Lengyel az olimpia egyik meglepetésembere lehet

V í v á s Jó esetben nem csupán a hagyományok miatt írhatjuk azt, hogy az olimpia férfi kardversenyén bármelyik magyar induló esélyes az aranyérem megszerzésére. Most jó eset van, hiszen Ferjancsik Domonkos és Nemcsik Zsolt már sokszor bizonyították, hogy képesek bárkit legyőzni, s az idei szezonban Lengyel Balázs is csatlakozott hozzájuk. A Vasas 24 éves vívója az athéni előolimpia megnyerésével tette le névjegyét.

Az utóbbi években azt tapasztaljuk, hogy a legjobbak között már nem elsősorban a technikai felkészültség dönt, hanem az, ki bírja jobban idegekkel a kiemelkedően fontos versenyeket. Technikailag már a legjobbak között van, fel lehet készülni az olimpia okozta idegi terhelésre?
– Igyekszem meghallgatni a nagyokat, akik már átélték ezt az érzést, és tanulni tőlük – mondja szerényen Lengyel Balázs. – A legfontosabb, hogy ne úgy fogjam fel, hogy ez egy négyévente egyszer adódó lehetőség, hanem mint egy világbajnokságot, ahol mindenki ott van, aki számít.
– Élete első olimpiája lesz. Hallomás alapján fel lehet készülni erre?
– Az majd ott derül ki, de egy kis tapasztalatot már szereztem, mert az idei Akropolisz-kupa, az előolimpia pontosan olyan rendszerben zajlott, ahogy az augusztusban is lesz. Azzal már tisztában vagyok, hogy akkora lesz a figyelem, mint máskor soha, viszont arra törekszem, hogy ebből minél kevesebb látszódjon meg rajtam.
– Azon a márciusi athéni versenyen mindenki elindult, aki számít, s a győztes érthetően az olimpián sem számít esélytelennek. Megfordult a fejében, hogy most már önnel is számolnak az ellenfelek?
– Nem hiszem, hogy érdemes lenne ezen gondolkozni, már csak azért sem, mert az idén sokkal kiegyensúlyozottabb a mezőny, mint a korábbi években. Érezhetően többen is felpörögtek, tízen, tizenketten közel egyforma eséllyel indulunk, s ez nem diplomatikus válasz, a tények is ezt támasztják alá.
– Az előolimpia után kicsit visszaesett, két versenyen sem jutott be a legjobb 32 közé, csupán az utolsó Világkupán állhatott ismét a dobogóra. Mi volt a hullámvölgy oka?
– Az athéni verseny után nagyon fáradtnak éreztem magam, s nem elsősorban fizikailag, hanem idegileg, mert hosszú volt a szezon. New Yorkra viszont éppen azért, mert az utolsó verseny volt, különösen igyekeztünk felkészülni. Egy héttel a verseny előtt egy kisebb sérülés miatt azonban nekem pihennem kellett, s talán éppen ez tett jót.
– A csapat két éve kettő, tavaly egy tussal kapott ki a vb-döntőben az orosz válogatottól. Törvényszerű a javulás?
– Ha ebből az a következtetés, hogy akkor most mi győzünk, akkor azt kell mondanom, nincs törvényszerűség. A döntőig két nagyon kemény mérkőzést kell vívnunk. Várhatóan a négy között a franciákkal kerülhetünk össze, márpedig tőlük az idén háromszor is kikaptunk. De ebből sem lehet levonni semmit, miként abból sem, hogy Padovában egy tussal legyőztük az oroszokat. Minden a pillanatnyi formán múlik.
– Nagyon óvatos. Egyáltalán nem is álmodik még Athénról?
– Azt nem állíthatom, hogy soha nem jut eszembe, de inkább a holnapra figyelek. Hogy a felkészülést minél jobban végrehajtsam, s aztán majd ott, azon a két napon az egyéni és a csapatversenyen minden eldől. Szeretnénk nagyot alkotni, de erről felesleges előre beszélni.