Fizetéscsökkentés Dortmundban

Az eget nem lehet bemeszelni! Ez a tanulsága annak a nagyravágyó álomnak, amely gondokkal telített évet hozott Gerd Niebaum ügyvédnek, aki elnökként 1986 óta irányítja a Borussia Dortmund ügyeit. Reményei kezdettől fogva egy célra összpontosultak: egy szintre emelkedni a német futball legjobbjával, a Bayern Münchennel. A Ruhr-vidék fekete-sárgáinak valóban biztató menetelése 2003 végére gazdasági zsákutcába jutott: a klub ötvenmillió euró körül mozgó veszteséggel zárja az évet, s jelentős kölcsönt kell felvennie, hogy zavartalanul folytathassa munkáját.
A londoni Schechter&Co bankkal százmillióról folynak a tárgyalások – ennek fejében a Dortmund évekre zálogba adná szponzorszerződéseinek várható bevételét. E hírre azonnal reagált a börze: az egyesület részvényeinek értéke több mint tíz százalékkal esett. A magyarázatot kereső találgatások számtalan vezetői melléfogásra világítanak rá. Gerd Niebaum sokat ígérően rajtolt, a Dortmund a kilencvenes évek közepén jelentős szerephez jutott mind a hazai bajnokságban, mind a nemzetközi szinten: három német bajnoki cím, Bajnokok Ligája és Világkupa-győzelem. A BVB első német futballvállalkozásként megjelent a börzén. A biztató jövő beteljesülését, a müncheniekhez való felzárkózást az elnökség a játékos keret további erősítésében látta, mindenekelőtt külföldi idegenlégiósokkal. Ennek érdekében semmi sem volt drága. Huszonötmillió eurót fizettek az olasz–brazil Marcio Amorosóért, 12,5 milliót a cseh Tomas Rosickyért, 10,5 milliót annak honfitársáért, Jan Kollerért. A sztárok fizetése további milliókat emésztett fel, a labdarúgók honoráriuma a 2002–2003-as idényben közel 68 millió eurót tett ki. Annak ellenére, hogy a nyolcvanezer nézőt befogadó Westfalen stadion hű közönsége a Bundesliga látogatottsági ranglistáján az első helyre segítette a dortmundiakat, az anyagi terheket csak nemzetközi sikerekkel lehetett volna fedezni – ezek pedig elmaradtak. A hajdani Világkupa-győztes csapat korán elhullott mind a Bajnokok Ligájában, mind az
UEFA-kupában, sőt búcsút kellett vennie a hazai kupaküzdelmektől is.
Számtalan kulcsjátékos hoszszadalmas sérülések miatt tartósan hiányzott, és Matthias Sammer tanítványai a bajnokságban is elmaradtak a várakozástól. A Deutsche Bank, amely hathatósan támogatta a klubot abban, hogy a börzén jegyzett részvénytársasággá alakuljon át, most számtalan intézkedést követel az egyesület gazdasági konszolidációjának érdekében: meg kell válni több sztártól és el kell adni az üzleti vállalkozásokban szerzett részesedések egy részét.
A német ligabizottság óva int a külföldi banktól felvett kölcsöntől: „Nem nézzük jó szemmel, ha valamelyik klub jövőjét elzálogosítják. A vállalt kötelezettségek súlyos terhet jelentenek az egyesület jövedelmi mérlegére!” – hangoztatta Wilfried Straub ügyvezető.
A tavaszi bajnoki idényt a Dortmund a 6. helyről kezdi, a játékosok beleegyeztek abba, hogy fizetéseiket húsz százalékkal csökkentsék. Ezzel, ha csak közvetve is, de igazat adtak Niebaum elnöknek, aki kijelentette: „Nem az edzőt, hanem a játékosokat terheli a felelősség azért, hogy több alkalommal is kiábrándítóan szerepeltünk!”
***
Gondok Newcastle-ben is. Megfenyegette csapatát és annak vezetőedzőjét Freddy Shepherd, a Newcastle United elnöke. Mint mondta: ha nem teljesítenek megfelelő szinten, akkor számolniuk kell a következményekkel. Az együttes 19 forduló után a csalódást keltő hetedik helyen áll a bajnokságban, húsz ponttal lemaradva az éllovas Manchester Unitedtől. A BL-től már a selejtezőben búcsúzott és a Ligakupából is kiesett, a másodosztályú West Bromwich Albiontól kapott ki. Az eredménytelenség azért is fájó, mert a klub a tréner, Bobby Robson 1999-es érkezése óta mintegy 68 millió fontot költött játékosvásárlásra.