A csók

Kő András
2004. 09. 18. 19:52
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Kérdezhetik: miből volt a legtöbb az olimpián. Azt felelem: a csókból. Íme egy szó, amely képzettársításokra késztet. Ha látjuk, ha halljuk (!), ha csináljuk. Valljuk be: a csókolódzás át-átszövi egész életünket. Jelen van a szerelemben, a politikában, a művészetekben, az irodalomban és természetesen a sportpályán. A csók a nagy érzelmek megnyilvánulásának jele, éppen ezért lépten-nyomon találkozhattunk Athénban is vele.
Kempelen Farkas, aki 1769-ben sakkozógépet talált fel, később pedig egy beszélőgépet szerkesztett, háromféle csókot ismer. Az első a barátian csattanó, szívből jövő csók, a másik az akusztikailag csendesebb érzelmi-érzéki, a harmadik pedig a gyűlöletes cuppantás. Napjainkban ismeretes még az úgynevezett oldalazó csók (hölgyek csókolódznak így, amikor nem az ajkukat, hanem az arcukat érintik egymáshoz) és a csókdobálás. (Haza, a mamának.) Mellesleg ez utóbbit szörnyű és barbár szokásnak tartotta a középkorban egy olasz püspök.
A filmvásznon az első csók – minő véletlen – 1896-ban, az újkori olimpiai játékok első évében csattant el. A visszhangja óriási volt, különösen az erkölcscsőszök körében. Egy chicagói kiadó azonnal kijelentette, hogy „ezek a dolgok a rendőrség botránykrónikájába tartoznak”.
A csók viharos századokat élt át, és az Angol Labdarúgó-szövetség még az 1970-es években is be akarta tiltani a futballpályán, a játékosok önfeledt ölelkezésével együtt.
Az athéni olimpián soha nem tapasztalt mértékben terjedt a csókolódzás. Láttunk azonban újfajta csókokat is. Ilyen volt például a puskacsók (az aranyérmes Igaly Diána is megcsókolta a győzelem után a puskáját), vagy a rúdcsók, amikor azt az eszközt jutalmazta a gesztussal az olimpiai bajnok, amivel a sikerét elérte.
A látványos csókok kategóriájába tartozik az a gesztus, amely egy súlyemelőtől származik, aki a kamerába csókolt bele, minekutána elsötétült a világ. És alighanem az athéni olimpia volt az első, ahol egy marokkói atléta, Hicham El Guerrouj, az ötezer méteres síkfutás első helyezettje, maga mögé utasítva három etióp és két kenyai versenyzőt, a célban megcsókolta a saját lábát…
Nem értek egyet Anonymus aforizmájával, amely szerint „minden adott vagy kapott csók megrövidíti az életünket”.
Ellenkezőleg: meghosszabbítja.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.