Vörös-arany mellett fakóbb színek

Ö t t u s a A magyar öttusa szekerét a 2004-es esztendőben a gyengébb nem tolta erősebben: a női szakág Vörös Zsuzsanna (olimpia, vb) és Füri Csilla (Eb) révén az összes világversenyt megnyerte egyéniben, Vörös a Vk-döntőben felállhatott a dobogó aljára, s az albenai kontinensviadalon még egy csapat- és egy váltóezüst is termett. A férfiak viszont összesen egyetlen medált pentatlonoztak össze, egy váltó Eb-aranyat. Hagyományos sportágunk helyzete idén „belülről és kívülről” is nehezedett: a központi költségvetés minden sportágat érintő megszorításai mellett a nemzetközi szövetség sportdiplomáciai háttérharcai sem nekünk kedveztek. S közben a NOB júliusi szingapúri ülésén az öttusa olimpiai léte a tét.

Az öttusa a világ egyik leginkább „magyaros” sportága, amellyel kapcsolatban a hazai közvélemény szinte csak a győzelmeket regisztrálja, a tisztes helytállás vagy részvétel fontossága itt ismeretlen fogalom. Az viszont abszolút él a sztereotip formulák közül, hogy a múlt kötelez. Márpedig nemcsak az érzések, hanem a számok alapján is a miénk a sportág legeredményesebb nemzete, amely 2004-ben olimpiai szinten újra bizonyított: az 1952 és 1988 között szerzett nyolc ötkarikás arany után augusztusban az athéni Gudi olimpiai központban a női viadalt követően Vörös Zsuzsanna tiszteletére csendültek fel Erkel Ferenc Himnuszának taktusai. A székesfehérvári versenyző klasszisára jellemző, hogy 2003-ban egyéni vb-aranyig és Eb-ezüstig jutott, tavaly Moszkvában megvédte vb-címét (ezzel ő lett az első háromszoros egyéni világbajnok öttusázó hölgy), majd Athénban feltette a koronát teljesítményére és saját fejére. Ráadásul levezetésképpen az olimpia után közvetlenül edzés nélkül bronzéremig jutott a darmstadti Világkupa-döntőn. A szeptember végi albenai kontinensviadalt csak váltóban vállalta, ahol társaival a második helyig jutott, de Füri Csilla teljessé tette a 2004-es magyar aratást, hiszen egyéni Eb-aranyat nyert (a csapat meg ezüstöt).
Pécsi Gáborral, a hazai szakszövetség technikai igazgatójával a hölgyek teljesítményére még most, 2005 elején sem találtunk szavakat, a férfiakéra viszont igen, ahogy a szakember fogalmazott, „ők igen bizonytalanul versenyeztek” az év során. Meglátása szerint amíg Vörös elvitte a hátán a többieket, a kétszeres egyéni világbajnok, sydneyi olimpiai ezüstérmes Balogh Gábor nem tudta mindezt megtenni. A pekingi Vk megnyerésével kvalifikálta magát az olimpiára, aztán a moszkvai vb-n 11., Athénban 8. lett, az Eb-n pedig már nem indult el. Mellette Kállai Ákos járta meg a görög fővárost, de csak a 18. helyig jutott, előtte a vb-n pedig a 6.-ig. S hogy pechünkre az albenai kontinensviadalon se javuljon sokat a gyengécske mérleg, a fiatal Marosi Ádám az utolsó számnak, a futásnak dobogós pozícióból vágott neki, de pályát tévesztett, 0 pontot kapott, s visszazuhant a 27. pozícióba. Ezúttal a világ- és Európa-bajnoki csapat-, valamint váltóversenyek (az olimpián nincsenek) sem hozták a szokásos medálmennyiséget, egy váltó Eb-arany volt az össztermés.
Utánpótlásszinten a junioroknál Marosi székesfehérvári vb-ezüstje jelentette a fényt, szinte minden más az árnyat. Pécsi Gábor szerint egyrészt a megfelelő szélességű bázisból igen nehéz felnőtt szintig elvinni az ifjú öttusázókat, másrészt ez a korosztály kissé hiányos. Az ifjúságiak között viszont már újra akadnak nagy tehetségek, akik a 2005-ös év egyetlen hazai rendezésű világversenyén – nem számítva a májusi női és férfi Vk-t –, az ifjúsági A korcsoportos Eb-n bizonyíthatnak júliusban Budapesten. Jövőre pedig újra komoly a tét: a 2006-os felnőtt kontinensviadalt hazánkban rendezik.
Ezen, ha minden igaz, ugyanazokat a szakvezetőket látjuk, mint az utóbbi években, hiszen decemberben újabb négy évre, 2008-ig meghosszabbították Kulcsár Antal női és Pálvölgyi Miklós férfi szövetségi kapitány szerződését. Január végén tisztújító közgyűlésre kerül sor a hazai szövetségben, amelynek élén Császári Attila elnök helye megingathatatlannak tűnik. Nem úgy nemzetközi szinten, hiszen Császári a nyáron szoros versenyben alulmaradt az orosz Dmitrij Szvatkovszkijjal szemben, s kénytelen volt elköszönni az európai szövetség vezetésétől. Ezzel párhuzamosan kikerült a Nemzetközi Öttusaszövetség (UIPM) végrehajtó bizottságából, ahol a szabályzatnak megfelelően egy magyar, az UIPM-kincstárnok Bretz Gyula maradt. A honfitársaink által képviselt hagyományos sportági vonal gyengülésére utal, hogy Pécsi Gábor sem tudta megőrizni technikai bizottsági tagságát. „Többször is ellene szavaztam Klaus Schormann UIPM-elnöknek, s ezt ő a jelek szerint nem felejtette el”, fogalmazott Pécsi, aki szerint bizonyos szempontból nem is akkora baj a sportdiplomáciai gyengülés, hiszen megakadályozza a német elnök és a magyarok állandó konfrontációját. Schormann ugyanis a gondolkodás nélküli újítások híve, a hagyományok és a sportági jelleg megőrzése nála sokadrangú szempont.
Márpedig az öttusa sorsfordító évhez érkezett, hiszen a hírek szerint a NOB júliusi szingapúri ülésén dől el, hogy néhány más sorstársával egyetemben marad-e az ötkarikás programban. Pécsi szerint az athéni viadalok sikere egyértelműen amellett szól, hogy az olimpiai jelképnek számító, Pierre de Coubertin által megálmodott öttusa 1912 óta tartó jelenléte folytatódjon, reményeink szerint további magyar sikerekkel.
Ennek záloga, a felkészülés azonban a hazai versenysportot érintő 2005-ös költségvetési megszorítások miatt veszélybe került. A technikai igazgató diplomatikusan fogalmazott: „Pontos számokat még nem láttunk, de a hírek szerint a tavalyi hetvenmillió forinthoz képest nagyjából fele öszszeget kapunk állami forrásból. Emiatt vélhetően hozzá kell nyúlnunk szakmai programjainkhoz.” S hogy a baj nem jár egyedül, a régi Szövetségek Székházából a Sportok Házába való költözés négyszeres bérleti díjat ró az öttusázókra. „Egy év alatt majd meglátjuk, hogy bírjuk. Ha sehogy, keresünk olcsóbb megoldást”, mondta Pécsi. Pedig ő is tudja: az olcsóság a minőség rovására mehet.