Nem tűnik csalódottnak, pedig az lehetne. Ilyen hamar túltette magát azon, hogy egy mínusszal csupán nyolcadik lett, vagy az igazán jó sakkozó interjú közben is tudja palástolni az érzelmeit?
– Természetesen nem vagyok boldog, jó lett volna pluszban maradni, hát még győzni, de a dortmundi verseny idén csak egy felkészülési állomás volt. Ebben az évben egyértelműen a szeptember végén kezdődő, nyolc résztvevős világbajnoki torna a legfontosabb esemény. Ennek ellenére tényleg nyerhettem volna Dortmundban. Öt forduló után holtversenyben még az élen álltam, ám a hetedik mérkőzést, Szvidler ellen túlfeszítettem. Ígéretes állásom volt, Szvidler megtalálta a nagyszerű védekező lépéseket, majd az időzavaromat kihasználva megnyerte a partit. Talán ott hibáztam, hogy beleéltem magam abba, ha ezt a játszmát hozom, akkor első leszek. Türelmesebbnek kellett volna lennem.
– Ez volt tehát a fordulópont?
– Azért Naiditschtnak sem kellett volna odaajándékoznom a teljes pontot a harmadik fordulóban… Addig kerestem a nyerő változatot, amíg kiszaladtam az időből, tíz lépésre csak tíz percem maradt, s végül vesztettem. Ezekért a játszmákért kárpótlást jelent a Van Wely és Nielsen ellen győzelmem, mindkettőben fontos újítást hozva kerültem előnybe. El kell ismernem, a többi partiban nem sakkoztam igazán jól. Bár szinte valamennyit kijátszottam, de valahogy nem éreztem a ritmust. Többnyire jó állásba kerültem, de rendre nagyon elhasználtam az időt, s inkább erőltettem, mint élveztem a játékot. Talán hiba volt, hogy Linares óta nem váltottam klasszikus időbeosztású partit, egyértelműen meccshiányom volt.
– Csakúgy, mint 2003-ban, ugyancsak Dortmundban.
– A két versenyt azért nem hasonlítanám össze. Akkor a Kramnyik elleni páros mérkőzés körüli bizonytalanság miatt nem versenyeztem sokáig, s kifejezettem peches voltam. Jobbnál jobb állásokban két partit is elvesztettem, miközben egyet sem nyertem. Idén azért más volt a helyzet.
– A tekintetben is, hogy kilenc partijából öt is eldőlt, tehát az öszszesnek több mint a fele. Ami különösen Linareshez képest jelentős különbség, ahol mind a tizenkét mérkőzése döntetlenbe torkollt. Mikor fordult elő önnel utoljára, hogy enynyire „élesen” játszott?
– Pedig még tartalékoltam is… Mint említettem, a világbajnoki torna a fő cél, ezért, különösen Topalov, Szvidler és Adams ellen, nem játszottam ki a fő fegyvereimet. S hogy mikor dőlt el ennyi játszmám egy versenyen? Talán éppen itt, Dortmundban, 2002-ben, a világbajnok-jelölti versenyen. Ám akkor a többségüket megnyertem.
– Két szalonremije Kramnyik és Adams ellen született, akikkel nemrég páros meccset vívott. Tudatosan döntöttek így?
– Ha nem is tudatosan, de tudat alatt bizonyára ott motoszkált bennünk, hogy ha páros mérkőzésen nem bírtunk egymással – Kramnyik ellen 7-7, Adams ellen 4-4 volt a végeredmény –, akkor miért éppen most essünk egymásnak.
– Adamsszel kapcsolatban két dolgot hadd kérdezzek meg! Az egyik: hallott-e arról, hogy a júniusban játszott rapid meccsük egyesek szerint bunda volt?
– Furcsának tartom. Ha valaki csak az eredményt látja, akkor gondolkozhat így. Még azt is mondhatja, milyen ügyesen kitalálták, hogy Lékó 0-3-ról jött fel, ez ám a koreográfia! Ám aki tud sakkozni és látta a partikat, az véletlenül sem mondaná, hogy bunda volt. Még most is szégyenkezem a második játszma miatt, az ember önszántából aligha szaladna bele ilyen vereségbe. Annak a partinak megvolt a maga lélektana. Elbuktam az elsőt, s a félórányi pihenő alatt nem tudtam összeszedni magam. Ugyanez történt később Adamsszel. 0-3-nál az volt a célom, hogy legalább egy játszmát nyerjek meg – azonnal sikerült. Másnap az ötödik felvonást drámai küzdelem végén hoztam, ezt pedig Adams nem tudta kiheverni, így lett 3-3. Az utolsó napon aztán már maradt a döntetlen.
– A másik: mi szól hozzá, hogy az angol nagymestert 5,5-0,5-re kiütötte a Hydra nevű számítógép?
– Azt hiszem, azon a mérkőzésen szegény Adams volt az áldozati bárány. Külön nem volt ideje készülni, hiszen előtte velem játszott, majd neki is Dortmund következett, ellenben a Hydra elképesztően jól felkészített masina. Egyértelműen új dimenziót nyitott meg a számítógépes sakkozásban, elődeit nyugodtan elfelejthetjük. A gépekre jellemző hiányosságokból szinte semmit sem fedezhettünk fel a játékában, az erősségeit annál inkább.
– Végleg eldőlt tehát a sakkozásban ember és gép küzdelme?
– Ezt a meccset azért előbb még le kell játszani… Az biztos, hogy alaposan fel kell készülni, ki kell ismerni a Hydrát, hiszen társaival, a Fritzcel és a Juniorral szemben szinte semmit sem tudunk róla. Hosszú távon persze nem állunk jól.
– Utolsó Dortmundra vonatkozó kérdés: mennyire bosszantja az elvesztett 11 Élő-pont?
– Csak 11? Ez igazán jó hír. Azt hittem, legalább 15-öt buktam. Nem öröm, de nem is tragédia. Ebben az évben tényleg a világbajnoki torna messze a legfontosabb.
– Amelyen Polgár Judittal, Topalovval, Ananddal, Szvidlerrel, Morozeviccsel Adamsszel és Kaszimdzsanovval együtt sakkozik. Kaszparov visszavonult, Kramnyik részben érthető okok miatt lemondta a részvételt, más változás már nem lesz? Biztos, hogy önök nyolcan szállnak harcba a győzelemért?
– Ebben már nem lehet változás, s nyugodtan kijelenthetjük, nem csupán a győzelemért, hanem FIDE-világbajnoki címéért játszunk. Azt tapasztalom, minden fórumán elismerik, hogy aki nyer, az világbajnoknak mondhatja magát.
– És mi van Kramnyikkal? Bár joggal állíthatja, hogy ő a világbajnok és tisztelettel várja kihívóját, de kérdéses, hogy az a meccs létrejön-e.
– Nem kérdéses. Bárki nyerjen Argentínában, szakmailag és anyagilag is hatalmas lehetőség, hogy megmérkőzzön Kramnyikkal. De nem kihívóként, hanem a címegyesítés céljából, ami nagy különbség.
– Kivéve, ha ön nyer, ez esetben megismétlődne a szereposztás.
– Ne szaladjunk előre ennyire, egyelőre mindenki erre a versenyre összpontosít, s én is csak egy leszek a nyolc közül.
– Ön szerint tehát nincs kimondott esélyes? Még Anand sem?
– Nincs, bár tudja mit, nevezzük Anandot a torna esélyesének. Hadd nyomja őt ez a teher.
Lékó a csapatkapitány. Lékó Péter lesz a kapitánya a Hungarian All Stars elnevezésű csapatnak, amely a Michael Schumacher vezette Forma–1-es válogatottal csap össze jótékonysági labdarúgó-mérkőzésen a Puskás Ferenc Stadionban július 27-én. A magyar csapatban Lékó mellett Csank János, Illés Béla, Détári Lajos, Lisztes Krisztián, Mészöly Géza, Goran Kopunovic, Zoran Kuntic, valamint a kézilabdázó Perez Carlos, a színművész Rudolf Péter is pályára lép. A kezdőrúgást a világhírű tenor, Placido Domingo végzi el, aki lehet, hogy a játékba is beszáll. A gálameccs teljes bevételét jótékonysági célokra fordítják: 30 százalékot utalnak az UNESCO számlájára, míg 70 százalék jut a határon túli, rászoruló magyar gyerekeket segítő Dévai Szent Ferenc Alapítványnak, valamint a hazai fiatalokat támogató SOS gyermekfalunak.
