A kérdés a zenitjét az invesztitúraharcok idején érte el – fogalmazott Molnár Attila Károly. Ugyanis Gergely pápa meg akarta reformálni az egyházat, hogy a püspökök kinevezése a pápaság kezébe kerüljön és ne az uralkodók joga legyen erről dönteni, mert a katolikus egyház akkor túlságosan világias volt, Gergely pápa pedig vissza akarta terelni a keresztény hithez a katolikus egyház működését.
A konfliktus III. Ince pápa idején is tartott, a kérdés az volt, hogy a világi uralkodó német-római császárnak vagy a pápának van uralma a másik fölött. Volt egy korábbi elmélet, miszerint egymás mellett létezik a világi és az egyházi hatalom, de akkor az a probléma merült fel, ha valaki nem kapott kedvező ítéletet a világi bíróságtól, akkor elment az egyházi bírósághoz és fordítva, amelynek szinte sohasem lett vége.
Az eszmetörténész hozzátette, ebben a vitában jött az, amikor a pápapártiak úgy érveltek, mégis a katolikus egyházfő döntsön, mert ő ismeri az igazságot, a világiak ugyanakkor azt mondták, hogy az uralkodónak van ereje, katonája, pandúrja ahhoz, hogy betartassa a törvényeket. Mint fogalmazott, ettől kezdve jöttek a nagy dilemmák, hogy egy keresztény ember kihez legyen lojális? A konfliktus végül a pápaság vereségével zárult, jött az avignoni fogság, majd kialakultak különféle egyházak, mint az anglikán, a gallikán. Megmaradt az a kettősség, hogy vajon élhetünk-e ebben a földi világban úgy, hogy világi értelemben sikeresek vagyunk és egyszerre keresztények is, vagy ezt fel kell adni?
Megadja Gábor és Molnár Attila Károly a történelmi áttekintésen keresztül jutott el a modernitásig, ahol a keresztény politikáról új elméletek születettek meg, amelyeket részletesen elemeztek eszmetörténészeink a Visszafoglalásban.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!