Meglehet, mire ezek a sorok megjelennek, addigra Marcelo Bielsa már elveszítette az állását. Az argentin válogatott szövetségi kapitánya kis híján már a torna előtt belebukott a sorozatos kudarcokba, hajszálon múlott, hogy nem űzték el a kispadról. A Copa América amolyan utolsó lehetőség a számára. Egy esetleges vereség Kolumbia ellen a vesztét jelentheti (a mérkőzés lapzártánk után, ma hajnalban ért véget).
Ellenben a brazil szövetségi kapitány, Carlos Alberto Parreira, valamint uruguayi kollégája, Jorge Fossati abszolút népszerűek a hazájukban. Habár egy brazil kapitány soha nem elégítheti ki teljesen az otthoni közvéleményt, Parreirát még nem akarták elűzni a selecao mellől. Megbocsátották neki, hogy a Copa América brazil keretéből mellőzte a sztárokat, és eddig a csapat rapszodikus játékát sem dörgölték az orra alá. Merthogy Brazília eddig csak a negyeddöntőben játszott meggyőzően, a Mexikó elleni 4-0-s siker volt az első elismerésre méltó produktuma a tornán.
A másik mai (magyar idő szerint csütörtök hajnali) elődöntős, Uruguay ellenben megtáltosodott. Minden meccsen legalább két gólt szerzett, ezúttal nem csak a kőkemény hátvédek szikrázó munkásságára kell emlékeznünk. A siker meglepő, főként annak tükrében, hogy Jorge Fossati egy romokban heverő válogatottat vett át utódjától, Juan Ramon Carrascótól. Az új mester azonban új stílust talált ki az együttesnek, amíg Carrasco szinte ész nélkül küldte támadásba az övéit, addig Fossati a szilárd védekezést és a taktikai fegyelmet verte bele játékosai fejébe. Természetesen a kőkemény stílus maradt, a brazil Adriano erre figyelmeztet: „Uruguay ellen le kell mondanunk a szokásos, sokpaszszos játékunkról. Kíméletlenül lecsapnának ránk. Nekünk kell diktálni a tempót, nem szabad engednünk, hogy ők irányítsanak. Kemény meccs lesz.”
A brazil válogatott talán Uruguay ellen lesz a legmotiváltabb ezen a Copa Américán. A két csapat történelme egyszerűen nem engedélyezi, hogy félvállról vegyék a küzdelmet. Az első emlékezetes csatát az 1950-es világbajnokság döntőjében vívták. Brazíliában minden a hazaiak sikerét ígérte, a Maracana stadionban 200 ezer néző őrjöngött a selecaóért. A csapat vezetést is szerzett, ám Uruguay fordított, és 2-1-re nyert. Az elkeseredés leírhatatlan volt, a lelátóról többen a mélybe vetették magukat. Jules Rimet átadta a kupát az uruguayiaknak, és azonnal elmenekült. Később elmondta, életében nem félt még annyira.
Brazília 1970-ben az elődöntőben vágott vissza. A Pelé vezette alakulat 3-1-re nyert, és néhány nappal később világbajnok lett. Azóta nem akadtak össze egyetlen világbajnokságon sem, ellenben 1983 óta négy Copa América-fináléban találkoztak. A mérleg döntetlen, kettő brazil siker mellett kettő uruguayi győzelem született.
Nyilatkozatban ítélték el az Irán elleni támadást a BRICS-csúcson
