Feltételekhez kötött generációváltás

K a j a k - k e n u Mit hozhat az új esztendő a magyar sportban? Erre a kérdésre próbálunk választ találni hétfőn elindított sorozatunkban. Ma az utóbbi két olimpián négy, illetve három aranyéremmel a legeredményesebben szerepelt és a sportági örökrangsorban a vívás, az úszás és a birkózás mögött a negyedik helyre felsiklott kajak-kenu kerül terítékre.

Angyal Zoltán kiváló jós, avagy inkább felkészült szakember. Négy évvel ezelőtt ugyanis a szövetségi kapitány úgy fogalmazott, hogy a sydneyi lendület Athénig biztosan kitart, három aranyéremre mindenképpen esélyesek a magyar kajak-kenusok. Mit ad isten, éppen három lett belőle. Csak a tényszerűség kedvéért: Janics Natasa (K1 500 m), Kovács Katalin, Janics Natasa (K2 500 m) és Kammerer Zoltán, Storcz Botond, Vereckei Ákos, Horváth Gábor (K4 1000 m) nyert. A távolabbi jövőt illetően Angyal Zoltán akkor nem volt felhőtlenül derűlátó. Amikor ezzel szembesítettük, magyarázatképpen a következőket mondta:
– A Sydneyben diadalmaskodó csapat 1997-ben robbant be az élvonalba, de még négy éve is fiatal társaságnak számított. Tudtam, hogy még Athénban is csúcson lehetnek. Ám Sydney után még nem sejthettem, közülük majdan ki vág neki újabb olimpiai ciklusnak, s kik zárkózhatnak fel melléjük. Erre a kérdésre még most sem merek válaszolni, mert egyelőre nem Peking, hanem a 2006-os szegedi világbajnokság a következő fő cél. Akkor láthatjuk majd tisztán, hogy az „öregek” és a „fiatalok” közül kikre számíthatunk a 2008-as olimpián.
A kiinduló helyzet mindenesetre biztató. Az athéni magyar kajak-kenus bajnokok közül mindenki folytatja. Az általános helyzetképhez tartozik még, hogy a kajak-kenu – köszönhetően az olimpiai aranyaknak és a sikeres hazai rendezésű világversenyeknek – azon kivételezett sportágak közé tartozik, amelyeknél nem apad az utánpótlásbázis. Miként mindenekelőtt vízilabdázni, kajakozni, kenuzni is divat ma Magyarországon.
Angyal Zoltán meggyőződéssel állítja, hogy már az idén, de legkésőbb a vízválasztóként kijelölt 2006-os esztendőben új nevekkel fogunk megismerkedni. Női kajakban az olimpián szerepeltek mellé idén menthetetlenül felnő a tavaly Eb-győzelemmel berobbant Paksy Tímea, Benedek Dalma páros, de a kapitány az ifjúsági korosztályból csak most kiöregedett Kozák Danusával is számol. E három fiatal kajakos ebben az idényben egy csapatban készül a „csak azért is, Kati néni!” ösztökével munkához látó Bóta Kinga, Szabó Szilvia, Viski Erzsébet trióval. S persze Janics és Kovács sem lazsál.
A férfi kajakosoknál a 2003-as világbajnokságon már megfordult Benkő Zoltán mellett Kucsera Gábor, Boros Gergely és Szabó Gergely jelentheti az új színt, s a kapitány szerint semmivel sem fakóbbat, mint amilyet hét-nyolc éve Storczék. Talán kenuban a legkevésbé zökkenőmentes az átmenet, bár amíg Kolonics versenyez, addig nem is olyan sürgős a generációváltás. Igaz, ő valóságos kezdő Sydney bajnokaihoz, Pulai Imréhez és Novák Ferenchez képest, akik bár nem jutottak ki Athénba, közel a negyvenhez sem tették le a lapátot. Az eredményeket azonban már nem tőlük, hanem Vajda Attilától, Joób Mártontól és a Sáfrán testvérektől várja a kapitány.
Aki azzal is harcra akarja késztetni a fiatalokat és az öregeket, hogy az idei válogatókon nem lesznek úgynevezett védett egységek – tehát nem jelent előnyt az olimpiai első hely sem! –, s négyesek számára nem ír ki versenyt, mindenkinek egyesben és kettesben kell megmutatnia magát.
Eddig csak a sportszakmai kilátásokról esett szó, ám ezek elválaszthatatlanok a pénzügyi lehetőségektől. A versenysport támogatásának drasztikus csökkentése miatt 2005-ben a kajak-kenu szövetség is durván 30 százalékkal kisebb költségvetési keretből gazdálkodhat, mint 2003-ban (2004 az olimpia miatt külön kategória). Az így adódó majd 200 millió forint első hallásra még mindig nem ad okot panaszra, csak éppen – ahogy Angyal Zoltán fogalmaz – a feladat nem lett kevesebb. Nem tehetjük meg, hogy a világbajnokságon a maximális 27 helyett mondjuk csak húsz egységet indítunk, vagy éppen az ifiket nem versenyeztetjük. „Első takarékossági lépésként az idén lemondtunk a meleg vízi edzőtáborokról, a további megszorításokról csak a pontos keretszámok után tudunk dönteni” – mondta a kapitány. Aki többször szembesült már azzal a véleménnyel, hogy ők ne aggodalmaskodjanak, hiszen az egykori kajakos olimpiai bajnok, Ábrahám Attila a sporthivatal vezetője, Füleky András volt főtitkár pedig ugyancsak tagja a sportirányításnak. Angyal szerint más a helyzet, „Ábrahámnak és Fülekynek még a részrehajlás látszatát is el kell kerülnie”.
A kajak-kenusok a lobbizás helyett tehát még jobb eredményekkel szeretnék visszaszerezni, esetleg tovább javítani korábbi pozíciójukat. Ez a fajta hozzáállás persze csak akkor lehet sikeres, ha mindkét fél sportszerű eszközökkel veszi fel a versenyt.