Hársfatea sok mézzel

B I R K Ó Z Á S Azok a kezek, amelyek tavaly az athéni olimpia kötöttfogású birkózóversenyeinek 55 kg-os döntőjében végzetesen átnyalábolták az orosz Mamedalijevet, s amelyeket azóta annyian szorongattak elismerően, tegnap belecsaptak egy adag agyagba: Majoros István tenyérlenyomata is felkerült a Magyar Sportcsillagok Falára.

Immár 131 híres tenyérpár díszeleg a Testnevelési Főiskola aulájában, a Hemingway Alapítvány gondozásában létrehozott Magyar Sportcsillagok Falán. A tenyerelési ceremónia hagyományos helyszínén, az Erzsébet körúti Pizza Hut étteremben tegnap Majoros István olimpiai és Európa-bajnok birkózó volt a soron következő kiválasztott.
– Még mindig tart az olimpia varázsa, már ami a protokolláris szerepléseinek gyakoriságát illeti?
– Amióta hazajöttem Athénból, gyakorlatilag valóban erről szól az életem. S nem tagadom, jólesik érezni az emberek szeretetét. Jellemző, hogy még a mai napra is akad egy másik programom. Délután Kiskunmajsára megyek díjátadónak, de megmondom őszintén, most hirtelen fogalmam sincs, hogy milyen eseményre. Előtte kicsit erősítek, elvégre a hó elején a válogatott keret is elkezdte a munkát.
– Önnel együtt?
– Bevallom, az olimpia után nem sokat edzettem, de a végén valamilyen szinten azért igyekeztem elkezdeni az alapozást. A keretedzéseken a tényleges birkózás a jövő héten kezdődik, s természetesen én is bekapcsolódok a munkába. Az előző két hét azonban sajnos kiesett, mert beteg voltam. Ami meglehetősen rosszul érintett, mert legalább öt éve nem voltam ennyire beteg.
– Elkapta az influenzát?
– Á, dehogy. Rettenetesen szúrt a tüdőm. Azt, hogy pontosan mi volt a baj, nem tudom, mert nem szoktam orvoshoz járni, most sem mentem el. Kikúráltam magam hársfateával, sok mézzel, két hétig feküdtem, és aztán meggyógyultam. Legalábbis remélem.
– Fogyott is. Ránézésre közelebb van a súlycsoportjához, mint az olimpia után két hónappal.
– Hogy fogytam volna? Ezt azért nem mondanám. Ha ráállnék a mérlegre, szerintem most is mutatna legalább hatvannyolc kilót.
– A szeptember végi budapesti világbajnokságig még bőven lesz ideje lefogyni az 55 kg-ba. De áprilisban Eb-t is rendeznek. Azon indul?
– Egy pillanatig sem becsülöm le az Európa-bajnokság rangját, de az a helyzet, hogy egy évben én már csak egy világversenyre tudok lefogyni az ötvenöt kilogrammos súlycsoportba. És én természetesen a budapesti világbajnokságra szeretnék felkészülni. Szóval ha rajtam múlik, akkor az Eb-t kihagyom, mert annak nem látom értelmét, hogy egy súlycsoporttal feljebb induljak. Mindezt természetesen még meg kell beszélnem a szakvezetéssel.
– De nemzetközi versenyeken nyilván indul, már csak azért is, mert a sportág szabályrendszerét január 1-jétől gyökeresen megreformálták, s ezt minél több éles helyzetben kellene tesztelni.
– Így igaz, ezeken a versenyeken a felkészülés jegyében felvállalom a hatvankilós súlycsoportot. Egy hónappal a világbajnokság előtt viszont Lengyelországban a Pytlasinski-emlékversenyen elvileg már az 55 kilogrammban indulok, de mivel itt adnak két kiló súlyengedményt, elég lesz csak 57-re lefogynom. A vb-re viszont ígérem, lemegy rólam az utolsó két kiló is.