Megadja Gábor emlékeztetett, hogy a karizmatikus uralom személyhez kötődik, politikai értelemben valami nagy vezető, aki eltér a pártpolitikától, továbbá a parlamenti folyamatoktól, vagy minden mástól, itt gondolhatunk a koalícióképzésről vagy alkudozásról. Kiemelte azt is, hogy a liberálisoknak van egy elméletük, kötődésük ahhoz, hogy a személytelen törvényeknek kell uralkodni és nem egy személynek, a politikai kötődéstől eltér ez a racionalista uralom. Hozzátette azt is, hogy 1945 után a liberális demokrácia keretei közé nehezen volt beilleszthető a karizmatikus uralom.
Kiemelte, ha most figyeljük a liberális közvéleményt, akkor a karizmatikus problémát, a karizmatikus uralmat inkább populizmusnak nevezik, viszont, ha van egy olyan énekes, celeb és egyéb nem politikus közszereplő, akkor úgy fogalmaznak, hogy van karizmája. Példaként hozta, ha egy koncerten egy énekes megmozgat mindenkit egy politikai üzenettel, az számukra csodálatos.
Molnár Attila Károly kiemelte, beszélgetésük fő üzenete az lenne, hogy a népszerűség nem egyenlő a karizmával.
Adásunkban szó lesz az uralom különféle típusairól, a hagyományosról, tradicionálisról és a bürokratikusról is kifejtették véleményüket eszmetörténészeink, valamint azt is, hogy van-e egyfajta forradalmi jellege.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!