Olyan nagy a csend Kiss Balázs körül, hogy a kívülálló már-már azt is hihetné, hogy a március 21-én harminckettedik születésnapját ünneplő kalapácsvető már befejezte pályafutását. Mindez nem véletlen, hiszen a veszprémi atléta négy évvel ezelőtt sérülés miatt kénytelen volt lemondani az olimpiai szereplést, 2001-ben a világbajnokságon hatodik lett, 2002-ben az Európa-bajnokságon csak négy centiméterrel maradt le a dobogóról, azóta viszont sérülés miatt nem indulhatott világversenyen. Az érdeklődésünk kissé meglepte a Veszprémben edző Kiss Balázst:
– Valószínűleg azért keresnek, mert kíváncsiak, mi a véleményem az esti válogatott labdarúgó-mérkőzésről. Hát elárulom, nem fogunk kikapni – mondta az olimpiai bajnok bizakodva.
– Javaslom, maradjunk inkább a kalapácsvetésnél. Tavalyi sérülése után mikor kezdte el a felkészülést?
– Félévi kihagyás után, novemberben kezdtem az edzéseket, de nagyon óvatosan, mert nem akartam visszaesni. Folyamatosan növeltem a terhelést, s januárban már százszázalékos edzéseket tudtam végezni. Hamar lekopogom, jelenleg semmi bajom sincs, a nyakam és a térdem sem fáj. Így aztán ismét derűlátó vagyok.
– Tudomásunk szerint magányos farkasként készül Veszprémben. Az edző hiánya nem befolyásolhatja negatívan a visszatérését?
– Nyugodt szívvel mondhatom, nem ezen fog múlni az eredményességem. A dobócsoporttal együtt készülök, s mindig van olyan szakember, aki a technikai edzéseken a visszajelzéseivel segít. Az amerikai edzőmmel megszakadt a kapcsolatom, a veszprémi mesteremmel, Szabó Ernővel is már csak az utcán szoktam találkozni. Korábban a világcsúcstartó orosz Szedih edzésterve alapján is dolgoztam, de az nálam nem vált be, megsérültem.
– Ha jól sejtem, egyre többet gondol Athénra, ahová kijutni sem lesz könnyű. Hazai riválisai közül a világbajnoki ezüstérmes Annus Adrián mellett a fiatalok közül Botfa Péter már február végén nyolcvan méter feletti eredményt ért el, Parzs Krisztián pedig 79,69 méternél tart.
– Jelenleg úgy néz ki, hogy négyen fogunk küzdeni a három olimpiai helyért. Ugyan még nem dobtam meg a hetvenkilenc méteres A szintet, de ezért nem idegeskedem. Ha ugyanis a nyári versenyeken nem sikerül stabilan 80 méter fölé kerülni, akkor nincs értelme elutaznom Athénba. Magyarországon ugyanis, ha valaki már nyert olimpiát, akkor a vele szembeni elvárás az újabb győzelem. Pedig ha egy sportoló az olimpián bekerül a döntőbe, az már dicséretes teljesítmény. Nem titkolom, akkor lehetnék elégedett, ha érmet nyernék Athénban.
– Milyen útvonalon és menetrend szerint akar eljutni a görög fővárosba?
– Úgy tervezem, májusban kezdem el a versenyzést, hogy lemérjem, hol tartok a felkészülésben. Tanulva a korábbi évekből, az idén mindent az olimpiának rendelek alá. Ez azt jelenti: számomra a legfontosabb, hogy megőrizzem az egészségemet Athénig. Mert mi értelme lenne, ha júliusban jó formába kerülnék, utána viszont sérülés miatt nem indulhatnék az olimpián? A siker természetesen nekem, a lelkemnek is nagyon fontos. De ennél még fontosabb, hogy viszonozni tudjam azoknak a bizalmát, akik a rosszban is kitartottak mellettem.
Mindent a tv-nézőkért
A Nemzetközi Atlétikai Szövetség programmódosítást tervez a világversenyek műsorában, hogy a sportágat vonzóbbá tegye a televíziónézők számára. A terv szerint a 2007-es oszakai világbajnokságtól kezdve, így a 2008-as pekingi olimpián is, az egyes számok döntőit kizárólag az esti műsorban bonyolítják majd le. A nemzetközi szövetség kétnapos athéni szemináriumán Gyulai István, az IAAF főtitkára azt javasolta, hogy a jövőben ne számokat, hanem a sportolók neveit nyomtassák a mezekre, így a sztárokat könnyebben fel lehet ismerni a képernyőn.
