Sztárok születhetnek

Miközben a legtöbb sportágban még csupán készülődnek az idei versenyekre, a junior vívóknak – leginkább a magyaroknak – szinte már csúcsformában kellett volna lenniük, mert az esztendő egyik legjelentősebb versenye zajlott az elmúlt napokban Budapesten. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a világ legnagyobb vívóviadala, hiszen a Héraklész-kupa az egyetlen verseny, ahol mind a hat fegyvernem képviselői pástra léphetnek, s ha rangban a világbajnokság természetesen felül is múlja, sehol nincs több induló, mint a budapesti viadalon. Az idén több mint nyolcszáz versenyző lépett pástra, s ha nem is lehetünk büszkék fiataljaink eredményeire, a jövő mégsem reménytelen.

Állandóságot képvisel a Héraklész-kupa, amelynek a neve ugyan gyakran változott az elmúlt évtizedekben, a jelentősége azonban csöppet sem, s a budapesti győztesek egy-két esztendő múlva rendre a felnőttek között arattak sikereket. A jelen nagyjai közül Valentina Vezzali, Giovanna Trillini, Sztanyiszlav Pozdnyakov, Pavel Kolobkov vagy éppen Mohamed Aida, Mincza Ildikó nyert korábban ezen a viadalon. De a jelenlegi utánpótlás-igazgató, Jánosi Zsuzsa is állhatott a dobogó tetejére, s akkor alighanem felszabadultabb lehetett, mint az idei versenyen, ahol legjobbjaink meg sem tudták közelíteni ezt az eredményt.
– Generációváltás zajlik nálunk, s a mostani juniorkorú versenyzőink egyértelműen lemaradtak a világ legjobbjai mögött – mondja sajnálkozva, de őszinte beismeréssel Jánosi Zsuzsa. – Valamiért ez egy lyukas korosztály, talán a rendszerváltással lehet kapcsolatban a probléma, mert a még kadett- vagy serdülőkorú vívóink között több tehetség van. A mostani juniorok a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején kezdték a vívást, s úgy tűnik, közülük kevesebben értek be egyelőre.
Persze, ismerjük el, nehezebb is a dolguk, mint elődeiknek volt, hiszen ma már a vívás sem néhány ország belügye, a világ egyre több pontján forgatják a fegyvereket magas színvonalon. Ennek jeleként idén a női kardozóknál amerikai házi döntő zajlott, a férfi párbajtőrözőknél pedig holland siker született. Egy évtizede talán még csodaszámba ment volna győzelmük, ám az utóbbi években már megszokhattuk, hogy a kubai, a dél-koreai, netán a kínai vívók sem maradnak el a sportág nagyhatalmainak képviselői mögött. A kör évről évre bővül, s ebben a versenyfutásban olykor vívóink maradnak alul.
– A mostaninál azonban a gondok ellenére is jobb eredményt vártam a verseny előtt, de többen is képességeiknél gyengébben szerepeltek – állapítja meg kissé szomorúan az utánpótlás-igazgató. – Részben megértem őket, mert még emlékszem, mennyivel nehezebb hazai páston bizonyítani, mint a külföldi Világkupákon. Itt mindenki jobban szem előtt van, a szülőknek, a barátoknak, az ismerősöknek, még a fodrásznak is bizonyítani akarnak a fiatalok, akik azonban – éppen koruk miatt – könnyebben görcsössé válnak. Nincs még elég rutinjuk, hogy elviseljék ezeket a terheket.
A Héraklész-kupa azonban akkor is sikeres, ha éppen kirobbanó hazai diadalok nélkül zárul, hiszen versenyzőink és edzőik szembesülhetnek a hiányosságokkal, s talán még nagyobb figyelmet kap a legjobbak menedzselése, versenyeztetése.
– Ez a verseny is igazolta, milyen nagy szükség van a Héraklész-programra, a központi edzőtáborokra, a nemzetközi szereplésre – állapítja meg Jánosi Zsuzsa. – Örvendetes, hogy a jelenlegi utánpótláskeretben is több vidéki vívó van, amely arra utal, hogy szélesedhet a hazai bázis, és Budapest mellett Békéscsabáról, Pécsről és Eitner Kinga balatoni klubjából is kikerülnek tehetségek. Egykor számos jól működő vidéki klub létezett, és sok későbbi klasszist neveltek ezek az egyesületek. Remélhetően ez a tendencia folytatódik, és néhány esztendő múlva talán már nem is emlékszünk majd az idei botladozásra.