Huszonkilencedszer futottak át a hídon

Ilyen száraz tavaszon az április végi eső is aranyat ér, ennek ellenére a 29. Komárom–Komárno nemzetközi futóverseny mezőnye vasárnap nem örült az égi áldásnak, amely ugyan néhány száz futót elriasztott, de így is 660-an rajtoltak. A világ első, két ország területén zajló versenyén az elmúlt huszonnyolc évben az esőnél voltak nagyobb akadályok is, de Jóny István, az MTK ügyvezető elnökének találmánya minden nehézséget túlélt. A hetvenes-nyolcvanas években például a „felszabadulás” lett a névadója a nem csak a Duna által kettészakított város területén zajló futóversenynek. Még a nyolcvanas években is előfordultak olyan eredményhirdetések, amelyeken a magyar származású komarnói tanácselnök szlovákul mondta el köszöntőjét, amelyet aztán hivatalos tolmács fordított le az anyanyelvére. Aztán ha lassan is, de egyre alacsonyabbak lettek a határok, Komárnóból itthon Révkomárom lett, s az 1975 óta szervezett futóverseny nemcsak elméletben, hanem a gyakorlatban is híd lett a kettészakított város vezetői és lakói között.
A politikai és gazdasági helyzet változását jelzi, hogy a nemzetközi viadalt az idén először rendezték vasárnap, amely korábban elképzelhetetlen lett volna, hiszen a verseny egyik vonzerejét a bevásárlás adta. A magyar indulók a verseny délelőttjén rendre sportcipőt, sört és légpuskát vásároltak Komárnóban, míg a csehszlovákok pulóvert és szalámit Komáromban.
Már ezeken a bevásárlással egybekötött versenyeken is indult Berkovics Imre, aki 1990-ben nyerte meg először a férfi felnőttek tíz kilométeres versenyét, s vasárnap már az ötödik győzelméért küzdött. A harminchét éves futó a Duna-hídon lévő határhoz elsőként érkezett – ezzel elnyerte a határőrség különdíját –, az utolsó kilométeren azonban két fiatal riválisa, a román Mircea és Stepán Zsolt megelőzte. Kettőjük látványos csatáját a román futó nyerte meg, aki a célba érkezés után örömében megcsókolta az aszfaltot a komáromi városi fürdő előtt.
– Nem csalódás a harmadik hely – magyarázta Berkovics Imre. – Évek óta már csak a saját örömömre, amatőrként futok. Budapesten lakom, két gyermekem van, de a munka mellett nagyon hiányzott a mozgás. Ezért ha esik, ha fagy, mindennap futok tíz, húsz kilométert, legtöbbször a Margit-szigeten. Remélem, még nagyon sokszor rajtolok ezen a hagyományos viadalon.
Berkovics Szombathelyről indult – 1993-ban költözött Budapestre –, Kálovics Anikó viszont most is a vasi városból érkezett a versenyre. A női öt kilométer esélyese a címvédő, Dana Janecková volt, a híd előtti emelkedőn viszont Kálovics nagyon megverte szlovák ellenfelét.
– A határ előtti emelkedőn beleerősítettem, és Janecková nem tartott velem lépést – magyarázta Kálovics Anikó. – Kissé engem is meglepett, hogy ilyen fölényesen győztem, mert sérülés miatt szilveszter óta nem versenyezhettem. Azért is indultam ezen a viadalon, hogy lemérjem, hol tartok a felkészülésben. Úgy látom, még másfél hónapra van szükségem ahhoz, hogy olyan nemzetközi viadalokon indulhassak, amelyeken tízezer méteren megfuthatom a kiküldetési szintet a párizsi világbajnokságra.
Az eredményhirdetésnél kiderült, hogy a rendezők a pénzdíjakat a lefutott kilométerekhez igazították, így a férfi győztes százezer forintot vághatott zsebre, a női első ennek a felét. Vitathatatlanul a legnagyobb erkölcsi elismerést és tapsot azonban nem az érmesek kapták, hanem a háttérben szerényen meghúzódó hetvenhét éves Jan Tuska, aki megdönthetetlen rekordot állított fel: eddig mind a huszonkilenc Komárom–Komárno futóversenyen elindult. A viadal csúcstartójáról aztán kiderült, Békéscsabán Tuska Jánosként született, majd a háború után, szlovák édesanyjával települt át Komárnóba.
– Amikor 1975-ben meghallottam, hogy a két város között futóversenyt rendeznek, tudtam, ezen indulnom kell – mesélte Tuska János. – Azóta rendszeresen edzek, túl a hetvenen is naponta futok, utána szaunázom. Ha a jóisten egészséget ad, akkor jövőre nagyon szeretnék indulni a harmincadik versenyen is.
A dobogó fölött a magyar és a szlovák zászló között az Európai Unió csillagos zászlója lobogott. Harminc éve merész ötletnek tűnt átfutni a határon, néhány év múlva viszont ezt már útlevél nélkül is megtehetjük.
Férfiak. 10 km: 1. Bogdan Mircea (román) 31:16, 2. Stepán Zsolt (MAC-Népstadion) 31:22, 3. Berkovics Imre (Debreceni AK) 31:30. Nők. 5 km: 1. Kálovics Anikó (Szombathelyi Haladás VSE) 18:37, 2. Dana Janecková (szlovák) 18:55, 3. Vajda Zsuzsanna (MAC-Népstadion) 19:30.