Ha jól számoltam, nyolc év alatt szerzett felnőttvilágversenyes érmei száma a múlt szombati uppsalai Világkupa-döntő megnyerésével huszonnégyre nőtt. Jól számoltam? – kérdeztük klubja, az Alba Volán SC székesfehérvári lovardájának irodaépületébe egy bájos kutyussal érkező bajnoknőt.
– Fogalmam sincs, nem tartom számon az összes érmemet. Azt viszont tudom, hogy az egyéni aranyakból már csak ez, a Világkupa-döntőé hiányzott az olimpia, a három vb és az Eb mellé.
– Az öttusa egyéni sportág, 1992 után már csak ez számít az olimpián, ahol 2000-ben a nők is bemutatkozhattak. Hogyan viszonyul ezek után az egyéb, váltó- és csapateredményekhez?
– Kifejezetten szeretek váltózni, hiszen ez a csapategységről szól. Mindenki küzd azért az egyért, aki éppen a pályán van, és viszont, ő benn a többiekért. Ebből a szempontból kedvencem a 2000-es pesarói vb-siker, mert abban dominált legjobban az egy mindenkiért, mindenki egyért klasszikus érzése. Eddig egyetlen- egyszer nem indultam el váltóban világversenyen, a 2000-es Eb-n itt Székesfehérváron, mert pihentem a hagyományos versenyre, de megérte, nyertem egyéniben és a társakkal csapatban is.
– Még az athéni olimpia előtt nyilatkozta egy korábbi kiválóság, Mizsér Attila, hogy bár mélyebben nem ismeri, de sugárzik önből a nyugalom. A tehetség mellett lehet, hogy ez a sikerek titka?
– Nyugalom? Másképp fogalmaznék. Amikor a válogatás során valakire azt mondják, hogy tehetséges, akkor alapvetően a fizikai paramétereire értik, pedig a lelkiek, szellemiek legalább enynyire fontosak. Sok tehetséget visz az elején előre a hév, a lendület, de ha nincs meg a kellő lelki tartásuk, akkor belefásulnak, abbahagyják. Minden élsportoló keményen magabiztos kell legyen, öttusában ráadásul megtanítottak arra is a szakedzőin, hogy nem öt külön sportág, hanem egyben az öt. Például az úgymond „szellemi” tusákban ki lehet egyenlíteni az esetleges fizikai hátrányokat. Nekem emellett arról is szól a verseny, hogy nem csak másokkal, magammal is meg kell küzdenem, legyőzni a saját határaimat. Ezért örültem például, hogy most, a varsói vb-n nagy küzdelemben ugyan nem nyertem, második lettem, de megfutottam a legjobbamat.
– Idézzünk másodszor is Mizsér Attilától, aki még Athén előtt azt is mondta önről, hogy az eredménysorát balczói mértékkel lehet mérni. Azóta nyert olimpiát, Vk-döntőt, két vb- és két Eb-ezüstöt…
– Megtisztelő, de nem szeretem különösebben ezt a fajta öszszehasonlítást. Balczó András és pályafutása legenda, ő ő, én meg én vagyok. Balczó legenda és példakép, nálam viszont csínján kell bánni bármilyen kijelentéssel akkor, amikor sok helyen, még berkeken belül sem ismerik el mindig megfelelő komolysággal a női öttusát.
– Milyen legeredményesebb művelője szerint a mai női öttusa? Kinőtt már a gyerekcipőből?
– Mindenképpen, már másodszor szerepelhetett olimpián, s ez hatalmas lökést adott neki. Végig kell nézni az eredményeket: lement az athéni viadal, s ez megnyugtatta a mezőnyt, minden számban fejlődés történt. Az idei Eb-n három kiváló tusa, 190 kör lövészet, 972 pont vívás és 2.12 perces úszás után csak harminc ponttal vezettem, ez egy éve még kétszáz lett volna. Jönnek fel a fiatalok, de a tapasztalatuk, rutinjuk még nincs meg, én 28 vagyok, s a versenymúltam tiszteletet parancsol.
– Balczó öt egyéni vb-aranyat nyert, a nők legeredményesebbje, a dán Svarre-Fjellerup négyet még a hölgyöttusa hajnalán. Szeretné beérni őket?
– Persze, de nem ez motivál, hanem az, hogy nagyon szeretem az öttusát. Nem unalmas… Különben az ötnapos lebonyolítást nehéz összevetni az egynapossal, tehát a mi sikereinket is egymással, de ha nagyon muszáj, akkor annyival jobb vagyok Svarrénél, hogy nekem összesen hat egyéni vb-érmem van.
– A legutóbbit, a harmadik ezüstöt most Varsóban nyerte, ami egy kiemelkedően sikeres olimpiai esztendő után szinte csodaszámba megy.
– Jómagam is kíváncsi voltam erre az évre, hiszen a tavalyi idény végére hihetetlenül elfáradtam, mondtam az edzőimnek, hogy pihennem kell, különben abbahagyom. Megértők voltak, javasolták, csak akkor jöjjek viszsza, ha már hiányzik az öttusa. Egy hónap után jöttem, a lehető leglazább újrakezdéssel. Más, például az angol Georgina Harland egészen júniusig pihent, de én nem, mert nem vagyok biztos benne, hogy onnan könnyen viszsza lehet térni.
– Önnek sikerült, viszont a 2004-es Az év sportolója-választás nem, hiszen „csak” negyedik lett három, szintén olimpiai bajnok sporttársa, Janics Natasa, Nagy Tímea és Igaly Diána mögött. Mit gondol, miért? A női öttusa még nem annyira elfogadott, vagy esetleg az ön habitusa kevéssé sztárolható?
– Tavaly kilenc versenyen indultam, nyolcon végeztem dobogón, nyertem olimpiát, egyéni világbajnokságot, Világkupát. Talán az lehetett a döntő momentum, hogy míg Athén után a többieket felkapta az itthoni forgatag, én két hét után Vk-döntőn, egy hónapra rá Eb-n versenyeztem, utána meg egy hétre el kellett „tűnnöm” pihenni, mert az forgott kockán, hogy abbahagyom. Nekem is akadt olyan napom, éjfélre mentem a rádióba, másnap reggel kilencre Balatonaligára, aztán a volt iskolámba, majd háromra vissza Pestre. Ennél többet nem tudtam tenni. Nyilván az is számít, hogy egy öttusázónak eleve nincs annyi ideje másra, mint edzésre.
– Ezt a kutyust látva, no meg azt, amikor a varsói vb-n a www. kutya.hu internetes oldalt böngészte mellettem átszellemülten, kedvenceire azért akad ideje.
– Hogyne, van három border collie-nk, egy bearded collie-nk, meg két lovunk, Ében és Lepke. A vőlegényemmel ez a mi családunk. Járunk kutyakiállításokra, most a szabadság alatt Innsbruckba, Kecskemétre, Dortmundba, hogy ne csak magam miatt, miattuk is izgulhassak…
– És „igazi” gyerekek?
– Szóba került a családalapítás, Simóka Bea vagy a lett Rublevska példa rá, hogy szülés után is vissza lehet térni az élmezőnybe, de végül úgy döntöttünk, hogy Pekingig várunk. Egyelőre addig tervezek.
Sulyok Tamás
Sulyok Tamás: Találjunk rá mindannyian az összetartozás örömére
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!