Előbb a csapatba, aztán Pekingbe

V Í V Á SKulcsár Krisztián már tagja volt a barcelonai olimpián ezüstérmes férfi párbajtőrcsapatunknak, három éve Athénban ugyancsak a dobogó második fokán állt, s ahogy mondja, utána nem célozta meg a válogatottságot. Új fejleményként most viszont az lebeg a szeme előtt, hogy Pekingből olyan érmet hozzon haza, amilyen még nincs neki – és mondani sem kell, hogy nem a bronzra hajt.

Kulcsár Krisztián múlt hét végén a kuvaiti Világkupán újra a csapat tagja volt, ráadásul győztes csapaté, amely az elődöntőben három tussal verte a franciákat, a döntőben tizenhéttel az ukránokat. Mindössze ez a szikár hír jutott el hozzánk, ám a Honvéd párbajtőrözőjétől megtudjuk, azért ez nem volt ennyire sima ügy: „Az elején még szenvedtünk is, mert azután, hogy az osztrákokat könnyedén lepofoztuk, a négy közé jutásért csak egyetlen találat különbséggel győztük le a lengyeleket. A franciák ellen aztán sokat számított, hogy hamar sikerült elhúznunk. Egyikünk sem volt kirobbanó formában, viszont okosan és taktikusan vívtunk, a hibák minimalizálására törekedve. A döntőben pedig szerencsére tényleg kijött a lépés.” A nagy tett mégis inkább az olimpiai és világbajnok franciák elleni siker, akik a mieink mumusává nőtték ki magukat: „Téma volt köztünk is, hogy mikor nyertünk legutóbb ellenük, de nem tudtunk közös nevezőre jutni. Jómagam csak arra emlékszem, hogy 1998-ban a vb- és az Eb-döntőben megvertük őket. S ez bizony nem most volt. A többiek szerint azóta valamelyik Világkupán is nyertünk ellenük, de hogy mikor és hol, rejtély… Mindenesetre most a jelenlegi legjobb összeállítású francia csapatot, a Jerome Jeannet, Robeiri, Grumier, Sicot négyest vertük, és ha valami, akkor ez tényleg önbizalmat adhat nekünk.”
A nagy kérdés persze nem a francia csapat összeállítása, hanem az, kik vívnak majd a magyarban az idei vb-n, hogy az olimpiáig még ne is szaladjunk előre. Kuvaitban újra összeállt az athéni ezüstérmes Kovács Iván, Boczkó Gábor, Imre Géza, Kulcsár Krisztián négyes, így ismétli magát a három évvel ezelőtti helyzet, hogy a világ- és Európa-bajnok csapattag Fekete Attilával együtt öten vannak négy helyre. Mindazonáltal, amikor ez eldőlt, senki sem sápadt el. „Sőt, korábban a fiúk is többször mondták, jó lenne, ha újra beszállnék közéjük. A rivalizálás nem lesz újdonság számunkra, a versenyhelyzet pedig még keményebb munkára sarkall mindenkit, és ennek az eredményekben is meg kell mutatkoznia” – szögezi le Kulcsár, aki egyfajta filozófiával közelíti meg az „öten négy helyre” problémát: „Ha nem tudok bekerülni a csapatba, akkor egyértelmű, hogy az olimpiai indulást sem érdemlem meg.”
S hogy 35 évesen, banki főosztályvezető-helyettesként, háromgyermekes családapaként mi vette rá a visszatérése? Ahogy mondja, ez nem is igazi visszatérés: „Bár az athéni olimpia után az életem kétségkívül más fordulatot vett, igazából akkor sem hagytam abba a vívást. A magyar bajnokságokon és a hazai versenyeken továbbra is elindultam, csak éppen a válogatottságot nem céloztam meg. Pár hónapja lehet, hogy elhatároztam, újra belevágok. Ahogy lejártam vívogatni, lefogytam, megnyertem az egyik válogatót, és egyre jobban éreztem a motivációt, hogy ott legyek Pekingben is. Hogy miért? Van két olimpiai érmem, de szeretnék még egy harmadikat, egy másfajta színűt is, s persze nem bronzot…”
Az biztos, hogy nem a legöregebb a válogatottban, hiszen Kovács Iván, aki tavaly egyéniben is Európa-bajnok lett, másfél évvel idősebb nála, és a tavalyi eredményeket alapul véve (ide számíthatjuk Nagy Tímea világbajnoki címét is) látjuk, hogy a kor párbajtőrben nem akadály. Kulcsár Krisztián szerint a civil életvitele sem lesz az: „Meggyőződésem, hogy sikerül mindent összeegyeztetnem. De tény, hogy a kuvaiti Világkupa előtt egy héttel Katarban rendeztek Vk-versenyt, azon is indultunk, és a többiek, logikusan, nem is jöttek haza a térségből. Nekem viszont muszáj volt, egyszerűen nem vehettem ki olyan sok szabadságot. Fél hat, hat előtt amúgy sem nagyon szabadulok a bankból, utána megyek edzésre, de egyelőre csak hetente háromszor. Ami a családot illeti, a feleségemmel három lurkót nevelünk, a két lányom nyolc-, illetve hat és fél éves, a fiam három és fél. Vagyis már az athéni olimpia idején is megvoltak mind a hárman, azóta pedig csak nagyobbak lettek.”