Minek a hírnöke?

Nem kellett sokáig várni az esztendő első hazai szenzációira, hiszen akár Varga Zoltán győri felbukkanása, akár az egykori MLSZ-elnök, Kovács Attila kispesti menedzserkedése hallatán sokan felkapják a fejüket. Mindkét esetben váratlan a visszatérés, mert távoztakor Varga Zoltán maga jelentette ki, hogy többé nem kíván szerepet vállalni a magyar élvonalban, míg Kovács Attila az utóbbi időben látszólag elégedett volt részleges rehabilitálásával, MLSZ-elnökségi tagságával.
Hogy mit várnak Győrben szakmai igazgatóként Vargától, az teljes rejtély, lévén a csapat nem szerepel rosszul, közepes játékosállománnyal is a felsőházi tagságért küzd, s a vezetőedző, Tamási Zsolt látszólag nem szorul szakmai segítségre.
Kovács Attila feltűnése ennél is érthetetlenebb. A MLSZ-elnöki székből hatalmi szóval eltávolított vezető ugyanis saját pénzzel, tulajdonosként nem kíván beszállni a Kispestbe, ezt éppen az érintettek jelentették be, menedzserként pedig homályos, mit is segíthet. Talán elterelni a figyelmet a rossz döntésekről? Mert abból van bőven. Arról hallani, hogy a nyáron kurtán-furcsán eltávolított edző, Détári Lajos visszatérését egyengeti.
Az biztos, hogy Kispesten nagy a baj, ha nem sikerül megszüntetni a fejetlenséget, akkor a Vasast egy újabb nagy múltú csapat követheti a másodosztályba. Afelől azonban kétségeim vannak, hogy éppen Kovács személye lenne garancia a megbékélésre, az összefogásra, ugyanis a sportvezető eddigi tevékenysége rendre feszültséget szült, mivel a kompromisszumkeresés távol áll tőle, de minden helyzetben képes olajat önteni a tűzre. Elképzelései nagyon is vitathatók. A korábbi tizenhat csapatos élvonalat álmodja vissza, s ettől a nézőszám emelkedését várja, miközben azzal már mindenki tisztában van itthon, hogy egyszerűen nincs háromszáz profinak nevezhető magyar futballista, s az ezzel járó költségeket sem bírja el a bajnokság. Ha nem így lenne, akkor a Debrecen sem úszta volna meg a másodosztályt. Pillanatnyilag legfeljebb a szabályok elvtelen fellazítása esetén, a felelőtlen gazdálkodás térhódításával tudna ennyi klub benevezni a legmagasabb osztályba. Egyszerűen nincs annyi pénz a magyar futballban, amelyből megfelelő színvonalon tizenhat csapat fenntartható lenne. A létszámnövelés legfeljebb a középszerűség terjedését segíthetné, ám erre már régóta nem vevő a hazai szurkolótábor.
Sajátos szerepe van Kovácsnak a magyar futballban. Nekem Szerb Antal gondolatait juttatja eszembe, aki Ady Endréről írta: legnagyobb érdeme, hogy felszámolta a petőfieskedő költői nyelvezetet, ám az újat már Babits és Kosztolányi építette fel. Hogy Kovács Attilának hasonló érdemei lesznek-e, az majd évtizedek múlva derülhet csak ki, remélhetőleg a Magyar Labdarúgó-szövetség korábbi áldatlan állapotát már nem lehet újra előidézni, azt maga Kovács Attila verte szét.
Most ideje lenne építeni, s hogy képes-e rá, az Kispesten már tavasszal kiderülhet.