Jött Gheorghe Funar, aki még a kukákat és kék-sárga-piros színűre festette, s paradox módon az sem használt Kolozsvár magyarságának, hogy az észak-erdélyi autópálya első szakaszaként a várost elkerülő hatvan kilométer készült el: a Székelyföldre tartó anyaországiak azóta sokkal ritkábban térnek be Mátyás király szülővárosába. De hogy ne csak a sötét tónust erősítsük: a Babes–Bolyai Tudományegyetem a mai napig Kolozsvárra vonzza az erdélyi magyar fiatalságot, 2010 óta minden évben nagy érdeklődés mellett rendezik meg a Kolozsvári magyar napokat. A város magyarsága mégis egyre apad, harminc év alatt kevesebb mint a felére fogyatkozott, az alig több mint harmincezer magyar 12 százalékos részarányával már-már elvész a városban.
Ehhez mérten a CFR magyar drukkerei jól tartják magukat. 

Egy kilenc évvel ezelőtti felmérés szerint a csapat szurkolóinak 59 százaléka RMDSZ-szavazó (a kérdést valószínűleg politikai inkorrekt lett volna úgy feltenni, hogy magyar). Pakson nekem ugyan azt mondták a kolozsváriak, hogy ez túlzás, csupán durván az egyharmadát teszik ki a tábornak, de ez még így is tekintélyes.

A futball azonban nem irodalom, hanem sport és üzlet, itt nincs helye romantikus képzelgésnek. Hétről hétre pontosan kell tervezni és eredményt felmutatni. A CFR Pászkány korszakában háromszor is elérte a Bajnokok Ligája csoportkörét, ami a távozása óta csak álom, de így is erős klub, 2018 és 2022 között zsinórban ötször is megnyerte a román bajnokságot.

A Sepsiszentgyörgy kiesett a román élvonalból, a Csíkszereda viszont feljutott

Ahonnan – hogy kicsit tágítsuk a horizontot – az előző idényben kiesett a Sepsiszentgyörgy, viszont feljutott oda a Csíkszereda. A Sepsi OSK évtizede tündérmeseként néhány év leforgása alatt az ötödosztályból, tehát a megye kettőből az első osztályba kapaszkodott fel. Elnöke, tulajdonosa, az egyszerű pékmesterből üzletemberré avanzsált Diószegi László a gyerekeként rajongásig szereti a csapatot, kiérdemelte, hogy a magyar állam is támogassa, a klubnak így már csodás stadion­ja és edzőkomplexuma is van. A küldetés sikerét illetően mégis lehetnek kétségeink. Magyar játékosa alig van a Sepsi OSK-nak, meghatározó pedig csak rendre Magyarországról importálva. És az utánpótlás? A székely gyerekeknek ne lenne érzékük a futballhoz? Badarság. Az sem használ a klub imázsának, hogy Diószegi és a csapat magyar játékosa, Niczuly Roland az elmúlt hetekben sajtón keresztül üzengetett egymásnak a vitatott elszámolás miatt.

Hallani olyan véleményeket, miszerint rosszabb nem is történhetett a székelyföldi labdarúgásban, mint a Sepsiszentgyörgy és a Csíkszereda helycseréje, mondván, a Csíkszeredának nincs az első osztályra alkalmas infrastruktúrája, úgy is kiesik a Szuperligából, a Sepsinek viszont a létét fenyegeti a kiesés. 

Innen, a távolból, de érzelmileg mégis közelről nem így tűnik. A Csíkszereda nem adta fel az elveit, az élvonalnak is magyar játékosokkal vág neki, azzal a kiegészítéssel, hogy öt játékost Magyarországról is igazolt. Ha sport, akkor Csíkszeredáról elsősorban a jégkorongra asszociálunk; a hoki fejlődése – miként általában Magyarországon – Székelyföldön is megakadt, így az FK Csíkszereda sikere az egész városnak, sőt régiónak új impulzust adhat.

Itthon az NB II-t tisztítótűzként szokás emlegetni, mert hogy a klubok nem engedhetik meg maguknak légiósok foglalkoztatását; ki tudja, talán a Sepsi OSK is eljut ezen felismerésig. Természetesen az a klub, amelyik belekóstolt a nemzetközi szereplés bódító élményébe is, nehezebben adja lejjebb az igényeit, de a szurkolók talán könnyebben megbarátkoznak a szerényebb eredményekkel, akár a másodosztállyal, ha a csapat zömét hazai játékosok teszik ki.

Másfelől sajnos Kolozsvár már rég abszolút számban sem a legnagyobb erdélyi magyar város, nem csupán Marosvásárhelyen, hanem Sepsiszentgyörgyön és Csíkszeredában is több magyar él, mint Erdély szívében.

A futball mint megtartó erő

Eme megközelítésből Kolozsvár vesztésre áll, s véletlenül sem azért, mert a Paks elleni párharc első mérkőzésén nem tudott előnyt szerezni. A kincses város ijesztő demográ­fiai tendenciájának nyilván számos oka van; ha nem is az első között, de az sem maradhat ki a felsorolásból, hogy a városnak nincs olyan sportklubja, amelyet a magyarság tiszta szívből a magáénak érezhet. A Kolozsvári Vasutas dicső emlék a múltból, s noha szép gesztusként Pászkány Árpád belecsempészte az alapítás dátumát, 1907-et a klub hivatalos nevébe, a CFR immár román tulajdon és felségterület. 

Ne törődjünk a románokkal, bárhogy is végződjön a Paks elleni meccs, magyar találkozóként éljük meg a kolozsvári vendégjátékot.

Rövid film a Paks–CFR meccsről: