Aki Athénba vezette csapatát

-VÍZILABDA- Stieber Mercédesz nevéről talán azoknak is beugrik a női vízilabda, akik csak elvétve bukkannak fel valamelyik honi uszoda bejáratánál. Nevét hallva csettint egyet a sportbarát: igen, ő az, a női póló koronázatlan királynője. Nevét, ha nem jön közbe semmilyen váratlan esemény, az athéni olimpián is sokat hallhatjuk majd. Rengeteget tett érte…

Nem volt kedve kikászálódni a medencéből, a vízben siratta élete elúszó lehetőségét – kevesebb boldogtalan embert lehetett felfedezni a palermói uszodában. A sydneyi olimpia a nagy álom helyett maradt a nagy semmi, a reménytelen jövő. Fényévnyi távolságnak tűnt a következő esély…
A négy évvel ezelőtti ötkarikás selejtező utórezgései hónapokon keresztül keserítették a hölgyeket, különösen Stieber Mercédeszt, a világ akkor legjobbjának tartott játékosát. Sőt, voltaképpen máig nagyon fáj neki – ahogyan fogalmaz – a tüske.
De eljött végre az idő, megadatott a korrigálás lehetősége, négy év kemény munkája ismét megmérettetett. Hősnőnk kezébe vette a kapitány, Faragó Tamás által nyújtott karmesteri pálcát. Addig-addig vezényelt, mígnem felállva tapsolt a nagyérdemű, amely az olimpiai részvételt ünnepelte.
„Hihetetlen megnyugvást érzek, erre készültem, erre áldoztam fel az életem. Nagyon boldog vagyok. Elmondhatatlan, mennyire várom a rajtot, most azonnal meggyújthatnák a lángot, kezdődhetnének a versenyek. Transzban vagyok, ha az olimpia kerül szóba, de azért nem kell félni, valahogy csak kibírom a hátralévő fél évet” – meséli őszintén Stieber Mercédesz, aki az elmúlt héten mérhetetlen alázattal, gólokban és gólpasszokban mért felejthetetlen teljesítménnyel segítette olimpiai kvótához a magyar női vízilabda-válogatottat, ami egyszersmind azt jelenti, hogy négy csapatunk (két póló, két kézilabda) lehet ott a világ legnagyobb sporteseményén.
„Ha rám nem hallgattok, hallgassatok a Mercire!” – klasszikus Faragó Tamás-mondat. Imperiában a lehető legjobban alakult a történet: mesterre és tanítványára is hallgattak a többiek. Az eredmény? Megszerezte a kvótát a társaság (ezért a csoportmeccseken a spanyolokat kellett víz alá nyomni), s ugyanazzal a lendülettel a tornát is megnyerte.
„Lelkileg és fizikailag is tökéletesen éreztem magam – mondja Stieber kisasszony. – Pályafutásom egyik legfontosabb állomásán életem legjobb formáját hoztam. Persze, ez már a múlt, hiszen a legfontosabb állomás még előttem van…”
Stieber Mercédesz a szakemberek szerint is megújult. A tavalyi esztendő – a válogatott számára is – a felejthető időszakok közé tartozott, a kötelezően kivívott olasz bajnoki cím mellett nem volt különösebb oka az örömre a Catania légiósának. Pescarába tette át székhelyét, a Valkay testvérekkel együtt húzza az igát – a váltás, mint láthatjuk, kedvező hatással volt rá. Új csapat, új lendület.
„Valóban szükségem volt a környezetváltozásra, jót tett, hogy kiszakadtam a megszokott közegből. Jelenlegi csapatomban nagyon jól érzem magam, ám talán az olaszok sem sértődnek meg a kijelentésemen: én mostantól minden edzésen az olimpiára készülök.”