Nem voltak meglepődve a hozzáértők, amikor megtudták, kiket visz magával Kemény Dénes Athénba, ezzel együtt a döntés nem született meg könynyen: „Jó, hogy a névsor ismeretében kézenfekvő a döntésem, ezzel együtt hajnalig videóztam, néztem a meccseket, hogy minden kételyemre választ találjak” – mondja a kapitány, aki jó szokásához híven ezúttal sem indokolta meg, ki miért került be, illetve maradt ki. Okos szokás, mi tagadás, hiszen a felelősség Keményé, a magyarázatok pedig csak viszályt szülnének, a kárvallottak biztos máris mondanák, hogy „Az nem is úgy volt…” Azt azért elárulta játékosainak a kapitány, hogy mikor milyen szempontok vezérelték a csapat összeállításánál. „Ebből mindenkinek kiderülhetett, hogy hiába sejtették, esetleg ki utazik, ki nem, én az utolsó pillanatig nyitva hagytam néhány kérdést” – magyarázza.
A válogatott tizennégy mecscset játszott a Világligában, így minden pólósról kiderülhetett mennyit tud. Kemény doktor a válogatásnál folyamatként elemezte a sorozatot, így pontos képet kaphatott arról, hogy a végére ki került fölszálló ágba, s ki esett vissza. „Jó a csapatunk, ezt határozottan állítom. Annyira jó, hogy még egy-egy sérülést is elbír, ne adj isten!” – folytatja, majd bevallja, hiába részeredmény csupán az olimpia szempontjából, hogy a Világligában öt meccsből négyszer legyőzte a csapata a szerbeket, lehet lélektani előnye a dolognak: „Ha jól játszunk, és mondjuk, két negyed után két-három góllal vezetünk ellenük az első meccsünkön Athénban, akkor biztos, hogy nem tudnak majd újítani. Ha jól játszunk… Ezt nem győzöm hangsúlyozni.
És miért ne játszana majd jól a csapat? Naponta hét órát edz a társaság, az biztos, hogy az erővel nem lesz gond. A lelkiekkel sem lehet, hiszen a tavalyi világbajnoki cím és most a Világliga megnyerése igazán földobhatta a fiúkat, igaz, azt sohasem lehet tudni, kiből milyen reakciókat vált ki a feszültség. „Ott már tartunk, hogyha nem megy a játék, nem ijednek meg a srácok, azt viszont még mindig csak tanuljuk, hogy ne kapkodjanak ilyenkor. A Világliga döntőjében a szerbek ellen azért tudtunk kettő háromról fordítani, mert mindenki türelmes volt, kivárta a lehető legjobb lehetőséget egy-egy szituációban. A lényeg, hogy nálam nem azért volt jó a teljesítményünk Long Beachben, mert hibátlanul pólóztunk, hanem, mert elkezdtünk dolgozni azon, hogy kijavítsuk a hibáinkat. Alapvetően türelemmel, ami nemcsak azért jó, mert a kapkodás sohase vezet jóra, azért is, mert önbizalmat ad és sugall. Márpedig, ha a mi klasszisainkon látja az ellenfél a magabiztosságot, van oka az idegeskedésre” – így Kemény.
A csapatnak az is erénye, hogy soha sincs komoly összeütközése a játékvezetőkkel, nincs hiszti, csapkodás, a bírók így csak nehezen találnak fogást a magyarokon. Óriási dolog ez, tudva, hogy – fogalmazzunk finoman – a vízben sokkal, de sokkal jobbak vagyunk, mint a sportdiplomáciában. „Van, hogy belénk csípnek a bírók, ez egy ilyen játék, ám az elfogultság mellett is csak akkor kaphatunk ki, ha rosszak vagyunk – állítja a kapitány. – Egyébként régi igazság, hogy a jó játékos a legjobb sportdiplomata, a kimagasló produkció többet ér mindenfajta lobbizásnál. Ebből is látszik, hogy a saját kezünkben van a sorsunk, ha keveset hibázunk, minden rendben lesz Athénban. És mi jó úton vagyunk ahhoz, hogy minden tökéletes legyen.”
AZ ATHÉNI TIZENHÁROM. Kemény Dénes olimpiára utazó válogatottja, kapusok: Gergely István (Honvéd), Szécsi Zoltán (Eger); mezőnyjátékosok: Benedek Tibor (Domino-BHSE), Biros Péter (Domino-BHSE), Fodor Rajmund (Domino-BHSE), Kásás Tamás (Savona), Kiss Gergely (Domino-BHSE), Madaras Norbert (Pro Recco), Molnár Tamás (Domino-BHSE), Steinmetz Ádám (Vasas), Steinmetz Barnabás (Vasas), Varga Tamás (Nervi), Vári Attila (Domino-BHSE). A nevezettek közül Szécsi, Benedek, Biros, Fodor, Kásás, Kiss, Molnár, Steinmetz B. és Vári ott volt Sydneyben is, a barcelonai világbajnok csapat összetétele egy helyen változott, Varga II Zsolt helyett Steinmetz Ádámot válogatta be a kapitány.
