Törő szerint…

Hír: A francia labdarúgó-válogatott, az angol Chelsea középpályása, Emmanuel Petit lemondta a nemzeti együttesben való szereplést. Az 1998-ban világbajnok játékos a L’Equipe-nek nyilatkozva azzal indokolta döntését, hogy szerinte Jaques Santini nem a megfelelő ember a csapat irányítására. (MTI)

Törő szerint érthető, de nehezen elfogadható a francia középpályás indoklása.
„Az az érzésem, hogy Petit túlzottan önérzetes, mert a francia szövetségi kapitány már nem a kezdőcsapatban számít rá. A sértődöttség beszél belőle, és ezért döntött így. Tévedésben van Petit, mert a kapitány elképzeléseit lehet bírálni, de neki alkalmazkodnia kellene, és bizonyítani, hogy igenis helye van az együttesben.
Hasonló szituációban nem voltam, de persze az még egy másik világ volt. A mi időnkben mindenki büszke volt arra, hogy a nemzeti színeket képviselheti, és meg sem fordult senkinek sem a fejében, hogy ha egyéni érdeke sérül, akkor lemondja a válogatottságot. Ez egy érzelmi azonosulás, és nincs is annál felemelőbb, mint amikor egy játékos látja a lelátón, hogy azok a szurkolók, akik a bajnoki meccseken más-más csapatért rajonganak, összefognak, s közösen drukkolnak.
Más volt a helyzet, ha a klub tett keresztbe, s egy-egy kiemelkedően fontos mérkőzés előtt, a játékos sérülésétől félve, mindent megtett, hogy ne játsszon a válogatottban. Olyankor kiszolgáltatott a futballista. Nemcsak itthon, de külföldön sem volt gyakorlat a válogatottság lemondása. Az utóbbi években viszont megfigyelhető, hogy a nemzeti csapatok már kevesebb kötődést jelentenek, egy-egy válogatottban számos más országban született játékos szerepel.
Meggyőződésem, hogy az igazi profi nemcsak akkor akar az lenni, amikor a klubban a pénztárhoz megy, hanem akkor is, amikor a válogatottban játszik. A profizmus nem zárja ki az érzelmi azonosulást, s akinél ez hiányzik, annak a válogatottság sem jelent sokat.”