Folytatja a német nagyasszony

K A J A K - K E N U

A német sport krónikásai megemelték kalapjukat azon személy előtt, aki méltán viseli a tiszteletet és elismerést egyaránt magában rejtő „nagyasszony” címet. A nyolc olimpiai aranyérmével és negyvenkét éves korával újabb ötkarikás sikerhez jutott Birgit Fischer volt a német Év sportolója-választás sztárja. Fellépésével, nyilatkozataival a huszonhétszeres kajakvilágbajnok méltán váltotta ki a Baden-Badenben immár ötvennyolcadik alkalommal lebonyolított ünnepség közönségének tapsviharát és degradálta statisztává a férfikategória győztesét, a Forma–1-világbajnok Michael Schumachert, aki – mint a múltban már annyiszor – ezúttal sem jelent meg személyesen, hanem csak a képernyőn keresztül tolmácsolta üdvözletét.
Fischertől – az Athénben győztes női négyes vezéralakjától, a magyar lányok örök ellenfelétől – sokan azt várták, hogy bejelenti: „Szép volt, jó volt, elég volt!” Ő azonban magabiztosan megállapította: „A sport nem ismer korhatárt! Ötvenévesen is lehet kiemelkedően szerepelni!” Amikor pedig a hajóban mögötte helyet foglaló hölgyek egyike közölte: „Nehogy visszavonuljon, szükségünk lesz rá a jövőben is!”, már előrevetette árnyékát az újabb szenzáció, Birgit Fischer a tőle megszokott akarattal, becsvággyal és fanatizmussal megindult Peking felé.
Fia, a ma tizennyolc esztendős Ole találóan jegyezte meg: „Már gyerekfejjel megtanultam, hogy a mama valami egészen különleges embernek számít! Aktív pályafutását valószínűleg csak akkor fejezi be, ha összeesik!” Sydney után a női kajakozás királynéja nem roppant ugyan össze, de bejelentette visszavonulását. Ha megkérdezzük, hogy miért is valójában, akkor erre tanácstalan mosoly a válasz, mintha megmagyarázhatatlan rövidzárlatra emlékezne. Annál nagyobb örömmel idézi fel visszatérésének részleteit. „Az egyik német tv-társaság riportere kért meg arra, hogy üljek ismét hajóba, szeretnének néhány felvételt készíteni rólam. A forgatás során döbbentem rá, hogy milyen jól érzem magam a vízen, mennyire biztosan ülök még mindig a csónakban. Ekkor döntöttem el, hogy újból nekirugaszkodom!”
A hír kiváltott ugyan néhány sajtójelentést, de a lapok vastag szalagcímei csak azután következtek, hogy Fischer a tavaszi válogatóversenyeken maga mögé lapátolta a teljes hazai konkurenciát. „Nem egy kiöregedett sztárnak kijáró hálából akartam kiváltani a fiatalok kegyelmét, hogy együttérzésből ismét visszavegyenek maguk közé. Csak a teljesítmény számíthatott!” – nyújt magyarázatot a sportkarrierje mellett két gyereket egyedül felnevelő „nagyaszszony”. A magyar négyessel vívott párbajt karrierje egyik csúcspontjának tekinti: „A szemrebbenés hajrája volt! Ilyen szoros küzdelemben, a milliméterekért folyó harcban már csak az önmagát felülmúló akarat segíthet!”
A magyarokat a jövőben is a sportág meghatározó nemzetének tartja, és szerényen megjegyzi: „Lapjuknak már az olimpiai játékok előtt adott nyilatkozatomban utaltam arra, hogy – adottságait figyelembe véve – Janics Natasa kivételes tehetség, az előttünk álló évek sikerkajakosa!”