Mégis, kinek az érdeke?

Nincs hátra egy hét sem a budapesti divízió I-es jégkorong-világbajnokság rajtjáig, ám még mindig nem tudni, hogy valóban a legjobb összeállításában szerepelhet-e a magyar válogatott. Továbbra is teljes bizonytalanság lengi körül Sille Tamás honosítási ügyét, a Belügyminisztérium még mindig nem továbbította az államfőnek a kérelmet, s ez annál is inkább furcsa, mert a dunaszerdahelyi születésű hátvéddel vitathatatlanul erősödne a csapat, amelyre nem kisebb célkitűzés vár, minthogy a világ élvonalába verekedje magát.
Oda, ahol teljesen megszokottá vált, hogy a kiemelkedő képességű sportolók a megszokottnál gyorsabban jutnak új hazájukban állampolgársághoz, ha az ország érdeke is azt kívánja. A németeket egy pillanatig sem zavarta, hogy az Oroszországban született, színes bőrű párbajtőrözőt, Reznicsenkót honosítsák, de a dánok sem szégyenlősködtek, amikor a világbajnok kenyai Kipketert „igazolták le”, sőt, az állampolgárságukat féltve őrző svájciak is roppant büszkék voltak Atlantát követően a kínai származású Li Donghua lólengésben szerzett aranyérmére.
Hasonló példák nálunk is vannak, a palicsi születésű Radulovics Bojana elvitathatatlan érdemeket szerzett Sydneyben a női kézilabda-válogatott ezüstérmében, miként a férfiaknál a kubai Pérez Carlos gólkirályként segítette a február elején zárult világbajnokságon az olimpiai részvétel kivívásához a válogatottat. Éppen ezért érthetetlen, mi lehet most a gond?
Sille készül, és reménykedik. Mást nem tehet, bár vészesen fogynak a napok, s ha kifutunk az időből nem csupán a három éve Székesfehérvárott játszó játékos veszít, hanem – könnyen lehet – valamennyien. Mert májusban már hiába veheti át boldogan az új okmányait Sille, akkor legfeljebb egy évvel később mutatkozhat be magyar színekben a világbajnokságon. S ha – miként tavaly – ismét csupán egy hajszál választja el az együttest a feljutástól, akkor az okok között hiába is emlegetjük majd a hazai bürokrácia nehézkességét, mindez már semmin nem változtat. Éppen ezért lenne fontos a gyors cselekvés. Elvégre a Belügyminisztérium elméletileg az ország érdekében cselekszik, s nem ellene.