Végre világbajnoki címet érő finálé

V Í Z I L A B D A

Belgrád, 1973 – Barcelona, 2003. Harminc év után szombaton este újra magyar világbajnoki cím született férfi vízilabdában. A barcelonai vb döntőjében válogatottunk hosszabbítás után 11-9-re legyőzte az olasz csapatot. Ezzel Kemény Dénes szövetségi kapitány vezette válogatott az utolsó hiányzó címét is megszerezte.

Majdnem megtelt szombaton késő este a barcelonai Sant Jordi sportpalota. Tízezer ember, közte legalább ezerötszáz-kétezer magyar. Jó néhány ismerős arc. Például Gerendás Györgyé: „Annyira meseszerűen alakult eddig ez a világbajnokság, hogy ezek után muszáj megcsinálni.” Aztán elkezdődik. Vári másfél perc alatt összeszedi a második személyi hibáját, de nem kapunk gólt. Molnár viszont „zsákol” a túloldalon, olyan erővel zúdítja a labdát a kapuba, mint Shaquille O’Neal a kosárba. Bock és Bookelman, a holland–német bírópáros szórja kifelé a magyarokat, Fiorentini egyenlít (1-1). De a mieink megint megcsinálják ugyanazt: a vízilabdázás kínai figurája tökélyre fejlesztve. Ezúttal Biros húzza be.

„A hármasról és a négyesről is be lehet adni, vagy át kell lőni!” – mondja a szünetben Kemény Dénes, a játékosok pedig biztatják egymást: „Gyerekek, csináljunk mozgásokat!”
Aztán harmadszor is ugyanaz: széthúzzák a védelmet, ezúttal Steinmetz marad centerben üresen egy pillanatig, és ő is ugyanúgy fejezi be, mint Molnár. Fantasztikus megoldás! Mindegy, ki van ott, mindegy, ki készít elő, a játék tökéletesen működik (3-1). Aztán 3-2, és Molnár ismét kiharcol egy emberelőnyt. „Kettes!” – üvölti valaki. Maradas kapja, beveri.

„Nyugodtan, gyerekek, ők idegesek!” – hallható tisztán a fejhallgatón. Mégis megtörik a lendület a második negyed végére, így egyenlítenek az olaszok (4-4).

A folytatásban Vári kipontozódik, Rath belövi az újabb itáliai emberelőnyt, először vezetnek az olaszok. Nem sokáig: Kiss Gergelyt jól fejbe verik, mérgében óriási gólt lő a jobb sarokba. Benedek lövését a fantasztikus Gerini védi, Madaras lökete a kapufát faragja, a szintén pazarul védő Szécsi Rath próbálkozását hatástalanítja. Steinmetz remekül védekezik Alessandro Calcaterrán, a döntőre feltámadó Madaras pedig ismét megtalálja a rést a kezek között (6-5). Rendkívül magas színvonalú a meccs. A 4. negyed elején Fiorentini egyenlít, de emberelőnybe kerülünk. „Kettes és dupla” – adja ki az utasítást a maradék hangján Kemény Dénes. Úgy is van! Ki a bal szélre Birosnak, és máris ott a rövid sarokban a hetedik. Varga Tamás is kipontozódik, de megússzuk az emberhátrányt. Sőt, mi támadhatunk létszámfölényben. „Egyest játszunk!” – hallatszik a kapitány teljesen rekedt, elhaló hangja. Kásás van a bal szélső helyén, és belövi! Hatalmasat üvölt. 8-6 és 3:38 perc van hátra. Ki kell húzni!
De nem húzzuk ki. Birost rögtön kizavarják, Fiorentini meg már a negyedik gólját lövi. Benedek – kapufa. Postiglione 42,9-nél egyenlít (8-8), de a miénk az utolsó szó joga. És Molnár! Nagyszerűen megcsinálja a helyzetet centerben, de a svédcsavar mellé megy. Te jó ég, ez meccslabda volt! Hosszabbítás.

A támadóidőt mérő óra elromlik. Sebaj! Majdnem letelik az első három perc, amikor újabb „kínai figurát” játszunk meg. Biros elképesztően magasra ugrik ki a vízből, és szinte emberrel együtt húzza be (9-8). Jöhet a második ráadás! A remekül bekkelő Steinmetz kipontozódik, ám az emberhátrányt kivédekezzük. Madaras! Eddig az egész vébén alig láttunk tőle valamit, most meg… Elvállalja 1:26-nál, és igaza van! Bent van! 10-8!
„Nincs vége!” – üvölti valaki. Roberto Calcaterra – Silipo mellett a másik olasz, aki tagja volt már az 1994-es világbajnok csapatnak is – mellé lövi a fórt. Negyvenöt másodperc van hátra. Eldőlt, nem létezik, hogy nem dőlt el! Angelini még beköszön 13-mal a dudaszó előtt, majd Paolo Di Crescenzo szabálytalanul időt kér, hogy négyméteres legyen. Hátha Kiss Gergely kihagyja. Már hogy hagyná ki! Bevarrja! Aztán fél percig csépeli a vizet örömében. Vége, 11-9, Magyarország a világbajnok! Néhány perccel éjfél előtt járunk.

Az egész stáb a vízben. „Mindent megnyertünk, mindent!” – kiabálják, miközben jut mindenkinek az ölelésből. Csodálatos pillanatok: először szól nekünk a Himnusz Barcelonában. Fodor Rajmund sírva fakad, a többiek arcán gyermeki öröm. Nézegetik a gyönyörű aranyérmeket, amelyeknek a közepébe vizet töltöttek. Életet adó vizet.

VÍZILABDA.
Férfiak, döntő: Magyarország–Olaszország 11-9 (2-1, 2-3, 2-1, 2-3, 1-0, 2-1 – hoszszabbítás után) Magyarország: Szécsi – Benedek, Kiss G. 2, Kásás 1, Vári, Biros 3, Molnár 1. Cserék: Madaras 3, Varga T., Varga Zs., Fodor, Steinmetz 1. Olaszország: Gerini – Rath 1, Angelini 1, Fiorentini 4, Buonocore, Silipo 1, Bencivenga. Cserék: A. Calcaterra, R. Calcaterra, Felugo, Mangiante, Postiglione 2. Gól emberelőnyből: 8/14, ill. 5/17. A 3. helyért: Szerbia-Montenegró–Görögország 5-3. A végeredmény: 1. Magyarország, 2. Olaszország, 3. Szerbia-Montenegró, 4. Görögország, 5. Spanyolország, 6. Egyesült Államok, 7. Ausztrália, 8. Szlovákia.

GYŐZTESEK MONDTÁK
Kemény Dénes szövetségi kapitány szavaiból az derült ki, hogy a szakember szinte erkölcsi kötelességnek tartotta ezt a győzelmet: „Ezzel a világbajnoki címmel tartoztunk a szurkolóinknak, különösen annak a rengeteg embernek, akik miattunk kiutaztak a döntőre Barcelonába. Ez azt mutatja, hogy talán még nálunk is jobban bíztak a győzelemben. Köszönet a játékosaimnak, akik az olaszok egyenlítése után is képesek voltak nyerni.”

Madaras Norbert három gólt lőtt a döntőben, ezzel a győzelem egyik kulcsfigurája volt. „Megnéztük őket többször is videón, láttuk, hogy félnek a külső lövésektől – mondta a Vasas pólósa. – Ezt ki is használtuk az elején, az első három emberelőnyt a kapufánál lőttük be. Utána kénytelenek voltak visszahúzódni, így lehetett kintről lőni. Én is ezt használtam ki. Nyolc-hatnál azt gondoltam, megvan, de utána még egyszer meg kellett nyernünk a meccset a hosszabbításban.”

Kásás Tamás az első vízilabdázó, aki válogatott és klubszinten minden címet megnyert: „Azt hiszem, látszott rajtunk a meccs után, micsoda feszültség szabadult fel három- évnyi sikertelenség után. Az édesapám már nyert vébét, nagyszerű érzés, hogy most nekem is megvan, és az is, hogy ő velünk volt!”