Augusztusi ezüstvasárnap Varsóban

Az olimpiai bajnok Vörös Zsuzsanna három egyéni vb-aranyérme mellé harmadik ezüstjét tette tegnap Varsóban, miután 1998-at es 2002-őt követően 2005-ben Varsóban is a világbajnoki dobogó második fokára állhatott. Mégpedig kétszer, a magyar csapat tagjaként is. A férfiak még szombaton, főként rossz vívásuknak köszönhetően, minden medálról lemaradtak.

Henryk Sienkiewicz Quo vadis című regénye több mint fél évszázada, 1954-ben jelent meg Varsóban, s írója világhírűvé, Nobel-díjassá vált általa. A magyar férfi öttusával, amely szombaton éppen itt, a lengyel fővárosban (no meg tavaly Moszkvában) tért le a siker megszokott útjáról a világbajnokság hagyományos versenyében, szintén feltehetjük a kérdést: Quo vadis – Hogyan tovább? Sienkiewicz remekművében Vinicius és Lygia szerelmi történetén át ismerhetjük meg a római birodalom hanyatló korszakát, a kora kereszténység éveit; itt Varsóban nem volt romantikus szál, akadt viszont egy elátkozott tusa, a vívás.
Nagyjából ennek köszönhetően nem jutott tovább a csütörtöki selejtezőből Fülep Sándor, így a csapatéremről eleve lemondhattunk. Ám a pást szombaton is elátkozott terület maradt, főkent Balogh Gábor számára, pedig kétszeres egyéni világbajnokként, olimpiai ezüstérmesként kimondva-kimondatlanul mindenki tőle várta az újabb sikert. Ám ő inkább jósként, mint öttusázóként jeleskedett, hiszen a vb előtt érdeklődésünkre megelőlegezte, hogy az oroszok lesznek majd az élen, esetleg egy jó kínai. Nos utóbbi, Csien Csen-hua sportágtörténelmi sikert aratott rajt-cél győzelmével (soha kínai még nem nyert érmet világversenyen), közvetlenül mögötte három orosz végzett.
Balogh szűk egy hete önmagáról azt mondta: „Nálam minden fejben dől el.” Most, miután élete talán legrosszabb vívását produkálta (10 győzelem, 21 vereség, 664 pont), s a többi tisztességgel letudott szám ellenére csak a 19. helyen zárt, nem is hivatkozott másra: „Nem voltam ott fejben, nem tudom, miért. Sokat edzettem, jól is ment, rejtély, ami történt. De legalább tudom, hogy változtatni kell, ezt a totális csődöt nem lehet magyarázni.”
Pálvölgyi Miklós szövetségi kapitány sem magyarázkodott, de igen plasztikus metaforával érzékeltette a helyzetet: „A temetésünkre hozott virágokért kár kiadni pénzt, inkább költsék el közhasznú célra!” Azért talán temetni még nem kell, hiszen Horváth Viktor például szintén gyenge vívása ellenére beverekedte magát az első tízbe, no meg ma jöhet némi búfelejtőnek a váltó. Ha viszont ez sem jön, akkor már elkerülhetetlen a magyarázat.
Tegnap honfitársnőink úgy vágtak neki a hagyományos viadalnak, hogy nekik semmiképp se kelljen utólag okoskodniuk. Annyival eleve megkönnyítették a maguk dolgát, hogy mind a négyen bejutottak a döntőbe, s mivel ez – a három tagú csapatokat is tekintve – rajtuk kívül csak a lengyeleknek és az oroszoknak sikerült, egy érem már szinte biztosnak tűnt. Az olimpiai és háromszoros egyéni világbajnok Vörös Zsuzsanna három szám után a negyedik helyen várta a legbizonytalanabb tusát, a lovaglást. Jól lőtt, jól vívott (zsinórban kilenc győzelemmel kezdett!), jól úszott, de ugyanezt tette három vetélytársa, a cseh Grolichova, az olasz Corsini és az orosz Muratova is, így a négylábúakon igen sok múlt.
Vagy mégsem olyan sok? Az élen állók közül egyedül Muratova szállt el, de ő igen messze, hiszen kitörés, rombolás, verés révén 978 ponttal a mezőny leggyengébb lovaglását produkálta, s a 12. helyre esett vissza. Vörös viszont felkapaszkodott a másodikra, hiszen Agresja (magyarul Agresszió) nyergében csak egyetlen akadályt vert. Így tett a magyarok közül még Füri Csilla is, Szatmári Adrienn háromszor, az egyéni induló Máthé Vivien négyszer hibázott, összességében mindez azt jelentette, hogy már a futás előtt eldőlni látszott a csapatverseny: orosz arany, magyar ezüst, lengyel bronz.
Nem árulunk el nagy titkot, így is lett, cserébe az egyéni emlékezetes küzdelmet hozott. A 18 másodperces előnnyel induló, de gyenge futónak számító Grolichovát öten is befogták, az élen összeálló sztártrió nem engedett mást beleszólni az érmek dolgába. A Eb-t és Világkupa-döntőt már nyert Corsini az utolsó kanyarban ellépett a túl hamar hajrázó olimpiai ezüstérmes lett Jelena Rublevska mellett, akit hatalmas szívvel hajtva Vörös is megelőzött. Az olasz lány vérmérsékletéhez illően örvendezett élete első egyéni vb-aranyán, Vörös pedig visszafogottan harmadik ezüstjén:
– A 2002-es a kedvencem, mert ott igen mély gödörből másztam ki. Itt most minden körért, tusért, másodpercért nagyon meg kellett dolgoznom. A futásnál kicsit lemaradtam, Corsini ellépett Rublevska mellett, na, mondtam, akkor mindent beleadok, és én is megelőzöm.
Ennek köszönhetően ugyan nem lett meg a sporttörténelmi negyedik egyéni arany, de most már ezüstből is ugyanennyi van, bronz már annyira nem is hiányzik…

Eredmények. Férfi döntő. Egyéni: 1. Csien Csen-hua (kínai) 5756 pont, 2. Turkin (orosz) 5708, 3. Mojszejev (orosz) 5672… 9. Horváth Viktor 5552… 19. Balogh Gábor 5444… 22. Kállai Ákos 5384. Csapat: 1. Oroszország 16 916, 2. Csehország 16 484, 3. Németország 16 444, 6. Magyarország 15 072. Női döntő: 1. Claudia Corsini (olasz) 5672 pont, 2. Vörös Zsuzsanna 5664, 3. Rublevska (lett) 5636, … 19. Szatmári Adrienn 5352, … 24. Máthé Vivien 5312, 25. Füri Csilla 5292. Csapat: 1. Oroszország 16 420, 2. Magyarország
16 308, 3. Lengyelország 16 056.