Igyunk-e magyar bort?

Igen. Mert a miénk. Mert senki másnak nem fontos annyira, mint nekünk. Mert rajtunk kívül másnak nem érdeke, hogy kiálljon mellette, érte.

Forrás: Pxels.com

Tiffán Ede után ő következett a sorban. Akkor ő lett az Év Borásza hiszen még a kilencvenes évek elején szintén Rohály Gábor volt az, aki ennek a címnek az adományozását kigondolta és az első hat díj átadását meg is szervezte. Úgy érzem Tibornak is itt lenne ma a helye, a BORÁSZOK BORÁSZA jelöltjei között. Sajnos túlságosan is fiatalon hagyott itt bennünket, de a jó hír, hogy sokan érdemesek a díjra, nem csak azok, akik már megkapták vagy éppen várják a sorukat a legjobbak között.

Izgatottan várom a ma esti eredményhirdetést, de bárki legyen is ma a BORÁSZOK 2024-es BORÁSZA, ennek a történetnek leginkább mi, fogyasztók leszünk újra és újra a nyertesei.

A gazdasági körülmények okozta, látszólag elkerülhetetlennek tűnő bezárások ellenére néhány borász nem volt hajlandó feladni - megtalálták a módját, hogy a kihívásokkal teli környezet ellenére is tovább vigyék a stafétabotot. Rugalmasak és eltökéltek, hogy ne szakadjanak meg családi és borvidéki tradíciók, új utakon néha, olyanokon, amit senki sem kívánt magának. Bár most nehéz időszakot élünk, a borászok mindent megtesznek azért, hogy életben tartsák az ágazatot a jövő generációi számára. De ehhez mi is kellünk, az oldalvonalról bekiabálók.

Szomorúan tapasztalom lépten-nyomon, hogy a bor és egészség kapcsolatáról lassan szinte épp úgy nem lehet beszélni, mint Európa valós történelméről. Vagy hasonló, nemkívánatosnak minősített témákról. Vajon éppen milyen lobby érdekeket sért, ha a gyerekeinket megtanítjuk a mérsékelt és tudatos borfogyasztásra és igényes gasztronómia felé tereljük őket. Sajnos a hitek és tévhitek ma épp olyan gazdagon keringenek a világban, mint a boszorkányüldözés idején. Csak kicsit gyorsabb a tempó.

A borfogyasztás csökkenése nem csak a magyar borokat érinti, világméretű válsággal kell szembe néznünk évek óta. Bár a járvány miatti korlátozások enyhülnek, az utóhatások még mindig áthatják a borpiacot. Például azért, mert nagyon komoly verseny zajlik a vevőkért. A bor iránti kereslet csökkenéséhez vezető út és a napjainkban is folyamatosan átélt kiútkeresés mindenkit érint. De mégis van egy idilli kép, amit rendszeresen magam elé képzelek. Amikor a termelők nem egymást taposva versengenek a vevőkét, sokkal inkább egymásba kapaszkodva.

A járvány utáni életbe való átmenet során a fogyasztók szinte világszerte egészségtudatosabbá váltak, vagy éppen abba az irányba terelték őket, hogy azt higgyék: egészségtudatosabban élnek. És ennek részét képezi az alkoholfogyasztás visszaesése is – ami részben lehetne jó is. De sajnos nem az, mert tudjuk jól, az alkohol helyét más veszi át. És jó esetben azt is tudjuk, hogy a bor, normális esetben nem csupán egy alkoholos ital. Ha valaki a borban kizárólag az alkoholt látja és keresi, az más ligában játszik. Kár érte. A magam részéről drukkolok mindazoknak, akik nem így teszik. Akik tudják, értik és érzik is, hogy a Kárpát-medence ültetvényei sokkal többet jelentenek ennél. Ma, holnap és talán még holnapután is.

Éljen a most még ismeretlen idei BORÁSZOK BORÁSZA!

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels.com)