A kétezres évek elején, részint még nem integrálódott a szokásrendünkbe, hogy egy népszerű étterem célbavételekor érdemes asztalt foglalni, részint a telefonhívások percdíjai nagyságrenddel magasabbak voltak, mint ma, így megeshetett, hogy egy borongós téli vasárnapon több halászcsárdát is végigjártunk Szegeden, de nem kaptunk helyet. Végül feladtuk és egy tálcatologatós tömegétkeztetőben kötöttünk ki. A pillanatnyi bosszúságtól és frusztrációtól elvonatkoztatva leszögeztem magamban, hogy végső soron örömteli szokás, ha a szegediek jelentős része felkerekedik családilag, hogy egy patinás kisvendéglőben vagy csárdában egyen egy halászlevet, mert nagyjából ez a jelenség húzódott meg a mi sikertelenségünk mögött.
A minap, okulva a lassan negyed évszázada megesett sztoriból a nyitás percében léptünk be a szegedi Sótartó ajtaján és beszéltük meg személyesen, hogy melyik asztalt szeretnénk elfoglalni másfél óra elteltével. Merthogy, ha már Szegeden voltunk, leteszteltük a szomszédos Bárkát is, amiről minden bizonnyal lesz még szó e rovatban.
De nézzük egyelőre az 1996 márciusában megnyitott Roosevelt téri halászcsárdát, avagy a Sótartót, ahogy mindenki hívja, Frank Sándor Venesz-díjas mesterszakács egyik éttermét. Hadd emlékezzek meg egy rövid vargabetű erejéig némi nosztalgiával arról, hogy 2013 táján nagyjából egy évig üzemelt Aradon is egy testvéregység, ahová több ízben beültünk, egyik alkalommal Csapody Balázzsal és Jahni Lászlóval, a legendás Kistücsök vendéglő tulajdonosával és séfjével, illetve az akkori sommelier-vel, Rocskár Lászlóval. Haltepertőt ettünk és halbelsőséget, Balázs fel is hívta Frank Sándort, hogy gratuláljon a helyhez. Élmény volt hallgatni a két neves vendéglős rövid szakmai beszélgetését.
Sajnos az aradi kirendeltséget nem megfelelő emberekre bízták, legalábbis így lehetett hallani, tény, hogy a hely bezárt és hasonló azóta sem nyílt. Pedig lenne igény a partiumi és bánsági román közönség körében is a magyar konyhára, hisz a határmenti magyar vendéglők nem kis részben belőlük élnek, a szóban forgó halászcsárda étlapja is tartalmazza a román és a szerb nyelvű változatot.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!