Hát persze, hogy a szerbek…

V í z i l a b d a Pillanatnyi kétséget sem hagytak a magyar pólósok afelől, hogy bejutnak a Világliga döntőjébe Long Beachen, magától értetődően győzték le 10-5-re a görög csapatot. A fináléban – magyar idő szerint ma hajnalban – Szerbia-Montenegró ellen mérkőzött a válogatott, mondhatni idei megszokott ellenfelével találkozott, hiszen a torna selejtezői során is egy csoportban volt a két együttes.

Megesik, hogy a sors nem díjazza a fene nagy nekibuzdulást. A vízilabda Világliga kiírásánál fő szempont volt, hogy az Egyesült Államokban népszerűsítsék a pólót, ám a medencében történtek nem támogatták a szándékot. Mert ugyebár az amerikai csapat jó szereplése alapvető követelmény ahhoz, hogy megszeressék arrafelé a játékot. És tessék, mi történik? Az Egyesült Államok a negyeddöntőben kikap a görögöktől, az pedig csak szépségtapasz, hogy büntetőkkel, tehát a laikus (tévé-) nézők által nyomon követhető módon. Az pedig már csak ráadás, hogy később az ötödik helyért vívott meccset is elbukták a házigazdák.
De ne szaladjunk ennyire előre. A görögök sikere azt jelentette, hogy az elődöntőben velük játszhatott Magyarország. Amolyan sötét lóként jellemezte az ellenfelet Kemény Dénes szövetségi kapitány, okkal, hiszen az idei első videofelvételek éppen az amerikaiak elleni meccsen készültek a csapatról – Mátéfalvy Csaba kapusedzőnek köszönhetően. Nos, a gyorselemzés során azt láthatta a kapitány, hogy a görögöknek van tartásuk, hiába tett meg mindent a kanadai bíró, nevezett Legare, hogy legyen értelme a sportág amerikai népszerűsítésének, „a hazai pálya előnye” nem érvényesülhetett.
Aztán tartás ide, tartás oda, simán nyert Magyarország. Alessandro Campagna, a görögök olasz szövetségi kapitánya szerint elsősorban azért, mert huszonnégy óra kevés volt ahhoz, hogy kipihenjék a negyeddöntő fáradalmait. „A magyarok ellen semmi sem sikerült, sokat faultoltunk, rosszul lőttünk, produkciónk egy cseppet sem emlékeztetett az egy nappal korábbira” – mondta.
Ami a játékot illeti, az első negyedben kétgólos előnyt szerzett a magyar csapat (2-0), a másodikat (3-2) és a negyediket (2-0) is megnyerte, csupán a harmadik felvonás volt szoros (3-3). A 10-5-ös sikerben Kásás Tamásnak, Kiss Gergelynek és Szécsi Zoltánnak jutott főszerep. Kásás és Kiss három-három gólt lőtt, Szécsi kapus pedig tizennégy lövést védett. Jellemző, hogy a másik oldalon Deligiannisz mindössze hatot. Ami az emberelőnyök kihasználását illeti, nálunk 6/4, a görögöknél 9/3 ez az adat.
A lefújás után Kiss Gergely foglalta össze a lényeget: „A játékunk még nem tökéletes, de egyre jobb, ami önbizalmat adhat a Világliga utáni edzésekre éppen úgy, mint az olimpiára. Athénban minden idők legnagyobb csatája lesz pólóban, szerintem nyolc csapat esélyes arra, hogy érmet szerezzen.”
A Világliga másik elődöntőjében Szerbia-Montenegró 10-7-re legyőzte Olaszországot, így tehát – ahogy ezen a nyáron szinte megszokott – a szerbekkel játszott Magyarország a fináléban. A csoportmeccsek során négyszer találkoztak a felek, háromszor a magyarok voltak a jobbak. A magyar idő szerint ma hajnali, tehát lapzárta utáni összecsapás a mi esélyeinkkel kezdődött, ám akármi is lett a végeredmény, érdemes Kemény Dénesre figyelni: „Az előzmények nem érdekesek, a meccs az meccs. A Világligában éppen úgy, mint majd Athénban, az olimpián…”

---

---