Válás – tizenhét év után

T O R N A Augusztusban még mint olimpiai pontszerzőt ünnepelhette Gál Róbertet az egyesülete, a Ferencváros (is). A sportoló ugrásban hatodik lett Athénban, ami után azt gondolná az ember, minden rendben. A valóság azonban egészen más, a 26. életévében járó válogatott ma már nem a zöld-fehéreket gazdagítja. A testnevelő tanár végzettségű tornász jelenleg klub nélküli, s legkorábban a jövő év elején nyílik lehetősége arra, hogy más egyesületbe igazoljon.

Róth Ferenc
2004. 11. 19. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Teszi azonban a dolgát, ami kiderül abból is, hogy „sportos zajok” hallatszanak át a telefonon. Gál Róbert éppen a válogatott keretedzését fejezte be a tornacsarnokban, mert mint mondja, „edzem rendületlenül, még akkor is, ha arról sincs fogalmam, mi lesz holnap. Úgy veszem, bár elég nehéz, mintha lenne klubom, s készülök a hét végi pécsi mesterfokúra. Hogy sikerül-e elindulnom, nem tudom. Azt viszont igen, hogy fontos lenne látnom, tudnom, hol tartok, s főleg, hogy miként ítélik meg a gyakorlataimat a pontozók.”
Gál tizennyolc éven át volt hűséges a Fradihoz, s most sem szakított volna, ha nem állítják olyan válaszút elé, amelyből csak ő jöhetett ki vesztesként. „Ebben is van igazság, de elsősorban azt nem tudtam feldolgozni, hogy mint egy bábut dobáltak anélkül, hogy bárki megkérdezte volna tőlem, vajon mit szeretnék én. Tényként közölték, hogy nem készülhetek tovább Vereckei Istvánnal, hanem Puskás Jenő lesz a mesterem. Ekkor még mindig hajlottam volna valamiféle kompromisszumra, de csak falakba ütköztem, így aztán csendben elköszöntem.”
Ez október 11-én történt, s azóta a magyar férfi tornasport egyik legjobbja, ahogy ő fogalmaz, „csak lóg a levegőben…” Pedig inkább a szeren kellene tennie ezt, s az sem ártana, ha valamelyik egyesület színeiben.
„Titkot nem csinálok, mert nem is csinálhatnék abból, hogy hol folytatom majd jövőre, amikor január végén lezárul az átigazolási időszak. Pesten ugyanis jószerivel csak két szakosztály létezik. A KSI és a Honvéd. Ezek jöhetnek szóba.”
Gál Róbert, mint tisztességes tornászember, fegyelmezetten élte meg kiebrudalását, s ma is így beszél erről.
„A végső döntés után volt néhány álmatlan éjszakám, de amikor számot vetettem magamban azzal, hogy nem hibáztam, megnyugodtam. Ezzel együtt nem volt könnyű összecsomagolni közel két évtized után, s eljönni onnan, ahol gyermek is voltam, s ahonnan eljutottam az olimpiára. Rosszat mondani nem akarok, s nem is fogok senkire, ahhoz túlságosan is sok jót és szépet kaptam a Fraditól.”
Szomorú poén leírni, hogy olimpiai helyezett tornász állást, klubot keres.
Valójában persze nem is poén, csak szomorú.



OTT LESZ A MESTERFOKÚN. Belán Gábor, a MOTESZ elnöke kérdésünkre elmondta, Gál Róbertnek természetesen megadják az engedélyt ahhoz, hogy elindulhasson a pécsi mesterfokú bajnokságon, mert „egyesületen kívüliként biztosítjuk neki ezt, hiszen senki nem akarja, hogy rosszul járjon, már csak azért sem, mert közeleg a birminghami Világkupa-viadal, amelyen Robi is rajthoz áll.”

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.