Sima győzelem egy kis segítséggel

-LABDARÚGÁS-

A mifelénk kissé megkopott rangadó titulust kapta sokaknál az Üllői úti meccs, ami esetünkben a játék nívója miatt nálunk mindig kérdéses. Mindenesetre az edzők úgy beszéltek a kezdés előtt, mintha életük nagyon fontos másfél órája előtt állnának. Garami mester dicsérte a Pécset, és Tököli, illetve Gera hiánya miatt kesergett, Nagy Tamás elismeréssel szólt a Fradiról, és Márton Gábor sérülésén busongott. Tény, hogy mindkét edzőn jókora feszültség látszott.
A tíz esztendeje elhunyt remek Fradi-kapusra, Zsiborás Gáborra emlékezve gyerekeié volt a kezdőrúgás joga, majd azonnal Hajdó bíró indikált magának főszerepet. Penksa a mellette futó Siposnak legfeljebb a lihegését hallgatta, akkora volt a távolság közöttük, ám ettől is elesett, ami elegendő volt a síp hatalmával felruházott úrnak, hogy tizenegyest adjon. Sasu belőtte (1-0), és ezzel tovatűnt az egyenlő esélyek, és mint kiderült, egy igazi derbi álma is.
A Fradi ugyanis érthetően önbizalomra lelt, a pécsiek pedig nem játszhatták a rájuk jellemző stílust, amelynek a szervezett védekezés az alapja. 0-1-nél édes mindegy, hogyan szervez egy csapat, ha nem kap újabb gólt, csak a vereség biztos. A többlethez ki kell nyílni, ami viszont egyértelműen kárára mehet a biztonságnak. Íme a csapda, amelybe Hajdó bíró taszította a pécsieket.
Mindezek jegyében eléggé unalmasra sikeredett az első felvonás. A hazai futballisták szorgalmasan támadgattak, de ahogy szerdán a koppenhágaiak ellen, most is a tanácstalanság tükröződött rajtuk. A pécsieket sem vetette fel az ötletesség, de ők legalább távolabbi lövésekkel igyekeztek kiegyenlíteni hiányosságukat.
Szünet után a Pécs felvette a kesztyűt, igyekezett kimászni a csapdából, áttért a letámadásra, a futballisták már a Ferencváros térfelén igyekeztek labdát szerezni. Helytálló az adott szituációban, igen ám, de a pályán lévők képtelenek voltak egyről a kettőre jutni. Mert mit sem ér a legkiválóbb támadó taktika, ha a passzok pontatlansága halálra ítéli a kísérleteket.
Az új pécsi módi jóvoltából nagyobb térre lelt a Ferencváros, élt is vele a csapat. A 60. percben minden eldőlt, Lipcsei baloldali szögletére temérdek játékos ugrott fel mindhiába, jött azonban Dragóner, és a bal sarokba csúsztatta a labdát (2-0). Megjegyzendő, hogy a figura közismert a Fradi háza táján, így akár fel is lehetett volna rá készülni.
Negyedórával a vége előtt Hajdó bíró kompenzálhatott: a Dienes mellett futó, majd nagyot eső Sasunak színészkedésért sárga lapot adott. Csak a tények kedvéért: ha ezért ítél tizenegyest, kevésbé lenne megkérdőjelezhető a hozzáértése.
A 79. percben jött a ráadás, azaz a harmadik Fradi-gól. Kriston jobb oldali passza után Lipcseit senki nem kísérte, így ő a tizenhatoson belülre érkezve magabiztosan lőhette a kapuba a labdát (3-0).
A játékban nem volt három gól a két csapat között, a végeredmény mégis valós. A Ferencvárost az dicséri, hogy élt az első percben kapott lehetőséggel, a pécsiek pedig éppen azért érdemeltek vereséget, mert képtelenek voltak felülemelkedni a nevetséges büntetés miatti sérelmükön. Mert ugyan hosszú-hosszú ideig emlegethetik Hajdó bíró szabályok elleni merényletét, de ne feledjék: kaptak még két gólt, s egyet sem lőttek. Mert kérem, a rosszul vezetett meccseket is a gólok döntik el, ez egy ilyen műfaj.