Újabb tusakodás a túlélésért

Az öttusázók most örüljenek vagy továbbra is aggodalmaskodjanak? A Nemzetközi Olimpiai Bizottság múlt heti rendkívüli közgyűlésén többórás vita után a tagok a döntést a 2004-es athéni olimpia utánra halasztották, akkor határoznak majd arról, hogy az öttusa maradhat-e az olimpia műsorán. A klasszikus összetett sportág tehát időt nyert, de a veszély nem múlt el…

Salánki Miklós
2002. 12. 05. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

-ÖTTUSA-
Mi magyarok akár ünnepelhetnénk is, mert a világ azon kevés országai közé tartozunk, ahol az öttusa évtizedek óta eredményes, s ezért népszerű is. Sőt elbüszkélkedhetünk azzal, hogy a világon az egyetlen olyan ország vagyunk, ahol több ezer néző szurkol egy világversenyen (1999, Budapest). Az öttusa sorsa tehát számunkra fontos, viszont annyira nem lehetünk elfogultak, hogy elhallgassuk: a nemzetközi szövetségnek ugyan 95 tagországa van, de a sportágat a világon alig néhány ezren űzik.
A versenyzőknek öt sportágban: lövészetben, vívásban, úszásban, lovaglásban és futásban kell felkészülni, amely nem csupán pénz-, hanem időigényes is. A befektetett munka és az öt számban nyújtott teljesítmény alapján a sportolók közül elméletileg az öttusázóknak járna a legnagyobb erkölcsi és anyagi elismerés, a gyakorlatban azonban éppen a fordítottja az igaz. A nehéz, összetett sportág amatőr maradt, s legjobbjai csak néhány országban kapnak olyan anyagi támogatást, amelyből ha nem is fényesen, de meg tudnak élni. Így aztán a száz főre becsült férfi és ötvenfős női nemzetközi mezőny többsége amatőr.
Ennél nagyobb gond, hogy az öttusa nehezen követhető, közvetíthető sportág, ezért a nézőknek és a szponzoroknak nehezen adható el. Pedig a nemzetközi szövetség vezetői az elmúlt másfél évtizedben – a NOB nyomására – folyamatosan próbálták megreformálni a sportágat, nem sok sikerrel.
A hagyományos ötnapos versenyek lebonyolításáról áttértek a négy, a három, majd tíz évvel ezelőtt az egynapos viadalok rendezésére. Eközben szakmailag olyan elfogadhatatlan szabályt is hoztak, hogy a selejtezőkből törölték a végső eredményt döntően befolyásoló lovaglást, ezért például az idén a magyar férfi válogatott „négytusában” lett világbajnok, mert egyedül Magyarországnak került három versenyzője a fináléba.
A drasztikus csökkenés ellenére az öttusa továbbra sem lett a közönség kedvence, mert míg a legnépszerűbb profi sportágak versenyei a szurkolónak két-három órás szórakozást jelentenek, addig a modern pentatlon szerelmeseinek szabadságot kell kivenniük, ha munkanapon végig akarják követni a reggel héttől este hétig tartó viadalt, amelyek élő közvetítésére kevés országban vállalkoznak a televíziók.
Egy évtizeddel ezelőtt történt már kísérlet egy jól nyomon követhető, látványos, egyszerű és gyors verseny bevezetésére. A világ- és olimpiai bajnok Fábián László olyan gálaversenyeket rendezett Budapesten, amelyen a versenyzők – a triatlonhoz hasonlóan – folyamatosan teljesítették az öt tusát, és a páros viadalok nagy sikert arattak. A szakemberek fanyalogtak, mert ez az öt tusa nem a hagyományos öttusa. Ezért aztán a biztató kezdeményezés abbamaradt, pedig valamilyen valóban forradalmi változás menthetné meg ezt a nagy múltú sportágat. A hagyományőrzés nemes dolog, habár Coubertin báró elképzelése is az volt, hogy az öt versenyszámot megszakítás nélkül kell egymás után teljesíteni.
Az utóbbi hetekben ismét felmerült, hogy a költséges lovaglást egy olcsóbb sportággal kellene kicserélni, például a kerékpározással. Ez sem új ötlet, mert 1937-ben a német hadseregbajnokságot úgy rendezték meg, hogy a lovaglás helyett 7500 méteres motorkerékpár-versenyt bonyolítottak le.
Természetesen az is érthető, hogy az öttusázó edzők és sportvezetők, akik gyerekkoruktól a sportágban és a sportágért élnek, még gondolatban sem tudnak azonosulni minden újítással. Éppen ezért nehezen képzelhető el, hogy a NOB ismételt nyomása ellenére az új évszázad igényeihez alakítják ezt a százéves sportágat.
Ha az öttusa lekerül az olimpia műsoráról, ugyan nem fog elhalni, de világviszonylatban a szerény érdeklődés tovább csökkenhet. A NOB rendkívüli közgyűlésének a legpozitívabb üzenete az volt, hogy a sportvilágban egyre kevésbé fontos hagyomány győzött az üzleti érdekkel szemben. Ezzel az öttusa időt nyert, amelyet végre ki kellene használnia.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.