A tékozló fiú visszatért

-KAJAK-KENU- Storcz Botond két aranyéremmel jött haza Sydneyből, azóta megpróbál élni az olimpiai bajnokoknak járó erkölcsi és anyagi elismeréssel és bizalommal. Ez utóbbi az elmúlt esztendőben elfogyott, hiszen nem tudta kiharcolni a világbajnoki szereplést. Szerencséjére hazai riválisai sem szerepeltek jól a vb-n, így őszszel visszakerülhetett Sári Nándor csoportjába, és vele az olimpiai bajnoki címvédő kajak négyesbe.

Éppen egy esztendővel a száműzetése után – a hivatalos szakmai indoklás szerint nemzeti érdekből – Storcz Botond visszakerülhetett Sári Nándorhoz, ahol Vereckei Ákossal, Kammerer Zoltánnal és Horváth Gáborral megpróbálnak úgy felkészülni Athénra, hogy megvédjék bajnoki címüket. Hogy így lehessen, a korábbi személyi ellentéteket is félretették, most, néhány hónap elteltével úgy néz ki, hogy a nemes cél érdekében két dudás – Vereckei és Storcz – is megfér egy hajóban.
– Semmiféle felhajtás nem volt, a fiúk úgy fogadtak, mintha semmi sem történt volna – emlékezik októberi visszatérésére Storcz. – Sári Nándorral megbeszéltük, hogy beállok a sorba, mindent megteszek azért, hogy a tavalyi gyengébb világbajnoki szereplés után a férfikajak ismét eredményes legyen az olimpián. A szeptemberi világbajnokságon nem indulhattam, egy hónappal hosszabb lett a pihenőm, így az első hetekben jelentős volt a lemaradásom. A novemberi, horvátországi edzőtábor végére értem utol nagyjából a többieket.
Storcz Botond sohasem titkolta, hogy nem rajong az edzőtáborokért. Nem csupán azért, mert olyankor távol van a családjától, hanem azért is, mert a hosszú együttlét a csapat hangulatának sem kedvez. Ezek után vajon hogyan viseli majd el, hogy februárban héthetes edzőtáborozásra utazik Ausztráliába a válogatottal?
– Borzasztó lesz, de az olimpiáért mindent. Tavaly a KSI-vel már edzőtáboroztam három hétig Ausztráliában, így a helyszínt jól ismerem. Az időjárás nyári, a feltételek ideálisak, ezért érdemes olyan hosszú időre elutazni.
A kétszeres olimpiai bajnok Storcz tíz éve került be a hazai élmezőnybe; az elmúlt évtized alatt annyi minden történt vele, hogy úgy könyvelik el, mint a sportág nagy öregjét, aki az utolsó olimpiájára készül. Pedig holnap még csak a huszonkilencedik születésnapját ünnepli. Korábbi edzője, Fábián László négy éve így beszélt: „Botond káprázatos versenyző, Athénban ideális korban lesz ahhoz, hogy egyesben is nyerjen. Persze ehhez bizonyos szempontból meg kellene változnia.” A változást az elmúlt évek eredményei nem igazolják.
– A nemzetközi élmezőny jelentősen megerősödött, minden megváltozott, ezért engem most elsősorban a négyes érdekel, ott megvédhetjük az elsőségünket Athénban. Egyelőre még nem alakult ki, hogy milyen versenyszámokban indulok az idén, ez majd csak a tavaszi edzéseken és a május elejei válogatón derül ki. Első a négyes, mellette egy páros szereplés számomra pluszt jelentene. Huszonegy évesen egy fertőzés miatt lemaradtam az atlantai olimpiáról, Sydneyben huszonöt esztendősen – úgy érzem – csúcsformában voltam, Athénban pedig úgy akarok szerepelni, hogy ne kelljen négy évvel később Pekingben javítanom.
A tavalyi világbajnokságon ezüstérmes férfi kajak négyes legnagyobb riválisa az elmúlt két évben verhetetlen szlovák csapat lehet az olimpián, az a gárda, amelynek felkészítését Fábián László is segítheti. Az a Fábián, aki az előző olimpiai ciklusban a magyar egységet vezényelte a dobogó felső fokára.
– Laci bácsi szlovák akciójáról csak az újságban olvastam. Számomra ugyan érthetetlen, amit csinál, de nem az én feladatom ezt véleményezni. Kétségtelenül a világbajnok szlovák négyes az olimpia legnagyobb esélyese, ám az esélyesség jelentős teher lehet. Minket most nem nyom, ezért az olimpián csak nyerhetünk.