Augusztus 20-án, a cselgáncsozók versenyei után felszedik a tatamit az Ano Ilioszion Sportcsarnokban, hogy három nap múlva már a puhább birkózószőnyeg kerüljön a helyére, s megkezdjék csatározásukat egy másik nehézatlétikai szakág, a birkózás képviselői.
Egy-egy világverseny, olimpia előtt hagyományból is várunk érmeket, általában aranyat is a birkózóktól. Megtehetjük-e ezúttal is? – kérdeztük Gáspár Tamástól, a szövetség főtitkárától.
– Ha érmekről beszélünk, dobogós helyezésekről, s nem csupán az aranyat tekintjük sikernek, akkor feltétlenül – kezdte a szakember. – Aki jártas a sportban, tudja, minimális a különbség egy fénylő arany és egy bronz között. Sorolhatnám az érveimet, azt például, hogy miként sikerül a versenyzőnek a fogyás, melyik kalapba kerül a neve, hármas, netán négyes csoportban küzd. No és az olyan tudományost is, hogy milyen lábbal kelt a birkózó a versenye reggelén.
– A hivatalos elvárás mindöszsze egy érem, ami első hallásra szerénynek tűnik. A kilencfős csapatban ennél több van?
– Több is van, sokkal több. Nézzük a kötöttfogásúakat. Ha minden összejönne, mint ahogy sosem jön össze, akkor már ebben a fogásnemben lehetne három érmünk. Mert ideális esetben mi mást mondhat az ember, ha a világbajnoki harmadik Füredy Leventét említi, s eszébe jut hihetetlen akarata. Vagy Majoros István, aki Európa-bajnokságot nyert, s most sem lesz sokkal erősebb a mezőny, mint amikor első lett.
– Ne folytassa, tudom, Deák Bárdos következik a maga öt világversenyes ezüstérmével. Vajon sikerül-e végre nyernie, különösen azután, hogy a tavasszal a szombathelyi nagydíjon kikapott a kubai Lópeztől, amit feltételezhetőleg teherként cipel?
– Hogy lesz-e arany az ezüstök után, nem tudni. Azt azonban igen, hogy Misi olyan mennyiségű és minőségű munkát végzett, hogy annak meg kell legyen az eredménye. A kubaitól elszenvedett vereségről az a véleményem, jó, hogy Szombathelyen futott bele, s nem Athénban. Nehéz ellenfél, de legyőzhető.
– Az olimpián később kezdnek a szabadfogásúaknak, akiknek már csak az lesz a dolguk, hogy tovább szépítsék a statisztikát.
– Az ideális állapotot vázoltam az előbb, az esélyesek bukhatnak is, a sport már csak ilyen. Ettől függetlenül Ritter Árpit nem lehet nem éremesélyesként emlegetni. Ezzel együtt lehet, hogy nem áll dobogóra, de az sem lenne eget rengető meglepetés, ha aranyat hozna. Mindkét fogásnem képviselői anynyi munkát végeztek, annyi edzőtáborban izzadtak, annyi versenyen indultak, hogy az nem maradhat eredmény nélkül.
– Szakadjunk el a hivatalos elvárástól, s mondja el, mit vár a fiúktól mint a nemzetközi mezőny és a sportdiplomácia jó ismerője.
– A birkózók fegyelmezett családjához tartozom, így tartom magam ahhoz, hogy összességében reális elvárás egy éremről beszélni. Ha azonban csak egy kicsit is szabadjára engedem a fantáziámat, látok mást, többet is, de ez csak a családját nagyon szerető ember véleménye.
Magyarok a szőnyegen. Kötöttfogás. Majoros István (55 kg), Füredy Levente (66 kg), Berzicza Tamás (74 kg), Virág Lajos (96 kg), Deák Bárdos Mihály (120 kg). Szabadfogás: Wöller Gergő (60 kg), Hatos Gábor (66 kg), Ritter Árpád (74 kg), Aubéli Ottó (120 kg). A játékokra 328 birkózó kvalifikálhatta magát.
