Minden a lóról szólt a múlt hét végén a festői szépségű Szilvásváradon, ahol fogathajtó Világkupa-fordulót, országos bajnokságot és lipicai lovas fesztivált is rendeztek. A háromnapos viadal leglátványosabb etapja a szombati maratonhajtás volt.
Akárcsak a nyolcvanas években… Az ember kezébe veszi a rajtlistát, s nem akar hinni a szemének. A négyesek között 15 (az utóbbi évek pangása, egyre fogyó mezőnye után ez csúcsként fogható fel), a ketteseknél pedig 32 nevezés futott be, ami azt jelentette, hogy a Szána-patak völgyében hosszú csatára készülhetett a rekkenő hőségben ló és ember egyaránt.
A főszerepet természetesen azok vitték, akiktől ez elvárható volt. Fintha Gábor szövetségi kapitány úgy remélte, hogy a szilvási hajtás után már készen láthatja a szeptemberi kettesfogathajtó vb-re készülő csapatát.
– Nagy titkok ugyan nincsenek, nem is lehetnek a válogatott összeállítását illetően, mégis akkor lennék igazán nyugodt, ha a mai maratonon is hibátlan teljesítményt látnék a jelöltektől – mondta az egykori válogatott hajtó, aki az őt felfedező, s az útját szeretettel egyengető sikerkapitány, dr. Várady Jenő nem könnyű örökségét vette át, amikor megkapta a kapitányi marsallbotot.
Mivel – ahogyan Fintha fogalmazott – nagy titkok nincsenek, tán nem követünk el indiszkréciót, ha leírjuk azt, ami tudnivaló. A szeptemberi franciaországi, Loire-völgyi vb-n a Lázár testvérek, Vilmos és Zoltán, valamint az aranytrió harmadik tagja, Nyúl Zoltán öregbítheti a magyar hajtók hírnevét, s folytathatja ott, ahol 1999 augusztusában a kecskeméti világbajnokságon abbahagyta. Akkor és ott az egyéni és csapatversenyben is magyar állt a dobogó tetején.
Tízezrek láthatták, hogy nem is lehet kérdéses az a bizonyos összeállítás. A Lázárok is, Nyúl is kiválóan hajtott az ízlésesen kialakított, nem „gyilkos” akadályokban. Volt azonban egy hajtó, aki befurakodott a sztárok közé. A Borkút LK versenyzője, Selyben Zsolt, akit nem véletlenül hívott meg az egy hét múlva kezdődő szilvásváradi edzőtáborba a kapitány. Igaz, tartalék lesz, de együtt gyakorolhat a legjobbakkal.
Délutánra aztán kiderült, hogy a díj- és a maratonhajtás után is a vb-re készülők állnak a legjobban. A változatosság kedvéért az első, a második és a harmadik helyen.
A négyesek számára Világkupa-forduló is volt a hét végi, bár tegyük hozzá, a világot csak szerényen képviselték a vendéghajtók. Csupán két svájci mutatta be a tudását.
Számunkra sokkal fontosabb volt, hogy vajon mit nyújtanak azok a magyarok, akikre számíthatunk majd az athéni olimpiát egy héttel megelőző kecskeméti világversenyen. Bozsik József, Kecskeméti László, Dobrovitz József és fogataik jó formát árultak el, iskolázottan hajtott, a „kis” Bárdos – a világbajnok fia, Attila –, néhány bizonytalanságtól eltekitve lassacskán stabilizálja a helyét a legjobbak között. Juhász Lászlóval, az 1984-es szilvásváradi vb aranyérmesével kapcsolatban pedig kiderült: a sikeres négyes hajtáshoz a két szakavatott kézen túl 16 láb is kell. Ez utóbbi hiányzott a bugaci elől – az ostorhegyes lova többet ártott, mint használt –, ami azt jelenti, hogy Juhásznak sürgősen ló (lovak) után kell néznie.
A vasárnapi akadályhajtásban Lázár Vilmos két hibát is elkövetett, így öccse, Zoltán lett a magyar bajnok. A négyeseknél Bozsik József nyerte a Világkupa-fordulót.
Sikeres főpróba.
A díjugrató Európa-bajnokság előtt jól sikerült a magyar válogatott felmérője a budapesti Világkupa-versenyen a Nemzeti Lovardában. A Samsung Nemzetek Díjában a Szász Sándor, Krucsó Balázs, Grundtner Gábor, Körmendi György öszszeállítású válogatott a svájci csapat mögött a második helyet szerezte meg. A tízmillió forint összdíjazású háromnapos verseny befejező számában, az egyéni nagydíjban öt külföldi lovas teljesítette hibátlanul az alappályát, közülük az összevetésben a német Holger Wenz Racord nevű lovával bizonyult a legjobbnak. Szász Sándor Don Juan nevű lovával éppen hogy lemaradt az összevetésről, egyetlen hibaponttal a hatodik helyen végzett.
tenisz
Saját honfitársa üthetett szöget a világ legpechesebb teniszezőjének koporsójába
