Mestermunka Pakson

K O S Á R L A B D A Győzelemmel kezdte a magyar férfiválogatott az Európa-bajnoki középdöntő-sorozatot, miután Pakson 96-70-re legyőzte Belgiumot. Ellenben női csapatunk Pécsett 62-54-es vereséget szenvedett Franciaországtól.

Zsoldos András előre megmondta. Mármint hogy a mezőnyemberek kreativitása segíthet abban, hogy győzelemmel nyissa az Európa-bajnoki középdöntő-sorozatot válogatottunk. „Kisembereink gyorsabbak, improvizatívabbak, nagyobb egyéniségek, mint a rivális hasonló poszton szereplő játékosai. Rájuk kell alapoznunk, nem szabad, hogy az ellenfél statikus játékra kényszerítsen bennünket” – fogalmazott a paksiak által ünnepelt kapitány (naná, hogy imádják, hiszen a helyi kedvenc, a 25. születésnapját ünneplő ASE edzője is egyben) a feldobás előtt. Nos, eleinte a fegyelmezett csapat hírét igazoló belga egylet szája íze szerint alakult a csata, ám idővel bemelegedtek a mieink: 10-9-es vendégvezetést követően a hatékonyabb lepattanószerzés érdekében Cziegler László érkezett a palánk alá, ami megváltoztatta a játék képét. Válogatottunk védekezése óriásit javult, aminek köszönhetően egyre-másra futhattak a pályán a villámgyors ellenakciók. Németh István, Simon Balázs és Fodor Gergely sorra szerezte látványos pontjait – a trió, ahogy a mester várta, főszerepet kapott, a pontok zöme a neve mellé fűződött. A 13-15-ös hátrány kisvártatva 20-15-ös előnnyé változott, sőt az első negyed végére még nőtt is a különbség (27-20).
Egy csodálatos Mészáros Zalán–Báder Márton-akció nyitotta a második menetet (utóbbinak, a nagy múltú sztárcsapat, a Czibona Zagreb új szerzeményének zsákolása talpra ugrasztotta a publikumot), majd később is ügyes kombinációk révén értek révbe a magyar játékosok. Mindenki megtette a magáét, a beálló Kálmán László, Kámán Tamás, Sitku Ernő hármas is remekelt, mindazonáltal a védekezés dominált ebben a periódusban. Zsoldos András megálmodta, majd begyakoroltatta kiválasztottjaival a hátsó taktikát, az urak pedig jó tanítványokhoz méltóan megvalósították ezt. Belgium legjobbjai nemigen találták a rést a magyar falon, már a palánk alatt sem emelkedtek a mieink fölé, így jobb híján triplákkal próbálkoztak. Néhány beakadt ezek közül, így „csak” 45-35-ös hátrányba kerültek a szünetre.
A folytatásban örömünkre még nagyobb bajba kerültek: a Zsoldos-sereg ugyanis ott folytatta, ahol abbahagyta, mi tagadás, hosszú idő után végre jó volt látni tétmeccsen a magyar válogatottat. Különösen ezt, amely nem rogyott meg Dávid és Gulyás hiánya miatt, amely láthatóan éhes a sikerre, s az utolsó pillanatig harcolt a pontokért. A harmadik negyedet Bencze Zoltán duplája zárta (70-49), a negyedikben pedig már önfeledt kosárlabdát láthattunk. Az egységet jól jellemezte, hogy a végén azért küzdött az együttes, hogy senki se maradjon pont nélkül – nos, Dénes Gábor, majd Góbi Henrik is eredményes volt, azaz papíron is mindenki hozzátette a magáét a 96-70-es diadalhoz. Ilyen teljesítménnyel szombaton az ukránokat idegenben 81-61-re legyőző németek ellen is lehet keresnivalója a társaságnak.
Női válogatottunk esetében nem használhatunk ilyen szavakat: Rátgéber László az ismert körülmények (sérülések, lemondások) miatt tíz játékosra nem számíthatott a franciák ellen, ami meg is látszott a találkozó elején. Rendkívül gyengén kezdett Pécsett a csapat, a nagyszünetben például 20-38 állt a táblán. A folytatásban mindegy-mindegy alapon kezdtek el játszani a magyar hölgyek, akik így „csak” 62-54-es vereséget szenvedtek. Sajnos három nap múlva Nápolyban, az olaszok ellen sem ők számítanak az esélyeseknek...