Róma is behódolt előtte

Bár a cselgáncssport eleddig egyetlen magyar olimpiai és világbajnoka, Kovács Antal 33 évesen már a levezetés időszakát éli, a múlt hét végi római Világkupa-verseny eredményhirdetésénél is fent állt a dobogó tetején. Az annak idején Atom Antiként köztudatba robbant paksi dzsúdós a 100 kg-os súlycsoportnak ma ugyanolyan meghatározó egyénisége, mint az 1992-es barcelonai olimpiától számított időszak szinte bármelyik napján. S itt aligha csak az a titok nyitja, hogy szemtelenül fiatalon kell nyerni az első aranyat…

Számon tartja, hogy az elmúlt hét végén hányadik Világkupa-aranyát nyerte?
– Most tényleg megpróbáltam utánaszámolni, és arra jutottam, hogy a legrosszabb esetben is a tizenkettediket. Mert ebben azért nem vagyok egészen biztos. Abban viszont igen, hogy Rómában eddig még soha nem voltam első, csak második. Ezért külön is örültem, hogy most sikerült nyernem.
– Gondolom, azért is örült, mert a döntőben a holland Elco van der Geestet verte meg.
– Hát igen, amikor a legközelebb álltam ahhoz, hogy Európa-bajnok is legyek, 2002-ben, az elődöntőben simán vezettem ellene, de hibáztam, és ő ezért keményen büntetett. Ám azóta már egyszer törlesztettem, mert a tavalyi Eb-n én nyertem a meccsünket. Egyébként az olimpián ő verte ki a címvédő japán Inouét, aki előtte engem ejtett ki.
– Köszönetet is mondhatott volna önnek, mert pályafutása egyik legnagyobb meccsén alaposan kifárasztotta a japánt, ha legyőzni sajnos nem is tudta.
– Egyetértünk, a köszönet mindenképpen járt volna nekem, s hogy egy kicsit komolytalankodjak, azt mondom, szégyellheti is magát a srác, amiért erről elfeledkezett!
– Hogy én el ne felejtsem, Rómában az egész csapat kitett magáért, hiszen Ungvári Miklós első lett a 66 kg-ban, a 100 kg-ban pedig Hadfi Dániel révén egy bronzot is szereztek, s nem mellesleg az éremtáblázaton Magyarország végzett az élen. Ennek örömére a verseny után kicsit belenéztek a római éjszakába?
– Jómagam a doppingellenőrzésen nézelődtem, mert éjszaka lett, mire végeztem. Utána Mikivel beugrottunk a szálloda melletti pizzériába, szóval, ennyi volt az éjszakázás.
– Kérdezném a két héttel ezelőtti varsói Világkupáról is, amelyen a bronzmeccsen kikapott Hadfitól. És olyan, hogy Kovács Antal magyar versenyzővel szemben maradjon alul, emberemlékezet óta nem fordult elő.
– Talán már több mint tíz éve is megvan. Persze azért emlékszem rá, akkor egy hazai versenyen az abszolút kategóriában indultam, és Csoma Gabitól kikaptam bírói döntéssel. Az, hogy két hete Varsóban Hadfi Dani legyőzött, benne volt a pakliban, mert az volt az első versenyem a tavaly év végi Achilles-ín- műtétem után. Szóval ebből a vereségből egyáltalán nem csináltam különösebb problémát.
– Több nyilatkozatában megpendítette, hogy idén már csak „levezet”, de egy nagy világversenyen még szeretne elindulni.
– Így van, és a búcsút is erre a világversenyre tervezem.
– A rotterdami Eb vagy ősszel a kairói világbajnokság lenne az?
– Erre most nem tudok válaszolni, ez még a jövő zenéje.
– Azért fura lehet, hogy éppen a pályafutása végére kapott egy komoly riválist, mert Hadfi Dániel kétségkívül azzá nőtte ki magát, mindhárom Világkupa-versenyén érmet szerzett. Hogyan kezelik a helyzetet?
– Az edzéseken nagyokat harcolunk egymással, segítjük a másikat a felkészülésben, a szőnyegen kívül pedig jó barátságban vagyunk. Vagyis úgy kezeljük a helyzetet, ahogyan ezt a legjobb közösségben teszik.