Sok mindent el lehet mondani Margl Tamásról, például későn érő típus, sérülékeny, az atlétikát eddig amatőrként űzte, de az is vitathatatlan, hogy kitartó. Az elmúlt években ugyanis sorozatos sérülések is közrejátszottak abban, hogy „egy helyben ugrált”, mégsem adta fel. Pedig még azt sem lehet mondani a Tatabányai SC-Geotech atlétájáról, hogy a pénzért sportolt, mert megélhetését modellkedésből biztosította.
– Már évekkel ezelőtt a nyolc méter közelébe kerültem, de gyermekkorom álmát nem sikerült átugranom – magyarázta a 28 éves távolugró. – A kudarcok, sérülések ellenére is reménykedtem abban, hogy ha egyszer zavartalanul készülhetek, akkor elérhetem a célomat. Persze, lehet, hogy feladtam volna, ha nem Németh Gyula csoportjában edzek, ahol remekül érzem magam, s ahol társaimtól biztatást is kaptam.
Négy éve Margl Tamás már megcélozta az olimpiai részvételt, 788 centiméteres eredménnyel kezdte 2000-ben a szabadtéri idényt, ezt követően azonban az Achilles-ina begyulladt, amit később meg kellett műteni. Az elmúlt időszakban viszont sérülés nem akadályozta az edzéseit, s már az első szabadtéri versenyén, május végén, Szombathelyen 803 centiméteres eredményt ért el, igaz, két centiméterrel elmaradt az olimpiai B szinttől.
– Az utolsó sorozatban ugrottam túl a nyolc métert. Fantasztikus örömet éreztem, végre sikerült. Hányszor, de hányszor futottam úgy neki egy versenynek, hogy most legyőzöm a számomra szinte már misztikus távolságot. Ezzel az ugrással egy sokáig hiába ostromolt kapu kinyílt előttem. Ezért nem bosszantott, hogy az olimpiai szinttől két centivel elmaradtam.
Margl Tamás jó formáját a következő, szlovéniai versenyén is igazolta, amikor ellenszélben, hűvös időben ötször került 790 fölé. Két nap múlva a tatabányai ugrógálán jobbak voltak a körülmények, elsőre nyolc métert ugrott, másodikra pedig 820 centiméterre szállt, s ezzel az eredményével nem csupán az olimpiai csapatba, hanem a nemzetközi élmezőnybe is bekerült.
– Ha sikerül stabilan nyolc méter fölött ugornom, akkor ez megváltoztathatja a pályafutásomat. Eddig ugyanis inkább amatőr voltam. A testnevelési egyetemre jártam, amikor egy ismerősöm divatbemutatóhoz hosszú hajú, magas férfit keresett. Így kezdődött a modellkedésem, amely miatt viszont soha egyetlen edzést sem hagytam ki. A fotózásból és a bemutatókon keresett pénzből azonban meg tudtam élni. Jó volna, ha ez megváltozna, s ezután már nem azért kellene divatbemutatókon szerepelnem, hogy atletizálhassak. További célom, hogy megjavítsam volt edzőm, Szalma Lászó tizenkilenc éves, nyolcszázharminc centis országos csúcsát.
Az olimpiára készülő távolugró a hét végén Athénban indul nemzetközi versenyen, ahová aztán augusztusban visszatér, az olimpián 24-én, este 19 órakor rendezik a férfi távolugrás selejtezőjét. Németh Gyula tanítványa egyéni csúcsa ellenére a földön maradt, reális célkitűzése, hogy bekerüljön a tizenkettes döntőbe. Az olimpiai szereplés sok mindenért kárpótolhatja, habár elmondása szerint öröme úgy lett volna teljes, ha barátnőjének, a művészi tornász Haris Brigittának is sikerült volna kijutnia Athénba.
Mellékállású főszereplő. Jól jellemzi a magyar atlétika ellentmondásos helyzetét, hogy Németh Gyula, a Soproni AC edzője félállásban testnevelőként is dolgozik, mert edzői fizetéséből nem tudná eltartani családját. Tanítványa, Margl Tamás pedig divatbemutatókon keresett pénzből finanszírozza versenyzését. Németh Gyula Sopronban lakik, hetente a fővárosba utazik, ahol tanítványainak edzést tart: „Tamás fiammal, Rolanddal járt a testnevelési egyetemre, amely elvégzése után, 2000-ben megkeresett, hogy legyek az edzője. Volt távolugróként egy 793 centiméteres eredményt elérő versenyző felkészítése szép feladatot jelentett. A tervezett és várt fejlődés azonban sérülések miatt késett, de szerencsére az elvégzett munkának olimpiai indulás lett az eredménye. A következő lépés, hogy Tamás biztos nyolcméteres ugró legyen, mert akkor képes lehet a csúcsdöntésre is.”
