Már olimpiai a hangulat Tatán

O L I M P I A Huszonhárom nappal az athéni olimpiai játékok megnyitója előtt a Magyar Olimpiai Bizottság nyílt napot szervezett a magyar sport legnagyobb s vitathatatlanul legszebb edzőtáborában, a tataiban. A játékokra készülő versenyzők létszáma természetesen nem teljes, több sportág képviselői még jelenleg is külföldön edzőtáboroznak, versenyeznek. Egyelőre hét szakág képviselői lakják a tábort, s élvezik az évről évre szebb létesítmény tökéletes komfortját.

A létszámról beszél Köpf Károly, a MOB titkára is, aki a magyar küldöttség elszállásolásáért, elhelyezéséért, az edzésbeosztásokért lesz felelős, tehát ő lesz az az ember, akitől az augusztusi hetekben mindent meg lehet kérdezni, s neki mindenre tudnia kell a választ. Nem nyugdíjas állás, szerencséjére ez az olimpia is csak 16 napig tart…
– Nekünk valamivel tovább, néhányan ugyanis már augusztus legelején elrepülünk, hogy mire megérkeznek az első küldöttségek, már csak annyi dolguk legyen, hogy ki kelljen csomagolniuk a bőröndből.
A Köpf-csapat munkáját nem könnyíti meg az a tény sem, ami másoknak, elsősorban a sportolóknak, némi előnyt jelenthet. Az, hogy az olimpia közel lesz Magyarországhoz. A szomszédság azt is jelenti, hogy azok, akik befejezték a szereplésüket, nagyrészt hazautaznak, s mindig azok érkeznek a helyükre, akikre éppen sor kerül Athénban.
– Átjáróház lesz, annyi bizonyos, lesznek, akik már 16-án, a játékok harmadik napján hazajönnek, ám még 22-én is indul küldöttség Pestről – így Köpf.
Akik majd repkedni fognak, egyelőre még Tatán izzadnak, mert bármilyen tökéletes is a felszereltség, légkondicionáló azért nincs az edzőtermekben.
Vereczkei István – a hivatalos megnevezés szerint sportágvezető – azon kesereg, hogy csak egyetlen férfi tornász, Gál Róbert, a FTC sportolója jutott el Athénba.
– Ha legalább ketten vagy hárman lennének – mondja –, más volna a helyzet. Érzékelem ezt már most is. Minden felelősség és teher Robi nyakába szakad, így aztán vannak jobb, de akadnak rosszabb napjai is. Kíváncsi vagyok, Athénban mire ébred.
Úgy tűnik, ezen a kedden jóra, mert olyan talajgyakorlatot vágott ki, hogy megtapsolta, aki látta.
A szomszédban nehéz fiúk és lányok. Az egyik teremben éppen Szántó Öcsi „recseg”, s annyi mindenről beszámol néhány perces székfoglalójában, hogy abból mindenki mindent megtudhat. Azt például, hogy a kapitány szerint a Kovács-aranyat hozó atlantai és az Erdei-bronzot eredményező sydneyi játékok előtt sem beszélt ő aranyról, csak dobogóról meg pontszerzésről. Így tesz bölcsen most is, s csak annyit mond, hogy „az öt bunyós közül akár a Bedákok, akár Káté, akár Balzsay is elbokszolhat a bronzmeccsig, ha a sorsolás is a pártjukon lesz”. Aztán, persze, hozzáteszi, hogy az öt athéni bunyós közül három a Vasasból utazik. Onnan, ahol ő a vezetőedző.
A szomszédban nem is tudja az ember, kit irigyeljen vagy éppen sajnáljon. A meleg teremben tonnákat megmozgató súlyemelőket – akik közül Feri Attila nyakba veszi a 230 kilót, ám hogy ez mennyire nem játék, arról a tekintete beszél –, vagy a szabadtéri füves pálya 40 fokos katlanában éppen bemelegítő atlétákat.
Vaszi Tündét nem zavarja a hőség, tán megszokta már, nem tegnap kezdte, bár a legnagyobb sikert jelenleg az egészségi állapota jelenti számára: „Végre egészséges vagyok, nem fáj semmim, csak arra kell figyelnem, hogy augusztus végén jól vigyen a lábam, jó messzire” – mondja.
Aztán már megy is – „Letol az edzőm” –, fogynak a napok és az órák a játékokig, ilyenkor (is) többet mondanak a tettek, mint a szöveg.

---