Ha jól számoltam, nyolc év alatt szerzett felnőttvilágversenyes érmei száma a múlt szombati uppsalai Világkupa-döntő megnyerésével huszonnégyre nőtt. Jól számoltam? – kérdeztük klubja, az Alba Volán SC székesfehérvári lovardájának irodaépületébe egy bájos kutyussal érkező bajnoknőt.
– Fogalmam sincs, nem tartom számon az összes érmemet. Azt viszont tudom, hogy az egyéni aranyakból már csak ez, a Világkupa-döntőé hiányzott az olimpia, a három vb és az Eb mellé.
– Az öttusa egyéni sportág, 1992 után már csak ez számít az olimpián, ahol 2000-ben a nők is bemutatkozhattak. Hogyan viszonyul ezek után az egyéb, váltó- és csapateredményekhez?
– Kifejezetten szeretek váltózni, hiszen ez a csapategységről szól. Mindenki küzd azért az egyért, aki éppen a pályán van, és viszont, ő benn a többiekért. Ebből a szempontból kedvencem a 2000-es pesarói vb-siker, mert abban dominált legjobban az egy mindenkiért, mindenki egyért klasszikus érzése. Eddig egyetlen- egyszer nem indultam el váltóban világversenyen, a 2000-es Eb-n itt Székesfehérváron, mert pihentem a hagyományos versenyre, de megérte, nyertem egyéniben és a társakkal csapatban is.
– Még az athéni olimpia előtt nyilatkozta egy korábbi kiválóság, Mizsér Attila, hogy bár mélyebben nem ismeri, de sugárzik önből a nyugalom. A tehetség mellett lehet, hogy ez a sikerek titka?
– Nyugalom? Másképp fogalmaznék. Amikor a válogatás során valakire azt mondják, hogy tehetséges, akkor alapvetően a fizikai paramétereire értik, pedig a lelkiek, szellemiek legalább enynyire fontosak. Sok tehetséget visz az elején előre a hév, a lendület, de ha nincs meg a kellő lelki tartásuk, akkor belefásulnak, abbahagyják. Minden élsportoló keményen magabiztos kell legyen, öttusában ráadásul megtanítottak arra is a szakedzőin, hogy nem öt külön sportág, hanem egyben az öt. Például az úgymond „szellemi” tusákban ki lehet egyenlíteni az esetleges fizikai hátrányokat. Nekem emellett arról is szól a verseny, hogy nem csak másokkal, magammal is meg kell küzdenem, legyőzni a saját határaimat. Ezért örültem például, hogy most, a varsói vb-n nagy küzdelemben ugyan nem nyertem, második lettem, de megfutottam a legjobbamat.
– Idézzünk másodszor is Mizsér Attilától, aki még Athén előtt azt is mondta önről, hogy az eredménysorát balczói mértékkel lehet mérni. Azóta nyert olimpiát, Vk-döntőt, két vb- és két Eb-ezüstöt…
– Megtisztelő, de nem szeretem különösebben ezt a fajta öszszehasonlítást. Balczó András és pályafutása legenda, ő ő, én meg én vagyok. Balczó legenda és példakép, nálam viszont csínján kell bánni bármilyen kijelentéssel akkor, amikor sok helyen, még berkeken belül sem ismerik el mindig megfelelő komolysággal a női öttusát.
– Milyen legeredményesebb művelője szerint a mai női öttusa? Kinőtt már a gyerekcipőből?
– Mindenképpen, már másodszor szerepelhetett olimpián, s ez hatalmas lökést adott neki. Végig kell nézni az eredményeket: lement az athéni viadal, s ez megnyugtatta a mezőnyt, minden számban fejlődés történt. Az idei Eb-n három kiváló tusa, 190 kör lövészet, 972 pont vívás és 2.12 perces úszás után csak harminc ponttal vezettem, ez egy éve még kétszáz lett volna. Jönnek fel a fiatalok, de a tapasztalatuk, rutinjuk még nincs meg, én 28 vagyok, s a versenymúltam tiszteletet parancsol.
– Balczó öt egyéni vb-aranyat nyert, a nők legeredményesebbje, a dán Svarre-Fjellerup négyet még a hölgyöttusa hajnalán. Szeretné beérni őket?
– Persze, de nem ez motivál, hanem az, hogy nagyon szeretem az öttusát. Nem unalmas… Különben az ötnapos lebonyolítást nehéz összevetni az egynapossal, tehát a mi sikereinket is egymással, de ha nagyon muszáj, akkor annyival jobb vagyok Svarrénél, hogy nekem összesen hat egyéni vb-érmem van.
– A legutóbbit, a harmadik ezüstöt most Varsóban nyerte, ami egy kiemelkedően sikeres olimpiai esztendő után szinte csodaszámba megy.
– Jómagam is kíváncsi voltam erre az évre, hiszen a tavalyi idény végére hihetetlenül elfáradtam, mondtam az edzőimnek, hogy pihennem kell, különben abbahagyom. Megértők voltak, javasolták, csak akkor jöjjek viszsza, ha már hiányzik az öttusa. Egy hónap után jöttem, a lehető leglazább újrakezdéssel. Más, például az angol Georgina Harland egészen júniusig pihent, de én nem, mert nem vagyok biztos benne, hogy onnan könnyen viszsza lehet térni.
– Önnek sikerült, viszont a 2004-es Az év sportolója-választás nem, hiszen „csak” negyedik lett három, szintén olimpiai bajnok sporttársa, Janics Natasa, Nagy Tímea és Igaly Diána mögött. Mit gondol, miért? A női öttusa még nem annyira elfogadott, vagy esetleg az ön habitusa kevéssé sztárolható?
– Tavaly kilenc versenyen indultam, nyolcon végeztem dobogón, nyertem olimpiát, egyéni világbajnokságot, Világkupát. Talán az lehetett a döntő momentum, hogy míg Athén után a többieket felkapta az itthoni forgatag, én két hét után Vk-döntőn, egy hónapra rá Eb-n versenyeztem, utána meg egy hétre el kellett „tűnnöm” pihenni, mert az forgott kockán, hogy abbahagyom. Nekem is akadt olyan napom, éjfélre mentem a rádióba, másnap reggel kilencre Balatonaligára, aztán a volt iskolámba, majd háromra vissza Pestre. Ennél többet nem tudtam tenni. Nyilván az is számít, hogy egy öttusázónak eleve nincs annyi ideje másra, mint edzésre.
– Ezt a kutyust látva, no meg azt, amikor a varsói vb-n a www. kutya.hu internetes oldalt böngészte mellettem átszellemülten, kedvenceire azért akad ideje.
– Hogyne, van három border collie-nk, egy bearded collie-nk, meg két lovunk, Ében és Lepke. A vőlegényemmel ez a mi családunk. Járunk kutyakiállításokra, most a szabadság alatt Innsbruckba, Kecskemétre, Dortmundba, hogy ne csak magam miatt, miattuk is izgulhassak…
– És „igazi” gyerekek?
– Szóba került a családalapítás, Simóka Bea vagy a lett Rublevska példa rá, hogy szülés után is vissza lehet térni az élmezőnybe, de végül úgy döntöttünk, hogy Pekingig várunk. Egyelőre addig tervezek.
Kocsis Máté
Már 1,2 millióan nézték meg, ahogyan Kocsis Máté helyreteszi Magyar Pétert a reptéri zápor kapcsán + videó
