-SPORTPOLITIKA-
Február eleje van, a sportszövetségeknél egyelőre csak reménykednek, nem tudják ugyanis pontosan, hogy mekkora összegből gazdálkodhatnak az idén. A bevétel ismerete híján nehéz tervezni, költségvetést készíteni. Ami tény: a Nemzeti Sportszövetség a tavalyi 450 millióval szemben az idén 700 millió forintot oszthat szét működésre 65 sportági szervezetnek. A Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) ebben az évben egymilliárd-ötszázhetvennyolcmillió forint állami támogatást kap, így a saját bevételével együtt majdnem kétmilliárd forinttal gazdálkodhat. Molnár Zoltán, a MOB igazgatója leszögezi, hogy a szövetségek célirányos támogatást kapnak, a pénzt a versenyzők felkészülésére és a kvalifikációs versenyen való részvételére fordíthatják. A MOB elnöksége legutóbbi ülésén jóváhagyta, hogy a 38 olimpiai sportág között az eredményesség alapján 461, a központi felkészülésre 200, a kvalifikációs versenyekre 250 millió forintot osszanak szét.
De hová megy, mire költik a sportra szánt további több mint 11 milliárdot? A tapasztalt sportági vezető szerint a magyar sport gazdálkodásának legnagyobb baja, hogy például az idei csaknem 13 milliárdnak mindössze 20 százaléka jut az „élő” sportra. Az állítást Köpf Károly, a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium helyettes államtitkára az idei költségvetési tervezettel cáfolja. A MOB már szétosztott 1,578 milliárdot, a Nemzeti Sportszövetség 700 milliót juttat a sportágak működésére, a nemzeti sportági programokra és műhelytámogatásra 600 milliót, jutalmazásra pedig 200 milliót terveztek. A minisztérium vezetése a szövetségekkel egyeztetve 400 milliót szán az egyesületek támogatására, a megyei sporthivatalok 200 milliót kapnak. A szabadidős sportra 350, a diák- és főiskolai sportra 240 milliót terveztek. Köpf Károly szerint az olimpia előtti évben a MOB támogatása azért emelkedett a duplájára, hogy legjobb versenyzőink semmiben ne szenvedjenek hiányt. A helyettes államtitkár szerint a sportfinanszírozás gyökeres változtatására lenne szükség ahhoz, hogy az egyesületek anyagi helyzete is javuljon.
De menjünk sorjában.
A magyar atlétika elmúlt esztendeje a pénzről szólt, túlköltekezés miatt bukott meg a vezetés, úgy költött el félmilliárd forintot, hogy a szövetség felélte tartalékait. A sportág nehéz anyagi helyzetére jellemző, hogy az Európa-bajnokságon sikeres atléták megérdemelt jutalmát máig nem tudták kifizetni. Rábold Gusztáv, a szövetség új elnöke megválasztása előtt ugyan nem ígért felelőtlenül milliókat, de az feltűnő, hogy a szövetség vezetése eddig nem lelt új szponzorokra.
– Az állami támogatás pontos összegét még nem ismerem – magyarázza az elnök –, szövetségünk az idén várhatóan 180 millió forintra számíthat, a Nemzeti atlétikai programra pedig 250 millió forintot költhetünk. A költségvetésünk tehát jelentősen csökkent, ezért takarékos gazdálkodás következik, hogy megvalósíthassuk a szakmai programunkat. Legjobb versenyzőink felkészüléséhez továbbra is hozzájárulunk, de csak indokolt kiadásokról lehet szó.
Nehéz helyzetbe került volna a Magyar Úszószövetség, ha az elmúlt év végén kapott rendkívüli támogatást fillérre elkölti. Nem tette, így az év elején ki tudta fizetni a külföldi edzőtáborozás, s a nyári világbajnokság szállásának költségét.
– Még egy forintot sem kaptunk az idén – vázolja a helyzetet Ruza József főtitkár –, de a várt bevételekre számítva költségvetésünk már van. Tavaly száznegyven-, az idén várhatóan százhatvanmillió forintból gazdálkodhatunk, az összeg hatvan százaléka lesz állami támogatás. Ezenkívül ötvenmillió forintot költhetünk a 2006-os budapesti Európa-bajnokság előkészítésére. A központi támogatás a kiadások fedezésére kevés lenne, szerencsére továbbra is számíthatunk támogatóinkra, a Környezetvédelmi Minisztériumra, az Arenára és a Magyar Csapat Alapítványra.
Ruza József cáfolja azt a felvetésünket, hogy az eredményesség visszaesése miatt szegényebb a sportág, legjobb úszóink ezért nem utaznak hónapokra más földrészre edzőtáborozni télen, a korábbi gyakorlattal ellentétben. A főtitkár szerint akkor csak tucatnyi, míg az idén már félszáz fiatal edzőtáborozását támogatják, ezért nem lehet szó Ausztráliáról vagy Amerikáról, csak a javarészt itthon szervezett edzőtáborokról. Ami érthető, hiszen míg szupererős volt a sportág, addig a jelent támogatták kiemelten, most viszont már a jövőt építik.
Kíváncsiak voltunk arra is, hogy egy eredménytelen, kis olimpiai sportág szövetsége mennyiből él. Vas József, a Magyar Íjászszövetség főtitkára elmondja, hogy tavaly 4-4 milliót kaptak a Nemzeti Sportszövetségtől és a MOB-tól egyaránt, a saját bevételeikkel együtt 11 millióból éltek, nagyon szegényesen. Az idén kismértékű emelésre számítanak. A főtitkárnak meggyőződése, hogy a pénztelenség az egyik akadálya annak, hogy legjobb íjászaink nem tudnak előbbre lépni a nemzetközi mezőnyben. A főtitkár szerint évi 30 millió forintból már fejleszteni is lehetne nálunk az íjászatot.
A szokásos meleg égövi edzőtáborok ugyan az év elején elmaradnak a jelenlegi legsikeresebb sportágban, a kajak-kenuban, de ennek nem a pénztelenség az oka. Schmidt Gábor, a szövetség főtitkára arról számol be, hogy az idén a támogatás 20-30 százalékkal nőhet. A szövetség költségvetése 320 millió forint, ennek 70 százaléka a központi támogatás. Egyre nehezebb helyzetbe kerülnek viszont a szakosztályok, különösen a fővárosban. A bizonytalanságot növeli, az egyesületek még nem tudják, mire számíthatnak az idén.
Az elmúlt évben második legeredményesebb sportág, a vívás tavaly súlyos anyagi gondokkal küzdött, ezért jól jött az év végén kapott 12 millió forintos rendkívüli támogatás. Kovács Tamás főtitkár szerint a jelenlegi, háromcsatornás elosztás nemcsak nehezen átlátható, hanem a működtetése is sok millió forintba kerül. Ami a szövetség költségvetését illeti, a tavalyi 140-ről 190 millió forintra emelkedhet. A költségvetéstől kapott pénz és a szponzori támogatás jelenleg éppen arra elegendő, hogy a válogatott keretek létezzenek. Kovács megítélése szerint 60 millió forint kellene még ahhoz, hogy a jövőt is építsék. A tervek mindenesetre készen állnak.
Robert C. Castel
Robert C. Castel: Ha zsidókról van szó, akkor mindent lehet
