A Posillipo csak a fiával együtt érdekli

Az az álmom, hogy egyszer együtt dolgozzak a fiammal – mondta lapunknak adott interjújában Kásás Zoltán, a Bajnokok Ligája-győztes Olimpiakosz Pireusz vezetőedzője, miután felmerült a neve azoknak a sorában, akik a szövetségi kapitánnyá kinevezett szakvezető, Paolo di Crescenzo megüresedett helyét átvehetik az olasz Posillipo Napolinál. Mint ismeretes, a nápolyiaknál játszik Kásás Tamás, Kásás Zoltán fia. A Vasas elleni Szuperkupa-mérkőzésen győzedelmeskedő görög csapat trénere azt is elárulta: nem ápol túl jó kapcsolatot az Olimpiakosz elnökével, és kétéves szerződése a szezon végén lejár.

- Vízilabda -

Noha karácsonykor még Athénban vezényelt edzést játékosainak Kásás Zoltán, az Olimpiakosz Pireusz edzője, a szilvesztert már idehaza tölthette. Sok öröme nem volt benne, ugyanis a Vasas elleni győztes Szuperkupa-döntő utáni éjszaka megbetegedett.
– Valami vírus támadhatott meg, két napig elég rosszul voltam – meséli a szakember.
– Akkor a szilveszteri mulatozásnak is lőttek?
– Ha mulatozásról nem is beszélhetünk, azért a barátokkal összejöttünk az év utolsó estéjén.
– A Komjádi uszodában aratott győzelemmel elég nagy csalódást okozott a csapatával a Vasas-híveknek. A mérkőzés előtt mintha altatott volna, szinte csak a problémákról beszélt.
– Nem szoktam altatni az ellenfeleket, amit mondtam, az volt az igazság. Az tény, hogy kikaptunk a bajnokságban az Ethnikosztól és a Vuliagmenitől, és csak a harmadik helyen állunk. Valóban sok problémám van a mentalitással, és az edzéseken mindig improvizálnom kell, mert először meg kell számolnom, hányan vagyunk, éppen ki hiányzik, és ahhoz kell igazítanom a programot. Az is igaz, hogy a Vasas elleni mérkőzésen hat sérültem volt. Bármily furcsa, a centerből két gólt szerző Platanitisz napok óta nem edzett, a győztes találatot lövő Humbertnek pedig csupán ötvenszázalékosak a térdei. Mindezeket el is hallgathattam volna, nehogy hátrányunk legyen belőle, de a mai vízilabdában úgy sincsenek titkok.
– Ehhez képest fegyelmezett játékkal legyőzték a KEK-győztest.
– Nem játszottunk jól, gyatrán használtuk ki az emberelőnyöket. Viszont lőttünk négy akciógólt, hármat centerből és egyet Hadziteodoru révén. A végén a két centergólunknál a Vasas játékosainak figyelme teljesen kihagyott. Nézze, a miénk nem egy fiatal csapat, és a végén abban reménykedtem, hogy a rutinjuk talán segít. Ez történt, 3-1-re nyertük az utolsó negyedet. A siker jót tett az önbizalmunknak, most egy kicsit nyugodtabban dolgozhatok majd.
– Említette egy interjúban, hogy nem minden adott mostanában a nyugodt munkához. A játékosokkal vannak személyes ellentétei?
– Akadnak konfliktusok, de a játékosokkal ennek ellenére is nagyon jó a kapcsolatom. Igazi ellentét az amatőr szekció elnöke és köztem alakult ki, mert egyrészt rossz súgói vannak, akik csak ugatják a vízilabdát, másrészt nagyon fél a játékosoktól.
– Kicsit konkrétabban?
– Nem sokkal azután, hogy májusban megnyertük a Bajnokok Ligáját a Margitszigeten, az irodájában három dologgal vádolt meg. Azt mondta, a játékosok egész évben panaszkodtak rám, hogy megsértettem őket, és hogy miattam el akarják hagyni a klubot. Azzal vágtam vissza, hogy ha mindez igaz volna, akkor most nem ölelgethetné a BL-trófeát, nem mondhatná el, hogy a csapata görög bajnok és kupagyőztes. Néhány napja, karácsony után, az elutazásunk előtt azzal állt elő, hogy rosszul cserélek. Most erre mit mondjak? Azt válaszoltam, hogy hozzon új edzőt, de amíg én itt vagyok, addig a mérkőzéseken az történik, amit mondok. A kettő plusz egy éves szerződésemből ez a második év, az idény végén tehát bármelyik fél következmények nélkül felmondhatja.
– Itt az ideje, hogy megkérdezzem: igaz-e, hogy a fia csapatánál, az olasz Posillipónál folytathatja?
– Nem titkolom, nagy álmom, hogy egyszer együtt dolgozhassam Tamással. Azt is megmondom: bármelyik klub hívna, nem mennék Olaszországba, csakis akkor, ha a fiam abban a csapatban játszana. Egyébként a Posillipónál egy hosszú listán csupán az egyik név az enyém, és úgy érzem, a nápolyiak hamarosan megtalálják Di Crescenzo végleges utódját. Nálam az a helyzet, hogy áprilisig nem tárgyalok senkivel, mert a nehézségek ellenére is a lehető legjobban szeretném befejezni ezt az idényt.
– Ez újabb triplázást jelent?
– A legutóbbi bravúrt szinte lehetetlen megismételni. Noha a görög kupában már bent vagyunk a legjobb négy között, és jó esélyünk van a végső sikerre, a bajnokságban mindenképpen az Ethnikosz Pireuszon keresztül vezet majd az utunk a döntőbe. Az Ethnikosz az ősszel már legyőzött bennünket, nagyon nehéz dolgunk lesz ellene. A Bajnokok Ligájában nagyon erős a csoport, s ha a francia Nizzát nem számítjuk, a Mladost és a Honvéd közül az egyiket meg kell előznünk, ha be akarunk kerülni a final fourba.
– Végezetül: mi a helyzet a görög nyelvvel?
– Őszintén szólva nem nagyon erőltetem, pedig van egy csomó könyvem otthon. Ez az én lustaságom meg annak az oka, hogy a csapatban mindenki jól beszél angolul, és ez nagyrészt igaz az egész országra. Ha lemegyek újságért, még az eladó is ért angolul.
– Mikor láthatjuk újra itthon?
– Legközelebb márciusban jövök Magyarországra a csapattal, amikor Bajnokok Ligája-csoportmérkőzést játszunk a Honvéddal.