, s a 42 195 méteres táv több mint egy évszázada a futók nagy kihívása. A hatvanas évekig szinte „orvosilag tiltott” volt az amatőrök részére a hosszútávfutás, az pedig elképzelhetetlennek tűnt, hogy a törékeny nők is lefussák a maratoni távot. Az elmúlt négy évtizedben azonban fokozatosan az egész világon divat lett teljesíteni ezt a távot. Számszerű bizonyíték erre, hogy csak az elmúlt hét végén 48 599-en indultak a berlini és 13 600-an a budapesti versenyen, s ez utóbbi létszám miatt egyáltalán nem kell szégyenkeznünk.

Hazánkban a hetvenes években is csak a versenyszerűen sportoló hosszútávfutók egy része indult az akkor még a leghosszabb távú viadalon, és szenzációnak számított, amikor Monspart Sarolta tájfutó-világbajnok 1972-ben a férfiak között rajthoz állva, a magyar nők közül elsőként lefutotta a maratoni távot. Mint minden egészséges divat, a futás is lassan lett népszerű hazánkban, de napjainkban a szakemberek szerint már százezren indulnak rendszeresen az utcai futóversenyeken. A kínálat bőséges, csak a Budapest Sportiroda évente 16 nagyszabású versenyt rendez, amelynek az egyik csúcspontja a Kaiser’s-Plus futófesztivál.
A mennyiségi növekedés viszont nem járt minőségivel, mert élversenyzőink nem tartoznak a világ élmezőnyébe. A nők közül utoljára 1982-ben Szabó Karolina végzett pontszerző, hatodik helyen az athéni Európa-bajnokságon, míg a férfiak az elmúlt évtizedekben ki sem jutottak a világversenyekre. Ennek egyik oka, hogy a versenyszám népszerűsége, s az egyre jelentősebb pénzdíjak miatt – Berlinben a győztesek 60 ezer eurót vehettek át a legjobbak – a nemzetközi élmezőny rendkívül széles lett. A legjobbak közé azért is nehéz betörni, mert valószínűleg nem kevesen a legkorszerűbb doppingszereket is igénybe veszik. Persze, ez nem újdonság, mert ezen a távon már a hőskorban is megpróbáltak csalni, az athéni olimpián harmadikként célba érő görög futót azért zárták ki, mert kiderült, átvágott egy kanyart, s kocsin ülve előzte meg a magyar Kellner Gyulát.
A csábítás 106 évvel ezelőtt is jelentős volt, mert az athéni olimpián a győztes görög Luisz Szpiridon jutalma a következő lett: Averoff lánya egymillió drachma hozománnyal, Michael Breal aranyserlege, egy hordó aszúbor, utalvány egyévi élelemre, egy életre szóló ingyenes ruhavarrásra és borotválásra, 10 mázsa csokoládé, több mint 10 tehén és 30 birka.
Egy évszázad múltával is jó üzlet a futók és a szervezők számára a maratoni futás, mert a nevezési díj nem kevés, New Yorkban például 106 dollárt kell fizetni az indulásért, mégis sorban állnak a jelentkezők. Ehhez képest a Budapest Maraton 3500 forintos nevezési díja csekély. Kocsis Árpád, a Budapest Sportiroda igazgatója szerint jelentős szponzorok nélkül lehetetlen lenne a rendezés, mert a vasárnapi futófesztivál összköltségvetése 100 millió forint volt. A nemzetközi élmezőnybe tartozó versenyzők számára is kiváló pénzszerzési lehetőség, amit bizonyít: jelenleg több száz afrikai futó él Európában, és indul rendszeresen a jelentős díjazásért.
A futás hazánkban is egyre nagyobb divat, az indulók száma az elmúlt években jelentősen nőtt, az idén már 2160 hazai és 650 külföldi futotta le a maratoni távot, a félmaratonin pedig 4500-an rajtoltak. A fejlődési lehetőségeink azonban még jelentősek, mert a 16 milliós lakosú Hollandiában egymillió futót tartanak nyilván. Azért a jelenlegi százezer magyar miatt sem kell szégyenkezni. Ugyan sok sikersportággal ellentétben a maratoni futás hazai kirakata – a nemzetközi mezőnyben eredményes versenyzők hiányában – üres, de mögötte a raktárkészlet egyre nagyobb. A nemzet egészsége szempontjából viszont ez a fontosabb.