Kiemelkedő klasszisokról lévén szó, illik a ügyelni az apróságokra. A múlttal kapcsolatban például arra, hogy ennek a csapatnak nem története van, hanem sorsa, ami azért különbség. Sikerekkel és kudarcokkal nem írható le az elmúlt nyolc esztendő, még akkor sem, ha a diadalok uralják a terepet, hiszen a krízisek, a talpra állás, a félsz és a bátorság, a kifelé sugárzott egység (és a sor folytatható) külön-külön és együtt kellettek ahhoz, hogy azt mondhassuk: ez egy nagy csapat.
„Hiszek abban, hogy ott fönn, minden megíratott, de abban is, hogy van beleszólásunk az események alakulásába” – véli Kemény Dénes, aki olimpia előtt álló szövetségi kapitányoknál szokatlan módon határozottan kijelenti: „Jobbak vagyunk, mint valaha.” A magyarázat: „Érzem, hogy felszabadultak a gyerekek, nincs bennük görcs. Feltehetőleg az is biztonságot ad nekik, hogy le vagyunk fedve, akárki megteheti, hogy nem játszik jól, mindig lesz, aki az adott meccsen az átlagot jócskán felülmúlja. Arról persze szó sem lehet, hogy rosszul játszszon valaki, az a legkevesebb, hogy a rossz napjain alájátsszon a többieknek. Ez természetesen nem garancia semmire sem, de tartást ad, önbizalmat, és azt bizonyítja, hogy klasszisok.”
Így aztán aligha meglepő, hogy a csapat kimagasló esélyese az athéni pólótornának. A tény – ez is különlegesség mifelénk – nem nyomasztja a játékosokat. Molnár Tamás megfogalmazása kifejező: „Nincs bennünk szorongás azért, mert aranyat várnak tőlünk. Felelősségérzet viszont van, meg kell csinálnunk a melót, és kész!” Ugyanerről a kapitány: „Amikor 2001 és 2003 között négy nagy eseményen nem sikerült nyernünk, az ötödikre, a tavalyi világbajnokságra is úgy mentünk ki, hogy győznünk kell. Mindig ez a célunk, más nem is lehet, függetlenül az előzményektől. Más kérdés, hogy mi is képesek vagyunk eltolni a dolgainkat, de amikor nem sikerül nyernünk, akkor is bennünk van, hogy az első legyünk. Csak elrontjuk.”
Nehezen meghatározható, melyik az a tulajdonsága Kemény Dénesnek, amelyik a leginkább hatással van a játékosaira. A kívülálló a következetességre tippelne, ám a kapitány csak legyint, mondván, alapkövetelményekkel nem érdemes foglalkozni. „Őket és engem egyaránt jellemez, hogy a siker érdekében nem kérünk és nem adunk kegyelmet. Ez hétköznapian azt jelenti, hogy kizárunk mindent, ami veszélyeztetheti a céljainkat, a destrukció lehetetlen, senki sem hangoztatja a saját fontosságát, mindenki ügyel az egységre – sorolja, majd azonnal hozzáteszi, hogy ezek csak szavak. – Mondhatok én akármit, a személyes példa a legfontosabb. Amikor egyetemista voltam, hallottam egy mondást: szülő nem prédikál, él. Akkor nem értettem, nem érthettem. Aztán, amikor én is apa lettem, világosan láttam miről van szó, mert rádöbbentem, azokat a mintákat követem, amelyek ellen ifjan – mint mindenki – lázadtam. Az ilyesfajta felismeréshez a szülő-gyerek viszonyban sok idő kell, a mi helyzetünk a csapattal egyszerűbb, mert az együttléteink intenzívek, minden pillanatában figyelnünk kell egymásra” – íme a bővebb magyarázat.
Akármi történik Athénban, a kapitánynak remek csapata van, s ezt ő is tudja. „Nem irigylem az edzőkollégáimat – vallja be –, azt viszont remélem, hogy ők irigyek rám. Én pedig büszke vagyok a játékosaimra. Például azért, mert amikor nem úgy kezdünk egy-egy meccset, ahogy szeretnénk, akkor a fordításhoz nem kell kitalálnunk semmi különlegeset, elegendő, ha a vízben lévők jobban összpontosítanak. Volt ilyen meccsünk a mostani szezonban, nem is egy, én meg leszűrhettem a végén, hogyha két-három góllal vezetünk, akkor az ellenfél egyszerűen megadja magát. Tudom, hogy egy olimpia, főként kieséses rendszerben más, de jó érzés ilyesmit tapasztalni.”
Aki közli Keménnyel, hogy biztosan megnyerik az olimpiát, azt a választ kapja, hogy „Te mondhatod…”, ő pedig azzal zárja le a témát, tény, hogy a győzelemre készítette fel a csapatát. Egyébként pedig a pólóban minden megtörténhet, jöhet sérülés, közbeszólhat az aktuális bírók rossz formája, és mondjuk az is, hogy az ellenfél olyan napot fog ki, hogy az csak na. „Ez nem mentegetőzés – szögezi le –, ha olyan helyzetbe kerülünk, hogy a tőlünk független körülmények határozzák meg a sorsunkat, az a mi hibánk is. De, azok is mi vagyunk. A csapat… Amelyik szerintem is remek…”
Csoportbeosztás, program. A csoport: Magyarország, Szerbia-Montenegró, Oroszország, Kazahsztán, Horvátország, Egyesült Államok. B csoport: Olaszország, Spanyolország, Németország, Görögország, Egyiptom, Ausztrália. A magyar válogatott találkozói: –Szerbia-Montenegró (augusztus 15., 15.30). –Horvátország (augusztus 16., 21.15). –Egyesült Államok (augusztus 19., 9.45). –Kazahsztán (augusztus 21., 8.30). –Oroszország (augusztus 23., 17.15). További program: Középdöntő (augusztus 25.). Elődöntő (augusztus 27.). Döntő, 3. helyért (augusztus 29.).
