Százötvenhét ország 2017 sportolója vetélkedett egymással a katalán fővárosban, s szállította a jobbnál jobb eredményeket. A játékok öt helyszínén tizenhat nap alatt több mint 205 ezer érdeklődő fordult meg (a jegyek 75 százaléka kelt el), ami majdnem a duplája a 2001-es fukuokai világbajnokságon regisztrált nézőszámnak. Az eseményt hozzávetőlegesen 645 millióan kísérték figyelemmel a televízió, a rádió és a multimédiás eszközök segítségével (a helyszínről több mint 1700 újságíró tudósított).
A sportolókat, az őket kísérő küldöttségeket, a szervezőket, az önkénteseket, a biztonságiakat és a tudósítókat nézve majdnem tízezren dolgoztak, láttak el hivatalos szerepet a vb-n nap mint nap.
A világbajnokság sportszakmai színvonala felülmúlt minden várakozást, ami elsősorban az úszásnak köszönhető. A Palau Sant Jordiban az AstralPool nevű cég által rekordidő alatt felépített mobil medencében 13 új világcsúcs született (plusz egy beállítás).
Az úszóversenyek legnagyobb csillaga egy 18 éves baltimore-i fiatalember, Michael Phelps volt. Az amerikai versenyző három aranyérmet szerzett (200 m pillangó, 200, 400 m vegyes), és ötször döntötte meg a fennálló világcsúcsot. Phelps egyszer harapott bele a citromba, de akkor nagyot: a 100 pillangó döntőjében honfitársa, Ian Crocker legyőzte, méghozzá úgy, hogy mindketten megjavították Phelps előző napi világrekordját. Ez volt egyébként az a versenyszám, amelyben valójában négyszer dőlt meg a rekord: előbb az ukrán Szergyinov, majd Phelps, újra Phelps, végül pedig Crocker tette meg minden korábbinál gyorsabban a távot.
Szintén három aranyérmet nyert a fukuokai vb első számú csillaga, az ausztrál Ian Thorpe (200, 400 m gyors, 4´200-as gyorsváltó), az amerikai Aaron Peirsol (100, 200 m hát, 4´100-as vegyes váltó) és az orosz Alekszandr Popov (50, 100 m gyors, 4´100-as gyorsváltó) – igaz, a váltóban szerzett győzelmek ilyenkor némileg torzítják az értékelést. A 32. évében járó, négyszeres olimpiai, hatszoros világ- és 12-szeres Európa-bajnok úszó Popov volt egyébként a vb legnagyobb szeretettel körülvett sportolója. Két-két aranyérmet nyert a férfiaknál a japán Kitadzsima Koszuke, az ausztrál Grant Hackett és az amerikai Ian Crocker. A hölgyeknél a német Hannah Stockbauernek (400, 800 és 1500 m gyors) és a kínai Luo Csüe-jüannak sikerült háromszor a dobogó tetejére állnia (50, 100 m mell, 4´100-as gyorsváltó), két-két aranyat szerzett az ukrán Jana Klocskova, az amerikai Jenny Thompson, a német Hannah Stockbauer, a holland Inge de Bruijn és az amerikai Lindsay Benko (csak váltóban). A spanyolok egyetlen aranyérmét a moszkvai születésű, honosított Nyina Zsivanyevszkaja szerezte 50 m háton.
És most nézzük a magyar úszókat. Risztov Éva három ezüstérmet szerzett (200 pillangó, 400 gyors, 400 vegyes), ami nagyszerű teljesítmény a Bp. Spartacus rövid pályás Európa-bajnokától. Ezzel együtt sokan úgy gondolják, hogy az áhított aranyérem érdekében Risztovnak a jövőben legalább egy számot fel kellene majd áldoznia a négy közül, amelyben indult.
Risztovtól a korábbi eredményei alapján mindenki várta az érmeket, Cseh László 400 vegyesen szerzett ezüstje és új Európa-csúcsa (4:10,79 perc) azonban óriási meglepetés volt. Szintén örömteli volt Flaskay Mihály harmadik helye 50 mellen, az olimpiára viszont már százon kell felkészülnie, ugyanis a sprinttáv nem ötkarikás szám.
Barcelonában gazdagabbak lettünk egy Risztov Évával és egy Cseh Lászlóval, „elveszítettünk” azonban egy Kovács Ágnest. Az olimpiai, kétszeres világ- és hétszeres Európa-bajnok világklaszszis címvédőként nem került a döntőbe 200 mellen, ugyanígy járt százon, 200 vegyesen azonban hatodik tudott lenni. Mint elmondta, elképzelhető, hogy az athéni olimpián már inkább a vegyes úszásra koncentrál majd, ami pluszmotivációt jelent neki.
A magyar úszósport egyik legnagyobb ígéretének tartott Gyurta Dániel 200 mellen nem lett döntős, a selejtezőben azonban egy másodpercet javított egyéni legjobbján, és 14 évesen már 2:13,63-nál jár. A többiek teljesítményének értékelésétől helyszűke miatt ezúttal kénytelenek vagyunk eltekinteni.
Összességében egyébként ez volt a harmadik olyan világbajnokság, amelyen magyar úszó nem állt a dobogó tetején.
***
Harminc év után a csúcson
Az egyetlen magyar aranyérmet a férfi vízilabda-válogatott szerezte Barcelonában. Kemény Dénes csapatát a csoportmérkőzéseken, valamint a nyolcad- és a negyeddöntőben a szerencse is segítette a könnyed előrehaladásban, a négy között az akaraterő hozta meg a sikert, a döntőben viszont rég várt parádés játékkal győzte le az olaszokat 11-9-re a társaság. A férfiak ezzel a két Eb-aranyérem (1997, 1999), a Világkupa-győzelem (1999) és az olimpiai aranyérem (2000) után az egyetlen hiányzó címet is megszerezték. Magyarország 1973, azaz haminc év után lett ismét világbajnok, ezzel csatlakozott a két vb-aranyéremmel rendelkező országok – Olaszország, Spanyolország, Jugoszlávia (Szerbia– Montenegró), Oroszország – táborához. Világbajnokként a magyar válogatott természetesen automatikus résztvevője a jövő évi athéni olimpiának.
A címvédő spanyol válogatott csak 5. lett, miután a nyolc között simán kikapott a szerb–montenegrói csapattól. A negatív meglepetést az Eb-ezüstérmes horvátok szolgáltatták a kilencedik helyükkel. A vb legjobb meccse a magyar– olasz döntő volt, míg a legvitatottabb az olasz–szerb elődöntő, amely után kirívóan sportszerűtlen viselkedésért a szerb Sapicsot kilenc, Szavicsot hat hónapra tiltották el.
A női torna győztese az Egyesült Államok csapata lett, amely – bármily meglepő – első világversenyét nyerte meg. Az olasz válogatott két Eb-aranyérem és egy világbajnoki cím után ezúttal a második helyen végzett. Magyarország két év után először nem került dobogóra; a 2001-es Eb-siker, vb-ezüst, valamint a tavalyi Világkupa-győzelem után most az ötödik helyen végzett Faragó Tamás szövetségi kapitány csapata, amely a négy közé jutásért az orosz együttes ellen bukott el 8-6 arányban.
Kapu Tibor
Ezért hihetetlenül jó magyarnak lenni
